Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Dobos Irma: Mélységi vizeink számbavételének kialakulása
18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. EVF. 4 SZ. beszerzést megkönnyítő további 120 tömbszelvény készült (VII.-X. köt.). Az 1986-ban megjelent XI. utolsó kötet az 1980-1983 közötti időszak és a korábbi évekről elmaradt fürt kutak műszaki és vízföldtani adatát tartalmazza változatlan AJ 5 formátumban az OVH megbízásából a Vízgazdálkodási Intézet kiadásában. Az 1983 után mélyült kutakat tovább dokumentálta és é- venként lezárta a köteteket ugyan a VITUKI, de nem nyomdai úton, fénymásolt formában rögzítette az adatokat és azután 2002-re már elkészült a XXVII. összeállítás is és ekkor mintegy 70 ezer mélyfúrási kútról tesz említést Liebe Pál az egyik előadóülésen. Már korábban is, de különösen a 19. század végétől a második világháborúig kedvelt volt a pozitív artézi kutak - főként a közkutak - díszes kútfej kiképzése. Ezek közül ma már csak elvétve működik egy-néhány, a legtöbbet fel is számolták. Mint a magyar kútfúrás 100-130 éves ipari műemlékei, mindenképpen védelmet igényelnének. Ezekről a díszes kutakról részben egykori, részben mai felvételek a- lapján készült 60 fénykép díszíti a X. kötetet. Magyarország mélységi vizeinek e számbavétele nemcsak az elmúlt századok alkotásaihoz mérve, de világviszonylatban ma is egyedülálló tartalmában és formájában. Értékét nagymértékben növeli, hogy vízgazdálkodásunk hosszú távú (1976-1990) fejlesztési terve a lakosság vízellátását még fokozottabb mértékben a felszín alatti vízkészletekből kívánja kielégiteni. A helyes készletgazdálkodás pedig megfelelő földtani és vízföldtani információ nélkül nem képzelhető el. Ezek után már csak arra kell ügyelni, hogy a folyamatos adatrögzítést nehogy bármi is félbeszakítsa. Hévizeink számbavétele Az Országos Vízügyi Főigazgatóság kezdeményezésére 1964-ben határozat született az ország hévízállományának feltárására és kimutatására. 1965-ben már el is készült az első feldolgozás „Magyarország hévízkútjai,, címen, majd a következő kötetek és a fűzött összeállítások is a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) kiadványában jelentek meg. A hazai hévizek 1952-1984 között érvényes 35°C-os határérték kijelölése - az emberi test-hőmérséklethez minél közelebbi kifolyóvíz-hőmérsékleti határt kívánt meghatározni, amely akkor az Országos Földtani Fő- igazgatóságon (OFF) (1955-től) dolgozó Bélteky Lajos (1901-1980) nevéhez fűződik, aki a legelső kéziratos hévíz- kút-katasztert is készítette. Javaslatát Schulhof Ödön (OB- KI) és Papp Ferenc (BME-ÉKME) professzorok, illetve Schmidt Eligius Róbert (MAFIj is elfogadták, és így bekerült az ásvány-gyógyvizes rendeletekbe és különféle szabványokba. A 35 °C hőmérsékleti határ 1984-ben 30 °C-ra csökkentése az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól (OVF) származott a Városépítési Tervező Iroda (VATERV) akkori termál-turisztikai fejlesztési koncepciójával összefüggésben "az európai szabályozások többségéhez igazodás" erősen vitatható indokolásával (Lorberer Árpád közlése). Az I. kötet első része 12 dolgozatot közöl hévízkutak és a hévizfeltárási lehetőségek témakörben és az utolsó az irodalmat foglalja össze. Ezt követi több táblázatban a 35 foknál melegebb vizű kutak műszaki és vízföldtani, a vegye- lemzési adatok, a meddő szénhidrogénkutató fúrások és a 26-34 fokos langyos vizet adó kutak adatai. Rendkívül jelentős a földtani rétegsor és a karotázs-szelvények több mint 100 oldalas közlése. A 420 oldalas kötet nagy értéket képvisel a hévízkutak adatainak nyilvántartásában, annál is inkább, mivel a legkorábbi adatoktól 1964-gyel bezárólag minden hévíz és langyos vizű kút leglényegesebb műszaki és vízföldtani adatát tartalmazza. Még a II. kötet előtt 1968-ban.jelent meg a Budapest hévizei című összeállítás. Az intézet igazgatója az Előszóban hangsúlyozza, hogy Budapest hévizekben való gazdagsága, kiemelkedő fürdőkultúrája indokolta a kötet összeállítását és megjelentetését, amely az első fővárosi hévízkút fúrásának 100 éves évfordulójához kapcsolódik. A kiadvány ösz- szeállítását a VITUKI-ban a „Mélységi vizek osztálya” végezte, míg a tanulmányok készítésében külső szerzőket is bevont a szerkesztőbizottság. A kötet legfontosabb feladatául azt tűzte ki, hogy azokkal a kérdésekkel foglalkozik, ösz- szességében azokkal a tényezőkkel, amelyek a hévizek jelenlegi és jövőbeni szerepét meghatározzák. Feldolgozták még a szerzők a hévízkutak és a források közötti összefüggéseket, a karsztvíz-megfigyelő kúthálózat eredményeit és a hosszú idejű termelés hatását a hévízkutakra. Az alapadatok grafikus és táblázatos összeállítását a hévízkutak és források műszaki-hidrológiai leírása, a hévíz paramétereinek ábrázolása és a vegyelemzések táblázata egészíti ki. A II. kötet 1965-1970-ig foglalja össze a hévízkutakat. Az új hévíz-feltárások eredményét megyénként mutatja be a kiadvány, és kiegészült ugyanilyen rendszerben a kutak akkori állapotával és a hasznosítás módjával. Ezt követi azután az I. kötetben megismert műszaki és vízföldtani paramétereket tartalmazó táblázat. A vízkémiai adatokat bemutató táblázat csak az alkotók mennyiségét tünteti fel a Than-féle egyenérték százalék nélkül. A hévízkutak megismerését térképek és földtani metszetek újabb adatokkal bővítették. Az elektromos karotázs-szelvények földtani rétegsor nélkül jelennek meg s a kereső zárja a 270 oldal terjedelmű kötetet. A III. kötet az 1971 és 1976 között létesült 35 foknál melegebb vizű kutak bemutatását 7 tanulmány vezeti be. A hévízkutak hasznosítását kibővített táblázat mutatja be, közölve a hévízkút állapotát, a termelési és a hasznosítási módját. Ez a hévízkutak feldolgozásának az első olyan megnyilvánulása, amely azután röviditett formában az 1990-es évektől táblázatosán minden évben elkészült 2011. évvel bezárólag. Ezt a fejezetet ugyancsak a vizsgált időszakban megjelent i- rodalom követi. Újszerű a gázvizsgálati adatokat összefoglaló, majd az átadott meddő szénhidrogén-kutató fúrások és a langyos fúrások táblázata, és végül a helyszínrajzok és a karotázs-szelvények zárják a 282 oldalas kötetet. Az összesen 4 kötet megjelenése után a hévízkutak nyilvántartása újabb kiegészítéssel, de már nem nyomdai kiadványban jelentek meg, hanem minden korábbi hévízkút is egy kétoldalas A/4-es lapot kapott. Míg a korábbi köteteket a vízkutatásban és -feltárásban részt vevő személyek ellenszolgáltatás nélkül megkapták, addig ezeket az újabb összeállításokat csak igen tekintélyes összegért, általában csak a könyvtárak, nagyobb intézmények vásárolták meg. Ebben a formában az első oldalon egyrészt az eredeti állapotot tünteti fel a VITUKI és mindenütt kiegészül az ellenőrzés során kapott adatokkal. A lap másik oldalán 2-3 vízkémiai vizsgálati eredmény, egy gázvizsgálat van feltüntetve, sőt még a hévíz minősítése is (gyógyvíz, ásványvíz) szerepel. A vízkémiai adatok kizárólag az alkotók mennyiségét tartalmazzák, és legtöbbször nagyon hiányosak a mintavétel körülményei (idő, termelési mód, vízhozam). Az első összefoglaló táblázat 1993-ban az 1993. január 1 -i állapotot tünteti fel. Eszerint addig 1152 hévízkút létesült az országban (Liebe, 1993). Ettől kezdve azután minden évben készült egy összesítés Lorberer Árpád összeállításában, az utolsó a 2012. január 1-i állapotot rögzíti (14. ábra).
