Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) története 1999-2003 között - ahogy én láttam, ahogy én megéltem, ahogy én emlékszem

25 A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) története 1999-2003 között - ahogy én láttam, ahogy én megéltem, ahogy én emlékszem I. rész Nagy István 5008, Szolnok, Körte úl l/A. Előzmények: A Közép-Tisza-i 1999 és 2000. évi árvizek új fejezetet ír­tak a magyar árvízvédelem történetében. Két egymás utáni évben 70-70 cm-es vízszint emelkedés példátlan a Tisza ed­digi életében. Ugyancsak rekordnak számít a védekezések­kor foglalkoztatott létszám, a beépített anyag. A Közép-Ti­sza-vidéki legnagyobb árvízszinteket a MASZ-hoz viszo­nyítva az alábbi táblázat tartalmazza. A Közép-Tisza-vidéki vízmércéken kialakult legnagyobb vízállások az 1999. és 2000. években Vízmércék 1999 LNV 1999. LNV 2000 LNV 2000 LNV LNV növekedés MASZ-hoz MÁSZ-hoz 1999. előtti viszonyítva viszonyítva időszakhoz Tiszafüred 835 +21 881 +67 93 Kisköre alsó 978 +47 1030 +99 122 Tiszaroff 1033 +39 1088 +94 130 Tiszabő 1023 +19 1080 +76 131 Szolnok 974 +13 1041 +80 132 Martfű 926 +3 1003 +80 115 Tiszaug 844 -36 932 +52 89 Csongrád 891 -80 994 +23 59 A 2000. évi árvíz apadásának időszakában, majd nyáron több beszélgetést folytattam munkatársaimmal és Váradi József Yd a „HOGYAN TOVÁBB"-ról. Számunkra egyértel­mű volt, hogy az érvényes előírások szerint kiépített töltések a Közép-Tisza-vidékén nem nyújtanak kellő biztonságot. (MASZ+99 cm-es vízállásnál a MASZ+1 m-es koronaszintű töltés a minimális követelményeket sem elégíti ki). A nagy­számú vízhozam-mérés az árvízi meder vízemésztő képessé­génekjelentős csökkenését mutatták. Két lehetőség között választhattunk; vagy tovább emeljük a töltéseket - mint ahogy az elmúlt százötven évben mindig történt - vagy más utat keresünk az árvízi biztonság javí­tására. Váradi J. jelezte, hogy nem szeretné a töltéseket e­melni, javasolta, hogy „húzzuk ki a dugót Szolnok alatt". 2000. augusztus végén, mikor kissé regenerálódtunk, és a helyreállítási munkák is jó ütemben beindultak, beszélgetés­re hívtam azokat a munkatársaimat, akikkel árvizek alatt minden reggel értékeltük a kialakult, és a várható helyzetet, és megbeszéltük a teendőket. (Varga László, Ivaskó Lajos, Barcs Sándorné, Kovács Sándor, Váriné Szó'lló'si Irén). Feltettem nekik a következő kérdéseket: „Akarjátok-e ismét átélni a korábbi szituációt?"Mire min­denki részéről határozott „NEM" volt a válasz. „Másra bízzuk a teendők meghatározását, vagy nekifo­gunk a munkának, és mi teszünk javaslatot a jövő feladatai­ra?" Mire a válasz az volt, hogy „ne bízzuk másra a mun­kát, fogjunk neki mi". Jeleztem, hogy a munkáért fizetni nem tudok, ha majd lesz lehetőség, kaptok jutalmat. Ilyen feltétellel is vállaljátok a munkát? A válasz mindenki részéről „igen" volt. (2003­ban volt lehetőségem nagyobb jutalmat fizetni a munkában résztvevőknek.) Megállapodtunk, hogy a jelszavunk a „NE KRITIZÁLD, JAVÍTSD!" lesz, mivel nem egy megoldást akartunk ér­vényre juttatni, hanem jó megoldást akartunk találni. Megál­lapodtunk, hogy minden kérdést fel lehet tenni, meg lehet vizsgálni, nincs „TABU". Feladattal kapcsolatosan többször konzultáltam dr. Alföldi Lászlóval, aki a következőt javasol­ta; „csak akkor fogj neki a munkának, ha felvállalod a tabuk döntögetését, nekem annak idején nem sikerült". Elindult egy munka, amelyben mindenki önként vett részt, ahol mindenki beadta tudását a „KÖZÖSBE". Nap, mint nap új eredmények és javaslatok születtek. Kialakult egy igazi csapatmunka. Kialakult egy eddig ismeretlen szellemi pezsgés, ahol a résztvevők egymást inspirálták új gondolatokra, újabb és újabb kérdések megválaszolására, ú­jabb vizsgálatok elvégzésére. Hangsúlyozni szeretném, hogy az elért eredmények a különleges élményt nyújtó csapatmunkának köszönhetők. A munkát a 2000. évi árvízkor kialakult helyzet értékelé­sével kezdtük. Megállapítottuk az, hogy el tudtuk kerülni a gátszakadást, az, maga a „CSODA" volt, nem valószínű, hogy még egyszer meg tudjuk ismételni. 2000. szept. 12.-én a VITUKI nagytermében volt egy ér­tékelő értekezlet, ahol én is előadtam. Előadásom végén ja­vaslatot tettem egy új árvízvédelmi koncepció kialakítására. „ÚJ VÁSÁRHELYI TERV SZÜKSÉGESSÉGE" szerepelt az utolsó dián. Az előadásokról videó felvétel készült. A 2000. év őszén mutatták be az Akadémián „A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései" című könyvet. E könyv­ben a 237. oldalon a következő olvasható: „A jövő árvízvé­delmére gyökeresen új koncepció nem alakítható ki, arra sem természetföldrajzi, sem műszaki, sem gazdasági le­hetőség nincs, de nincs is rá szükség. A meglévő árvízvé­delmi művek fejlesztése, rekonstrukciója biztosítani tudja az ország árvizek elleni védelmét Egyes folyókon további lehetőségeket kell keresni az ár­vizek szükségtározására, de tudatában kell lenni, hogy ez a módszer a Dunán, a Tiszán és a nagyobb mellékfolyókon nem alkalmazható." A tanulmányban a tiszai tározás elve­tésével kapcsolatosan leírtak teljes összhangban voltak az e­gyetemi jegyzetekben, tankönyvekben és szakcikkekben írottakkal. A könyvbemutató utáni vita megerősítette ben­nem, hogy folytatnunk kell a megkezdett munkát. Munkánk eredményeként 2001-ben az Akadémia a könyvet újra ki­adta, melyben már az állt, hogy lehet tározni a Tiszán. Összegyűjtöttük, és részletesen vizsgáltuk, elemeztük a Tisza eredetétől a vaskapui vízlépcsőig rendelkezésre álló a­datokat. Közel 1000 táblázat, diagramm és grafikon készült el, melyek nagy részét dr Kovács Sándor és Váriné Szó'lló'si Irén készítette. Különösen nagy hangsúlyt helyeztünk az e­sések vizsgálatára, amelyben meghatározó módon vett részt Varga László, Kovács Sándor és Váriné. Valamennyi gátőri vízmércét ismét bemérettük 2 cm-es pontossággal, és feldol­goztuk az őri vízmércék 1998, 1999, 2000, 2001 évi adatait, a vízszín-esések alakulását az árvizek során az egyes őri mércék között. Csak ez a vizsgálat egy külön kötetnyi anya­got tesz ki. Az adatok alapján értékelni lehetett a nyári gátak hatását, az egyes szakaszokon - különböző vízszinteknél ­előálló esésveszteségeket, szűkületek hatását, stb. (Egy fo­lyószakaszról ilyen adatállomány nem valószínű, hogy van még a világon, hisz négy év alatt, négy nagy árhullám adata­it mértük ki - a korábbi LNV alatt fél méterrel, a korábbi

Next

/
Oldalképek
Tartalom