Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Farkas József - Nagy László - Dudás Zsuzsanna: A kolontári vörösiszap-katasztrófa geotechnikai tanulságai
66 A kolontári vörösiszap-katasztrófa geotechnikai tanulságai Farkas József1, Nagy László1, Dudás Zsuzsanna2 'Budapesti Műszaki es Gazdaságtudományi Egyetem, Geotechnikai Tanszék 2Igazsagugyi Szakértői es Kutató Intézetek Hőerőmű salak-pernye kazetták Kivonat: Magyarország a történelmének legsúlyosabb ipari katasztrófáját élte át 2010. október 4-en 12 óra után pár perccel Kolontár község külterületén. Az ott üzemeltetett X. sz. vörösiszap-tározó kazettájának E-i gátja az ENy-i saroknál átszakadt, es nagy mennyiségű, erősen lúgos kémhatású, vörösiszapos víz omlott ki a tárolóból, es öntötte el a folyás irányába eső Kolontár, Devecser es Somlóvá- sárhely települések egy részét, helyenként 1,5—2,5 m magasságban, kioltva 10 ember életét, és mintegy 1017 hektár területen szennyezte el a talajt. A vörösiszapos zagy egy része a Torna-patakon keresztül a Marcal folyóba, onnan a Rába folyón keresztül a Dunába jutott. Jelen közlemény - a több különböző területen zajló vizsgálatból - a geotechnikai szakértői vélemény néhány fontosabb részletét emeli ki. Kulcsszavak: földtöltés, töltésállékonyság A zagytározók építése Az Ajkai Timföldgyár 1942-43-ban létesült a közeli bau- xit- es szén-lelőhelyek közelségének eredményeként. A timföld-gyártás során a bauxitot golyósmalmokban, lúggal ösz- szekeverve, nedvesen megőrölték a megfelelő szemcseméretre, es a technológia által megkövetelt koncentrációjú marónátronnal (NaOH) keverték. Az eljárás során keletkezett 300-350 g/1 szilárdanyag tartalmú vörösiszapot 100-150 g/1 szárazanyag-tartalmú iszapra hígítva híg zagyként, hidraulikus szállítással, zart csővezetékben az éppen üzemelő kazettába juttatták (akár több kilométer távolságra). A kazettában a zagy szilárd es folyékony fázisa részben szétvált. A szilárd résszel a kazetta töltődött. A vörösiszap-zagy vizét - a- mely jelentős lúgtartalommal rendelkezett - részben viszf ?|P 11 szanyomatták az üzem területére, részben semlegesítés után a közeli Torna patakba vezették. A termelés növekedése miatt 1968-ban áttértek a gyártól nagyobb távolságban levő, nagyobb alapterületű kazetták építésére, melyek határoló gátját a közeli hőerőmű salakpernye zagyából építették, melyet szinten hidromechanizáció- val juttattak a gátépítés helyére. Mivel az erőművi salak- pernye hidraulikus kötőképességgel rendelkezett, a szükséges gátépítési munka a töredékére csökkent, kisebb lehetett a körtöltés keresztszelvénye, továbbá az egyik „maradék a- nyag” hasznosítható volt a másik tárolásához. A vörösiszap deponálás e módszere az Ajkai Timföldgyárnál gyakorlat lett. így készültek a későbbiekben a VI-X. es X/A kazetták védögátjai, (7. ábra) 1. ábra. A kazetták elhelyezkedese Az utóbbi 10-20 évben 550-660 ezer m3/ev vörösiszap elhelyezéséről kellett gondoskodni. A Hőerőműben pedig cca 250 ezer mVev salakpemye keletkezett. Ennek kb. 80 % -at használták fel a vörösiszap kazetták határoló töltéseinek az építésére. A gyár 174,3 ha területén 11 vörösiszap kazettát építettek, melyek közül a VI-X. jelűek a nagyobb alapte- rületűek (/. táblázat). A VI-IX. kazetták felülete részben rekultivált. 1. táblázat. A vörösiszap kazetták jellemzői Kazetta Magasság Koronaszint Üzemelés VI. 5-7 m 214 mBf. 1967-1974 VII. 7-10 m. 214 mBf 1963-1969 VIII. 14-20 m 218 mBf. 1971-1995 IX. 18-23,5 m 218,5 mBf. 1980-2004 X. 20,2-25,7 m 216,5-218,5 mBf. 1998-2010 X/A, 13-15 m 211-212 mBf, Üres volt A tönkrement X. kazetta története A X. kazetta Torna-patak völgyében való megépítésének gondolata az 1970-es évek végén merült fel. A talajmechanikai feltárások többnyire 1980-ban történtek. A tervező 1980. decemberi es 1981. áprilisi keltezásű „Elvi vízjogi engedélyezési terveiben” 18-25 m magas, hidromechanizációs úton kiszállított salak-pernye anyagú körtöltéssel létesített kazetta szerepel 212,8 mBf, ill. 219,8 mBf magasságú koronaszintekkel. A vörösiszap-tároló lehetséges altalaj szigetelési módszerei közül nyolc változatot vizsgáltak meg (mint pl. a helyszínen található sovány agyag bentonitos keverékéből vízzáró fal kialakítása, vagy a kazetta fenékszintjén kialakított alumínium-betétes, bitumenes lemez-szigetelés megvalósítása). De végül a kivitelezéskor nem készült alsó lezárás. A X. kazetta hatósági engedélyezési tervét 1984. áprilisában készítettek. „Mivel a területet az elvégzett telepítési mérnökgeológiai vizsgálatok, domborzati, talaj-mechanikai (es nem utolsó sorban üzemi) szempontból kedvezőtlennek ítélték vörösiszap elhelyezésére, ezért 1983. márciusában a Megyei Tanács állasfoglalása értelmében az üzem a további előmunkálatokat felfüggesztette, azonban a szakmai hatóság
