Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Rába-völgyi Sárvár-Rábasömjén-i és a Duna-Tisza köz déli határ menti hévízkutak makro- és mikroelemeinek összehasonlító vizsgálata
DOBOS I. - SCHEUER GY.: A Rába-völgyi és Duna-Tisza közi hévíz-kutak ... 47 ammónia és kova, míg a hévízben nagyon nagy az ammónia és kis mennyiségű kova is kimutatható. A fenti összehasonlítás alapján, ha a miocén tengervíz fosszilizálódott a rendszerben, részben tovább gyarapodott nátrium- és kálium-kloridban, viszont csökkent jelentősen magnéziumban és kisebb mértékben szulfátban. Ugrásszerű dúsulás lépett fel a hidrogén-karbonátban és az ammóniában. Vagyis a fosszilizálódott miocén tengervizet napjainkig a rendszerben olyan átalakulási folyamatok értek, amelyek már az eredeti makro alkotókban lényegi változásokat eredményeztek. b.) A tengervíz és a rábasömjéni hévízkút vizének összehasonlító vezető nyomelem-vizsgálata Az eredményekből kiválasztottuk a leggyakoribb nyomelemet és ezek feldúsulásuk alapján vezető nyomelemekként különítettük el (6. táblázat). Az előzőekben foglaltak bizonyítására a rábasömjéni hévíz nyomelemeit hasonlítottuk össze a tengervizével és az a- datokat értékeljük. 6. táblázat. A tengervíz és a rábasömjéni hévíz vezető nyomelemek összehasonlító táblázata Tengervíz Tengervíz Rábasömjén-2. fig/l nsü Fg/1 Li 139,0 12151 B 4500,0 56130 Sr 7500,0 17193 Br 41568,0 66701 I 134,0 27715 Rb 115,0 1516 F 1200,0 6500 Cs 2,5 716 Ba 6,4 231 Összes vezető nyomelem 188137 A mellékelt nyomelem táblázatból már szemléletesen látható és megállapítható, hogy a hévízben lényegesen több a nyomelem, mint a tengervízben és eloszlásban is jelentős különbségek mutathatók ki. Míg a tengervízben, a 3. A táblázatban közölt 19 nyomelem összes mennyisége 55362 fxg/1, addig a hévízben ugyanezek az elemek már annyira feldúsultak, hogy értékük 189251 pg/l-t ér el. Ez annyit jelent, hogy a hévízben több mint háromszor annyi nyomelem van, mint a tengervízben. Ebből megállapítható, hogy a rendszerben és környezetében olyan alapvető és lényegi lemeztektonikai és vízföldtani folyamatok alakultak ki és zajlottak le, amelyek igen kedveztek a nyomelemek feldúsulásának és eloszlási adottságaik létrejöttében. Ezért egyértelműen megállapítható, hogy a rendszerből ma kitermelhető víz makro és nyomelem adottságaik alapján nem tekinthető már genetikailag tisztán tengervíznek, mert ha e- redetileg tengervíz is volt, a rendszerben olyan további ás- ványosodási folyamatok mentek végbe, amelyek már egy új poligenetikus víztípus kialakulását eredményeztek főleg nyomelemek vonatkozásában. A vezető nyomelemeket egyenkénti bontásban az alábbiakban tárgyaljuk és hasonlítjuk össze a 6. táblázat alapján: 1. Lítium. Ez az elem a tengervízben 139 jig/1, míg a hévízben 12151 pg/1, amely 86-szor több mint a tengervízben. Ez az igen jelentős feldúsulása a lítiumnak így nem kapcsolható össze az egykori tengervízzel. Ezért az utólagos lítium gazdagodás a víztartó rendszer fejlődésével áll genetikai összefüggésbe. 2. Bór. Ez az elem jelentős mennyiségben fordul elő a tengervízben, mert a vizsgálat szerint 4500 jng/1 értékben állapították meg. A rábasömjéni vízben pedig 56130 pg/l-ben határozták a bór mennyiségét. Ez a kb. 12-szer nagyobb mennyiségű bór sem származtatható közvetlenül a tengervízből. Ahhoz, hogy ilyen magas bértartalom alakuljon ki, jelentős többlet gazdagodási folyamatot kell feltételezni a hidrodinamikai rendszerben. 3. Rubidium. A tengervíz rubidium tartalma 115 pg/I, a hévízben pedig 1516 pg/1. A kb. 12-szeres felszaporodás a rendszer vizében, ezért dúsulása megfelelő utánpótlódással állhat összefüggésbe. 4. Stroncium. A kimutatott stroncium a tengervízben 7509 pg/1, a hévízben pedig 17193 jig/1. Valószínűsíthető, hogy ez a kimutatott stroncium többlet jelentős pótlólagos stroncium beáramlással áll kapcsolatban (9684 pg/1), a- melynek gazdagodási feltételei a rendszerben biztosított volt. 5. Cézium. Ezt az elemet 2,5 ug/l mennyiséggel mutatták ki a vizsgálat során a tengervízben. A kútban pedig ennek a mennyiségnek több mint 280-szorosát regisztrálták 716 pg/l-rel. így ez az elem nem hozható származási kapcsolatba a tengervízzel. Jelentős feldúsulása a rendszer fejlődésével hozható összefüggésbe. 6. Bárium. A bárium a tengervízben oldva kis értéket képvisel (6,4 pg/1). Ez a mennyiség a kútvízben felszaporodik 261 pg/l-re. így ez az elem mennyiségi feldúsulásának lehetősége a rendszerben kialakult. 7. Fluor. Ha összehasonlítjuk a tengervíznek és a kút vizének fluor tartalmát ennek az elemnek is jelentős menynyi- ségi növekedése állapítható meg a kútnál, mert az 1200 pg/1 áll szembe a 6500 pg/l-rel. Ez 5300 pg/1 tényleges növekményt jelent a tengervízhez viszonyítva. Tehát a rendszerben a fluornál is feltételezni kell a dúsulás feltételeit. 8. Bróm. Ez az elem a tengervízben is igen jelentős mennyiségben fordul elő és ebből eredően a vizsgált tengervíz egyértelműen a brómos vizek nyomelem tartományába sorolható. Ez a mennyiségi adottság a korábbi irodalmi adatok szerint (Telegdi Roth K. 1952, Tömör J. 1953.) részlegesen utalhat a fosszilis tengervízre. 9. Jód. A tengervízben csak 134 pg/l-t, míg a rábasömjéni vízben igen jelentősen feldúsulva mutatták ki a vizsgálatok. Ez a növekmény a kút vizében 207-szeres, amely szemléletesen mutatja, hogy a tengervíz milyen alacsony jó- dot tartalmaz és milyen jelentősen megnövekszik a kút vizében. A jód származását a szénhidrogén képződéssel hozzák összefüggésbe megállapítva, hogy ennek folyamatában or- ganogén eredetű magas jód tartalmú víz alakul ki az előzőekben hivatkozott szerzők szerint. Ezért ennek az elemnek is jelentős mennyisége is utal arra, hogy a rábasömjéni víz kialakulása és nyomelemekben történő feldúsulása milyen bonyolult összetett folyamatok eredménye. A hévízben nemcsak az előzőekben tárgyalt vezető nyomelemek mennyiségében mutatható ki jelentős növekedés a tengervízhez viszonyítva, hanem egyéb elemekben is. így többek között a berilliumban, az alumíniumban, a krómban, a cinkben és a titánban (5. táblázat). Összegezve és értékelve az összehasonlító nyomelem vizsgálati eredményeket megállapítható, hogy a rábasömjéni víz sokkal töményebb oldat nyomelemek szempontjából (186251 pg/1), mint a tengervíz (55366 pg/1). Ezekből az a- datokból levonható az a következtetés, hogy a kút vizében 3,37-szer több az oldott nyomelem, mint a tengervízben. E- zért a tengervíz sokkal hígabb nyomelemekben, azaz kerekítve csak 30 %-a a rábasömjéninek. Míg a makroele- mek összehasonlítása nem mutat ilyen szélsőséges nagy különbséget (33400-43900 mg/1). így rögzíthető, hogy ma már a nyomelem vizsgálatok milyen jelentősek a felszín a-
