Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Bezdán Mária: A vízállások apadási ütemének alakulása a Tiszán

56 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 2. SZ. nésében szerepet játszik a megnövekvő vízenergia miatt fellépő medererózió is (Williams - Wolman 1984). A Tisza szabályozásával olyan hidrológiai folyamatokat indítottak el, amelyek az addig hitt szabályosságnak és törvényszerűségeknek ellentmondottak, és amely folyamatok magyarázatára az addigi merev felfogás szerint nem minden esetben sikerült a tényleges okot, ill. okokat feltárni. Ide tartozik a kisvízi vízállások lesüllyedése, a talajvíz változásai, a folyók vízjárása, a nagyvízi vízállások megemelkedése, a duzzasztómüvek hatásai. Az utóbbi időszak kutatásai elsősorban inkább a hullámtér állapotváltozásában (feltöltődés, „dzsumbuj osodás") és meder keresztmetszetek változásában látták a választ a felvetett problémára (Nagy et al 2001, Schweitzer 2001, Gábris et al 2002, Sándor-Kiss 2006, Babák 2010...). Ezeknek is nagy lehet a jelentősége, azonban az általam vázolt hidrológiai körülmények (a vízszín-esések változása, a duzzasztómüvek hatása, és a befogadó és a mellékfolyók mindenkori hidrológiai állapota) nagyságrendileg felülírhatják ezeknek lényegesnek mondható hatásait is. 2. Adatfeldolgozás Az 1876-2009 közötti idő, rendelkezésre álló több mint hatmillió (!) regisztrált vízállás közül kiválogatott, -hatszázezer napi adat felhasználásával (Tiszafüred és Törökbecse állomások között) végeztem el a számításaimat. Az adatokat a tudományos munkámhoz kaptam még évekkel ezelőtt. Köszönöm Márfai László és Márfai Lászlóné mérnököknek, továbbá az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság Vízrajzi Csoport munkatársainak, köztük Lázár Miklós csoportvezető mérnöknek, valamint Brandenburg Róbertnek és if], Márfai Lászlónak az adatszolgáltatásban nyújtott segítségüket. A napi, ugyanabban az időben észlelt vízállásokból kiszámoltam a vízállás-változásokat. Ez az érték megmutatja, hogy egy nap alatt milyen az áradás illetve az apadás üteme. Az áradás gyorsaságának ismerete a védekezésnél nyújt támpontot. Az apadás üteme azonban a rézsűállékonyság szempontjából érdekes. 3. Az apadás vizsgálata Jelen cikkemben az apadással kapcsolatos változásokat szeretném bemutatni Tiszafüred és Szeged között. Az érintett mérceállomásoknál éves bontásban méteres osztásközökhöz tartozó legnagyobb napi apadási értéket táblázatos formában közlöm (Az osztásközök mindig az egy méterrel alacsonyabb vízállástartományt jelölik, pl. a 100 = 0-99 cm.). A jó láthatóság érdekében külön kiemeltem (szürke színnel) azokat az eseteket, ahol egy nap alatt több mint egy métert apadt a víz szintje. Ezek az esetek a kisvizek, illetve a középvizek tartományában jelentkeznek, mégis veszélyesek, mert ilyen gyors ütemű apadás már hidraulikus talajtöréshez, rézsűmegcsúszáshoz vezethet. Sajnos a megváltozott vízlevezetés miatt napjainkban évente többször is előfordulhat a vízállások igen gyors lesüllyedése egy-egy apadás alkalmával. Emiatt egyre gyakrabban jelentkezhet partomlás, rézsűmegcsúszás. Ez különösen azokon a folyószakaszokon veszélyes, ahol a nagyvízi meder és az anyameder éle között keskeny, vagy egyáltalán nincs is hullámtér, mert a meder berágódása a nagyvízi meder védelmét szolgáló töltések, vagy magas partok állékonyságát is veszélyezteti. A tiszai duzzasztóművek megléte előtt még csak igen ritka jelenség volt a több mint egy méternél nagyobb napi vízszín csökkenés. A tiszalöki duzzasztómű megépítésével azonban annak vízhozam csökkentő hatására az alatta lévő folyószakaszon mindenhol felgyorsult az apadás üteme. A jelenség abból adódik, hogy a levonuló árhullám vize kifut a duzzasztómű alatti mederből, ugyanakkor a duzzasztómű felől kevesebb vízutánpótlást kap, mint amennyit természetes állapotában kapna. A duzzasztómű alatt betorkolló mellékfolyók vízhozam növelő hatása is legtöbb esetben elmarad, mert a főfolyó és a mellékfolyók árhullámai legtöbbször együtt járnak. Mivel a Tisza apadása a befogadó (Duna) apadásával indul csak meg, így annak vízállást megtámasztó hatása sem lassítja az apadás ütemét. A Kiskörei vízlépcső (1973) a nagy tározóterével erőteljesen ellapítja, lecsökkenti a folyó felső szakaszáról érkező hozamokat. Amikor a folyón felülről csak kevés utánpótlás érkezik, akkor a tározónak ez az árhullám-ellapító hatása olyan nagy, hogy fix szintű duzzasztás mellett, alig csordogál tovább pár m

3 vízhozam. A szóban forgó mederszakaszokon az egyes árhullámok levonulásakor szinte mindig duzzasztott állapotok uralkodnak (Bezdán, 1999a, 1999b 2008, 2011b) - itt most a mellékfolyók duzzasztó hatását értem ami késlelteti az apadás megkezdésének időpontját. Míg a duzzasztómű alatti mederszakaszokon késleltetett az apadás, addig a felső szakaszon, azaz a kiskörei duzzasztott víztérben már ez a folyamat korábban elindulhat (kisebb árhullámok alkalmával, amikor még fennmarad a vízlépcső a felvíz-szint és az alvíz-szint között). A fáziseltolódásból adódóan alakulhat ki az az állapot, hogy az alsó szakaszon a duzzasztás megszűnésével hirtelen indul meg a folyó apadása, miközben felülről a vízlépcső felől alig kap vízutánpótlást. A mellékelt táblázatokban jól látszik, hogy a napi vízállás változások ütemének felgyorsulása az anyamederben szinte mindegyik vízállástartományban kialakult. A jelenség megjelenésének kezdete pedig egybeesik a duzzasztómű üzembe-helyezésének időpontjával. Nem valószínű, hogy a duzzasztómű üzemeltetését követő egy éven belül az egész érintett Tisza szakaszon hirtelen összeszűkült volna a meder. Még a duzzasztómű alatti gyorsan kialakuló medererózióból bekövetkező medermélyülés sem okozhatta a jelenséget, mert akkor csak a kisvízi vízállásoknál jelentkezne a hatás. Megfigyelhető továbbá a táblázatokból, hogy a Tiszaug alatti mederszakaszokon pár évvel később (1975) már javult a helyzet, mert lecsökkent az apadás üteme. Ez annak tudható be, hogy a Kiskörei vízlépcső megépülését követően pár éven belül üzembe helyezték a Törökbecsei duzzasztóművet. Annak visszaduzzasztó hatása - amely nagyjából Tiszaug és Martfű között ér véget (Bezdán, 201 la) — a Tiszaug alatti folyószakaszokon javít a kialakult állapoton, azaz lelassítja az apadást. 4. Konklúzió A Tisza szabályozása egymás duzzasztására települő duzzasztóművek kiépítését irányozta elő. A tervezett folyócsatornázási müvekből ez idáig csak három épült meg a Tiszán. Tehát a tervezett szabályozás, amely figyelembe vette a vízlépcsők megépítésének szabályait, még nem készült el. Ebben a köztes állapotban kénytelenek vagyunk elszenvedni a duzzasztóművek üzemeltetéséből származó káros mellékhatásokat. Hosszútávon nagyobb költséggel jár a kialakult helyzet kezelése, mint a teljes rendszer kiépítése.