Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

98 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 5-6. SZ. lyamat az eutrofízáció során is együttesen fejtheti ki hatását: előbb a bevonatképző algák, később már a fitoplankton is leárnyékolja a hínarakat (Scheffer és Nes, 2007). A P. per­foliatus fotoszintetikus paraméterei egy árnyéktűrő növény jellemzőit mutatták. A kompenzációs (I c) és fénytelitődési (I k) intenzitásokat alacsonyak, míg a maximális intenzitása a fotoszintézis (P lra x) és a sötétlégzés (R d) magas volt. Ez egyrészt a Balaton specifikus optikai környezetéből (köny­nyen felkavarodó víz), másrészt az erős bevonatképzésből adódhat, vagy is a hínáros békaszőlő jól alkalmazkodott a Balaton környezetéhez. Ezt alátámasztja az is, hogy a telítő­dés! fényintenzitásnál és a fotoszintézis maximális intenzi­tásánál mért jelentős változások egybeestek a bevonatkép­ződés szezonális változásával június közepén. 0 A 20 1 100 I 200 | 300 I 350 mg C g(sza)"' nap'' 0 ' 50 in 2oo mg C gíszaf nap"' 1 50 I 100 I 200 [ 300 350 mg C g(sza)'' nap" ápc. máj. jún. jvii. aug szept 4. ábra. A Potamogelon perfoliatus produkciójának szezo­nális és vertikális változása a Balaton keleti medencéjében 2010-ben csak a beeső fénnyel (A), csaka bevonattal csök­kentett beeső fénnyel (B), illetve a bevonattal csökkentett beeső fényt és a levelek abaxiális oldala felől érkezőfény­nyel (C) számolva. A vizsgálatok kimutatták, hogy a bevonat elnyeli a beeső fény nagyobbik részét. Ez egyrészt jelentősen módosítja a hínárprodukciók számítását, másrészt növeli a szórt, vagy is a levél alsó oldala felől érkező fény jelentőségét. Az ered­mények azt mutatják, hogy az szórt fény intenzitása nagy­ságrendileg megegyezik az adottmélységben mérhető beeső fény intenzitásával és ez közel megduplázza a fotoszinteti­kus aktivitását a hínaraknak. A számított P. perfoliatus pro­dukció alá van becsülve. Az alábecslés pl. abból is adódhat, hogy a levelek nem rögtön kapják meg a legnagyobb súlyú bevonatott hanem azt a levelek kifejlődését követő 8-10. na­pon éri el, vagy is a levélképződés intenzitása jelentősen be­folyásolja a bevonat akkumulációját egy növényen.így a ve­getációs periódus elején, amikor a morfogenézis a leginten­zívebb és főleg a jól megvilágított, apikális részre koncent­rálódik, a levelek nagyobbik része nem is rendelkezik bevo­nattal, vagy is a maximális lehetséges intenzitással foto­szintetizálnak. Ekkor a számításom jelentősen alábecsli a növény produkcióját. Ezzel szemben az őszi időszakban, a­mikor a morfogenézis lassul és zömmel idős, teljesen kifej­lett levelek vannak, akkor a bevonat a levelek többségét be­fedi, és jelentősen visszaveti az élettani folyamatokat. Ek­kor a számítások teljesen valósak lehetnek. A bevonat vertikális eloszlásában jellegzetes mintát ta­pasztaltunk, amit egyértelműen a rendelkezésre álló fény hatására alakult ki. A legnagyobb bevonat a bevonatképző algák számára legoptimálisabb fényintenzitásnál, vagy is 30 -40 cm-es vízmélységben alakult ki. Habár nem teljesen a­zonos, de hasonló eredményekre jutottak a balatoni fito­plankton esetében is (Pálffy és Vörös, 2003). A bevonat e­me specifikus vertikális eloszlása erőteljesen szabályozza a hínárok morfológiai és élettani tulajdonságainak függély menti változásait (Tóth et al 2011; Vári et al., 2010), de kihatással lehet a tapasztalt szezonális változásokra is (Tóth és Herodek, 2011). A bevonatképződés folyamatai nagy je­lentőséggel bírnak a balatoni hínarak életében, hiszen befo­lyásolják a növények primer produkcióját és közvetlenül a növények növekedését és mélységi elteijedését. Mivel a pe­rifiton akkumulációja tapasztalataim szerint erősen függ a hínár levelek morfológiájától és a levélfelület kialakításától, a bevonat befolyásolhatja a hínarak közötti kompetíciót is, vagy is az adott területre jellemző vegetációt. A Balaton za­varos vize egyfelől csökkenti a víz átlátszóságát, másrészt a bevonatképződés intenzitását is növeli, így azok a fajok, a­melyek kevesebb bevonatot gyűjtenek össze jelentős evolú­ciós előnyben vannak a perifitonnal bevont növényekkel szemben. Irodalom KOVÁCS, W. A. 2011. Balatoni Limnológiai Kutatóintézet éves jelen­tése. MTA BLKI. TIHANY. PÁLFFY, K, VÖRÖS, L., 2003. Effect of Ultraviolet Radiation on Phytoplankton Primary Production in Lake Balaton. Hydrobiologia 506, 289-296. PRESING, M. 2011. Balatoni Limnológiai Kutatóintézet éves jelenté­se. MTA BLKI. TIHANY. RITCHIE, R.J., 2008. Universal Chlorophyll Equations for Estimating Chlorophylls a, B, C, and d and Total Chlorophylls in Natural As­semblages of Photosynthetie Organisms Using Acetone Methanol, or Ethanol Solvents. - Photosynthetica 46, 115-126. SCHEFFER, M., NES, E., 2007. Shallow Lakes Theory Revisited: Va­rious Alternative Regimes Driven by Climate, Nutrients, Depth and Lake Size. - Hydrobiologia 584, 455-466. TÓTH, V.R., HERODEK S., 2009. A Simple Incubation Tank for Photosynthesis Measurements with Six Light Intensities. - Ann. Limnol.-Int. J. Lim. 45, 195-202. TÓTH, V.R., HERODEK, S., 2011. Seasonal Shift of Dominance in a Submerged Rooted Macrophyte Community of Lake Balaton. ­Ann. Limnol.-Int. J. Lim. 47, 141-150. TÓTH, V.R., VÁRI, Á., LUGGOSI, S., 2011. Morphological and Pho­tosynthetie Acclimation of Potamogeton Perfoliatus to Different Environments in Lake Balaton. - Oceanol. Hydrobiol. St. 40,43-51.

Next

/
Oldalképek
Tartalom