Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

76 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 5-6. SZ. bodorka, a küsz és a szivárványos ökle dominálja. Az állományok faji összetétele ekkor még főleg a befolyók és a felsőbb szennyezés által nem érintett Marcal szakasz halállományainak összetételét tükrözi (Harka et al., 2009, Harka 2010, Harka & Szepesi 2011). Bizonyos fajok, (pl.: jász, ponty) alsóbb szakaszokon való megjelenése a befogadó, a Rába felőli vándorlás megindulását jelzik. A test-hosszmérések eredményei rámutatnak arra, hogy mind az őszi mind a tavaszi fogásokat a kifejlett egyedek dominálják, az előző évi szaporulat szinte teljesen hiányzik a fogásokból. Fokozottan igaz ez a két legnagyobb számban jelenlévő halfaj, a bodorka és a küsz esetében. Míg az előbbinél a tavasszal fogott állományokban a 8-10 centiméteres, az utóbbiaknál a 10-12 centiméteres standard testhosszú egyedek kerültek elő, legnagyobb számban a szennyezés által érintett szakaszokról. A nyári felmérések során tovább növekedett az előkerült fajok száma. A 2011 nyarán elvégzett felmérésünk volt az első a szennyezés után, amikor az összes szennyezéssel érintett szakaszról több faj került elő, mint a szennyezéssel nem érintett megyeri szakaszról (3. táblázat). E felméréssorozat alatt a szennyezéssel érintett szakaszról 27 faj 2703 egyedét, az összes felmért szakaszt figyelembe véve 28 faj 3313 egyedét fogtuk. A fogott faj szám növekedése ebben az időszakban elsősorban a befogadók (a Rába és a MosoniDuna) felőli vándorlás hatásának tudható be. Az alsóbb szakaszokon, alacsony egyedszámmal ugyan, de már megjelennek a befogadókban igen gyakori gébfélék, halványfoltú küllő, márna és a leső harcsa egyedei is. Az őszi felmérések során összesen 28 faj 3869 egyedét fogtuk. A szennyezés által érintett területekről 27 faj 3384 egyede került elő. Az egyedszám tehát tovább növekedett, viszont a további fajszám növekedést csak a felső három, a szennyezés által érintett területen tapasztaltunk. Az előkerülő fajok száma, a nyáron tapasztaltakhoz képest a torkolat környéki szakaszokon jelentősen csökkent. A fajszám jelentős csökkenését feltételezésünk szerint az alsó szakaszok erőteljes duzzasztása okozhatta. A megnövekedő vízmélység jelentősen csökkentette a halászati eszköz hatékonyságát. Ugyanakkor valószínűsíthető bizonyos felsőbb szakaszok felé történő elvándorlás is. A két leggyakoribb előfordulású halfaj, a küsz és a bodorka állományainak hosszeloszlásában jelentős változásokat tapasztaltunk az év második időszakában. A nyári és az őszi felmérések során mindkét faj állományaiban nagy egyedszámban jelentek meg a 2-3 cm-es standard testhosszúságú egyedek, ugyanakkor a legnagyobb testhosszú, idős egyedek továbbra is hiányoztak a fogásokból. Értékelés Terepi tapasztalataink alapján valószínűsíthető, hogy a teljes mederprofilt kitöltő erősen lúgos vörösiszap ár az érintett Marcal szakasz teljes halfaunáját kipusztította. A két héttel a katasztrófa bekövetkezte után élve előkerült néhány egyed valószínűleg a befolyókból illetve a felsőbb, szennyezés által nem érintett folyószakaszról érkezhetett. A tavaszi felmérések során a katasztrófa méretéhez képest jelentős nagyságú és relatíve fajgazdag állományokat találtunk a vizsgált Marcal szakaszokon. A tavasszal fogott állományokat elsősorban a befolyókban és a felsőbb Marcal szakaszokon is gyakori fajok dominálják. A nyári és az őszi fogásokban viszont már nagyobb egyedszámban jelennek meg a befogadókban gyakori fajok is. Intenzív vizsgálataink eredményeként két, eddig a területről nem jelzett halfaj a fekete törpeharcsa és a réti csík került elő, így a Marcalból ismert fajok (Harka et al., 2009) száma 43-ra növekedett. A szennyezéssel érintett vízfolyás-szakaszokról felméréseink során 30 halfaj előfordulását igazoltuk, de a fogott egyedek több mint 85%-át három közönségesnek mondható faj, a küsz, a bodorka és a szivárványos ökle egyedei adták. Felméréseink eredményei rámutatnak arra, hogy a halfauna regenerációja lényegében már a szennyezés fő hullámának levonulása után megindult. De a halállományok eredetihez hasonló faji összetételének, abundancia viszonyainak, illetve a területen élő populációk természetes koreloszlásának kialakulásához több vegetációs periódusra lesz szükség. Az őszi mintavételezésekkor az alsó szakaszokon tapasztalt faj és egyedszám csökkenés arra hívja fel a figyelmet, hogy a terület halállományainak regenerációját legjobban a hosszirányú átjárhatóság biztosításával lehet elősegíteni. Köszönetnyilvánítás: Köszönetünket szeretnénk kifejezni a területileg illetékes környezetvédelmi hatóságok, nemzeti parkok, illetve halászati hasznosítók munkatársainak a mintavételezésben nyújtott segítségükért. Munkánkat az OTKA CNK80140 és PD77684 számú pályázata támogatta. Irodalom Harka, Á., Szepesi, Zs., Nagy, L. 2009. A Marcal hal-állományának faunisztikai felmérése. Pisces Hungarici 3: 27-32. Harka, Á. 2010. Halott vizek a vörösiszap-áradat nyomán - A Marcal és a Toma-patak esélyei. Elet és tudomány, 65: 1414-1416. Harka, Á., Szepesi, Zs. 2011. A Marcal mellékpatak-jainak halfaunisztikai vizsgálata Pisces Hungarici, 5: 99-110. The fish fauna of River Marcal after the red sludge pollution Abstract: The aims of our study conducted on the River Marcal were to determine the effects of the red sludge pollution on the fish fauna, and to track the recolonisation of the fish assemblages. Our observetions established that likely the entire fish fauna of the sections involved was eradicated by the red sludge pollution. The results of fish faunistic research carried out seasonally in 2011 show the relatively fast recovery of the fish assemblages. While right after the pollution only 4 fish species were found alive in the involved sections, during the next year spring surveys 16 fish species occurred. The number of species grown to 30 as the result of the surveys conducted on the summer and autumn of 2011 on the polluted sections. Contrary the relatively high species number the fish assemblage structure of the studied sections did not show natural conditions. The 85% of the specimens caught belonged to 3 common species (bleak, roach and bitterling). For the formation of natural assemblage and age structure some more years and the assurance of the longitudinal penetrability needed. Key words: recolonisation, fish assemblage structure, electrofishing.