Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.
73 A jéggel borított vízben a Siófoki medencéből több faj/ algataxon került elő (69), mint a Velencei-tóból (40), a közös fajok száma 23. Az algafajok taxononkénti megoszlása hasonlóan alakult a két tóban/6..táblázat) 6. táblázat. A két tóban talál algafajok száma (db) a jégalóli mintákban Balaton Velencei-tó Mindkét tóban Cyanobacteria 23% 15% 21% Chlorophyta 51% 48% 49% Bac illariophyc eae 19% 23% 21% Chrysophyta 1% 3% 1% Cryptophyta 4% 10% 6% Euglenophyta 1% 3% 2% Összes (db) 69 40 86 Velencei-tóban az algafajok mintánkénti száma (19 db) kevesebb, mint a Balatonban (30), az egyenletesség viszont magasabb, ezért lehetséges, hogy a kevesebb algafaj ellenére a két tó algáinak diverzitás átlaga megegyezik. (2. táblázat). A Balaton és Velencei-tó két nagyobb csoportján belül további alcsoportokat lehet kialakítani a Cluster elemzés alapján: A Fürdető több rétegből vett planktonikus alga-együttesei hasonlítanak legjobban egymásra (legkisebb távolsági szinten válnak le). A Balaton clusternél az északi és déli part felszíni mintái először szakadnak le a legmagasabb távolsági szinteken a többi mintától (5. ábra). A Balatonban szokatlan jelenség volt, hogy a nyári-kora őszi alga tömegprodukciókhoz köthető, melegkedvelő algák áttelelő példányai bukkantak fel (néhány szál milli-literenként) a déli part mélyebb és a tóközép felszíni rétegében: Raphidiopsis mediterranea (spórával is), Aphanizomenon klebahnii, és a Cylindrospermopsis raciborskii (heterocitával is). A nitrogénkötők jég alatti áttelelése, sőt dominanciája hazai példán a Pátkai, Zámolyi tározókból ismert. (Gorzó, 1986). A víz rétegződése a fiziko-kémiai mérések ereményeit és a fitoplankton mennyiségi-minőségi jellemzőit figyelembe véve a Balatonban enyhébb, a Velencei-tóban jobban megfigyelhető. Ez a mintavételi módszer eltéréséből is adódhatott (Balaton: csőmintavevő, Velencei-tó: Meyer palack.) A vízhőmérséklet, a vezetőképesség, a kémhatás, és az oldott oxigén koncentrácó rétegződött, de nem minden mintavételi helyen, és nem egyforma mértékben. A rétegek közötti eltérések Agárdon a legkifejezettebbek. Itt valamennyi felsorolt paraméter értéke a mélyebb rétegekben magasabb. Fürdetőnél a rétegződés mértéke kisebb, a vezetőképesség a mélyebb régegekben nagyobb, az oxigénkoncentráció pedig kisebb. A Balatonban a lebegő-anyag és kémhatás értéke a felszínen kisebb, a vezetőképesség pedig a felszínen volt nagyobb a mélyebb vízrétegekhez képest (7. táblázat). 7..táblázat. A víz fiziko-kémiai jellemzői és rétegződésük. Hely ./Lab: helyszíni/laborban mért Tvíz(°C) PH Vezetőképesség Lebegő DO 2% mvh Tvíz(°C) PH MSfcm (20°C) anyag Hely. Lab. Hely. Lab. Hely. mgl Hely. v Délipart. felszín 7,0 755 11 £ DéH part, mélyebb réteg 7,6 735 13 | Tóközép, felszín 7,0 745 8 2 Tóközép, mélyebb réteg 8,3 730 17 Északi part, felszín 73 750 10 M Északi part, mélyebb réteg 74 740 12 -o Agárd, felszín 0,4 8,0 1644 9 44% 'M Agárd, 1 méter 0,8 9,1 2550 8 92% Agárd vízfenék 1,0 9,0 2700 7 84% :B Fürdető, felszín 0,3 8,8 2610 7 92% "2 Fürdető, 1 méter 0J 8,9 2680 5 90% u. Fürdető, vízfenék 0,5 8,9 2760 7 88% A fitoplankton vertikális megoszlása a következőképpen változott: A Siófoki medencében az összes biomassza és egyedszám, valamint diverzitás értékek rétegenkénti eltérései nem számottevőek. A domináns fajok enyhe rétegződése figyelhető meg a biomassza megoszlásában: A felszíni rétegben 5-20 %-kal több a Centrales, nem fonalas kovaalga (Cyclotella spp.), mint a mélyebb rétegekben, a Rhodomonas minuta mennyiségének aránya fordítva változik: 8-17 %-kal több a mélyebb vízrétegben. A Velencei-tóban a felszínen a legkevesebb, lm-en a legtöbb az lebegő algák mennyisége, a Cryptomonas fajok nagy száma miatt. Mivel a Cryptomonas fajoknak a felszíni rétegekben kevesebb volt a biomassza aránya (20 %-30 %), mint a mélyebb rétegekben (70 %-90 %), az algabiomassza megoszlása ezért itt változatosabban alakult: más algafajok is teret kaptak a biomassza kialakításában. Fürdetőnél egyéb ostoros algák (Chlamydomonas spp., Crhrysoflagellata spp., Rhodomonas minuta), Agárdnál a Lyngbya limnetica, Limnothrix redekeii, Botryococcus braunii aránya vált jelentősebbé (8. táblázat). A Velencei-tóban a faj szám a mélyebb rétegekben, az egyenletesség a felszínen nagyobb, ezért maga a diverzitás vertikálisan nem tért el lényegesen (6. ábra). 6.0 4.X 2.4 Velencei-tó 33 Z 0.6 0.4 sí •S« Apáid Fürdető 2 w I ) part Tóközép E. part j; ODiv. max. HM Shannon '£ OFajok száma (db) x 10 O Egyenletesség 6. ábra. A fitoplankton diverzitása a jég alatt 8. táblázat A fitoplankton biomasszája szerint domináns fajok megoszlása. ND: nem domináns u I Sí U. Balaton Velencei-tó Déli part Tóközép Északi pan Agárd Fürdető felszín ni ély felszín m ély felszín m ély felszín 1 m fenék felszín 1 m fenék Chroococcales, apró eevseitű 2% 5% 8% 4% 7% 7% ND ND 4 % ND 2 %ND Chrysoflagellata spp. Cryptomonas spp. 6% 6% ND ND 4% 5% 1% 2% 7% 9% ND 3% 13% 2% 6% 32% 93% 71% 18% 14% 14% 21% 77% 70% Rhodomonas minuta 11% 19% 7% 15% 5% 22% ND 1% ND 11% 4% 5% Chlamydomonas spp. ND 2% ND ND ND ND ND 2% 6% 43% 2% 5% Cosmaiium bioculatum ND ND ND ND 1% ND VELENCEI-TÓBAN NEM DOMINÁNS Centrales, nem fonalas spp. 72% 63% 76% 71% 74% 54% VELENCEI-TÓBAN NEM DOMINÁNS Epithemia sp. 2% ND ND ND ND ND VELENCEI-TÓBAN NEM DOMINÁNS Botiyjcoccus braunii BALATONBAN NEM DOMINÁNS 29% ND ND 2% ND 3% Limnothrix redekei Lyngbya limnetica BALATONBAN NEM DOMINÁNS 9% ND ND 14% 1% 6% ND ND ND ND ND ND Összefoglalás A Velencei-tó és Balaton jégborította vizében a fitoplankton mennyiségi-minőségi jellege számos hasonlóságot, de egyben eltérést is mutatott. A fitoplankton mennyisége a téli kedvezőtlen körülmények miatt alacsony volt
