Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.
51 sebbet (2,8xl0 6 sejt ml" 1) pedig 525 nm-en tapasztaltuk (1. táblázat). Biomasszára vonatkoztatva ugyanakkor a legnagyobb értéket 400 nm-en kaptuk a két alga eltérő sejtmérete miatt (3. ábra). A kísérlet során a különböző hullámhosszokon a dominancia viszonyok jelentősen megváltoztak: a kék /kék esibolya (400 nra), a kék (470 nm), a zöld (505 és 525 nm) és a távoli vörös (690 nm) tartományban a pikoeukarióták részesedése növekedett, a narancs (590 és 625 nm) és a 660 nm-es vörös tartományban ezzel ellentétesen, a pikocianobaktériumoké nőtt (/. táblázat, 3. ábra). 1. táblázat: A pikoeukarióták (EUK) és a pikocianobaktériumok (CYA) abundanciájának változása a különböző O. nap 6. nap 1 1 . nap 17 nap Euk Cya Euk Cya Euk Cya Euk Cya A (10 6 sejt ml"') A (10 6 sejt ml"') A (10 6 sejt ml"') A (10 6 sejt ml"') 400 nm 0,3 0,5 3,9 0,8 24,5 3,4 41,9 7,3 470 nm 0,3 0,5 1,2 0,3 11,6 0,7 13,4 1,4 505 nm 0,3 0,5 1,2 0,2 2,9 0,5 7,3 0,6 525 nm 0,3 0,5 0,8 0,4 1 0,7 1,7 1,2 590 nm 0,3 0,5 0,7 1,9 1,3 14,9 0 79 625 nm 0,3 0,5 1 1,9 1,2 21 0 79 660 nm 0,3 0,5 1,3 1,4 3,7 22,5 0 143 690 nm 0,3 0,5 1,3 0,5 4,8 0,7 13,3 1,3 17.nap n i 100% 90% 80% ^ 70% "rr 60% a 8 50% CB E 40% o CO 30* 20* 10* 0* 17.nap • EUK • CYA 525 590 A (nm) A (nm) 3. ábra: A pikoeukarióták (EUK) és a pikocianobaktériumok (CYA) biomasszája (a) és a teljes biomasszából való részesedése (b) a kevert algatenyészetben végzett szaporodási kísérlet végén a különböző hullámhosszokon. A kísérlet lezárásakor (17. nap) a kék/kékesibolya, a kék, az 505 nm-es zöld és a távoli vörös fényen a pikoeukarióták 96-98 %-os részesedést értek el. Az 525 nm-es zöld fényen (3. ábra), ahol a legkisebb biomassza értékeket is tapasztaltuk, részesedésük valamivel alacsonyabb volt (87 %). A narancs és a közeli vörös tartományban a pikocianobaktériumok a 17. napon 100%-os részesedést értek el, amelyhez igen magas sejtszám- és biomassza értékek tartoztak (3. ábra). A közeli vörös tartományban tehát a fikocianinos pikocianobaktériumok, míg a távoli vörös tartományban a pikoeukarióta zöldalgák jutottak domináns szerephez, amely összhangban áll a különböző fényklímájú vizekben tapasztalt téli pikoalga összetétellel (pikoeukarióta előny a vörös/ távoli vörös fény dominancia mellett). A kapott eredmények alapján a humin-anyagok fényabszorpciójának igen fontos szerepe lehet az autotróf pikoplankton szervezetek dominancia viszonyainak kialakításában a vízalatti fényklíma vörös eltolódása révén, hiszen a pikoeukarióták vörös/távoli vörös fénypreferenciája szelektív előnyt biztosít számukra a pikocianobaktériumokkal szemben. Köszönetnyilvánítás A munka az OTKA K73369 támogatásával készült. A szerzők köszönettel tartoznak Koltai Évának a laboratóriumi vizsgálatok során nyújtott segítségéért, valamint Tóth Viktornak és Dobos Gézának a terepi munkák során nyújtott segítségért. Köszönettel tartoznak továbbá Kertész Miklósnak és Ónodi Gábornak az USB2000 spektrométerért. Irodalom Callieri, C„ Amicucci, E„ Bertoni, R., Vörös, L. (1996) Fluorometric Characterization of Two Picocyanobacteria Strains from Lakes of Different Underwater Light Quality. - Int. Revue ges. Hydrobiol. 81-1: 13-23. Glover, H. E„ Keller, M.D. & Guillard, R. R. L. (1986) Light quality and oceanic ultraphytoplankters - Nature 319: 142-143. Graham,L. E.&Wilcox, L.W.(2000) Algae.-Prenctice Hall, London, 640 pp Johnson, P.W., Sieburth, J.McN. (1979) Chroococcoid cyanobacteria in the sea: a ubiquitous and diverse phototrophic biomass. - Limnol. Oceanogr. 24: 928-935. Kirk, J. T. O. (1994) Light & photosynthesis in aquatic ecosystems. - Cambridge University Press, Cambridge, 509 pp. Kürthy, A. (2010) A fény minőségének hatása cianobaktériumok és zöldalgák szaporodására és fotoszintézisére.- (Szakdolgozat), Debreceni Egyetem, Hidrobiológiái Tanszék, 38 pp. Maclsaac, E. A. & Stockner, J. G. (1993) Enumeration of Phototrophic Picoplankton by Autofluorescence Microscopy. - (In: Kemp, P. F., B. F. Sherr, E. B. Sherr and J. J. Cole) (Eds.): Handbook of methods in aquatic microbial ecology, Lewis Publishers, Boca Raton, Ann Arbor, London, Tokyo: p. 187-197. Mózes, A. (2008) Pikoplankton a trofikus gradiens mentén. - (Doktor (PhD) értekezés), ELTE, Biológia Doktori Iskola, Kísérletes Növénybiológia Doktori Program, 134 pp. Platt, T„ Subba Rao, D.V., Irwin, B. (1983) Photosynthesis of picoplankton in the oligotrophic ocean. - Nature 301: 702-704 Somogyi, B. (2010) Pikoeukarióta algák jelentősége sekély tavakban - téli dominancia és taxonómiai unikalitás. — (Doktor (PhD) értekezés), ELTE, Biológia Dokt. Isk. Kísérletes Növénybiológia Dokt. Progr, 141 pp Stockner, J.G. (1991) Autotrophic picoplankton in freshwater ecosystems. The view from summit. - Int. Rev. ges. Hydrobiol. 76: 483-492. Stomp, M„ Huisman, J., Vörös, L., Pick, F.R., Laamanen, M., Haverkamp, T., Stal, L.J. (2007) Colourful Coexistence of red and green picocyanobacteria in lakes and seas. - Ecol. Lett. 10: 290-298 V.-Balogh, K., Németh, B, Vörös, L. (2009) Specific attenuation coefficients of optically active substances and their contribution to the underwater ultraviolet and visible light climate in shallow lakes and ponds. Hydrobiol. 632: 91-105 Vörös, L. (1987-88) Bakteriális méretű fotoautotrófikus szervezetek néhány sekély tóban. - Bot.Közl. 74-75: 141-151. Vörös, L., Gulyás, P., Németh, J. (1991) Occurrence, dynamics and production of picoplankton in Hungarian shallow lakes. - Int. Rev. ges. Hydrobiol. 76: 617-629. Vörös, L„ Callieri, C„ V.-Balogh, K. & Bertoni, R. (1998) Freshwater picocyanobacteria along a thropic gradient and light quality range. - Hydrobiol. 370: 117-125. Vörös, L., V.-Balogh, K., Boros, E. (2005) Pikoplankton dominancia szikes tavakban ,Hidrol. Közi. 85: 166-168. Vörös, L., Mózes, A., Somogyi, B. (2009) A five-year study of autotrophic winter picoplankton in Lake Balaton,. - Aquat . Ecol. 43: 727-734. Waterbury, J.B., Watson, S.W., Guillard, R.R., Brand, L.E. (1979) Widespread occurrence of a unicellular, marine, planktonic cyanobacterium. Nature. 277: 293-294.
