Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

49 Összefoglalás A Felső-Tisza vidékén az utóbbi két évben begyűjtött víz és üledék minták vizsgálatainak eredményeivel bizonyítottuk, hogy a folyók vizének ökológia állapota rendszeres monitorozás mellett fenntartható, sőt javítható is. A Felső-Tisza vidékének szakmailag felügyelt védelme mellett elengedhetetlen, hogy a mai degradáló, a természet értékeit kifosztó társadalmi szemléletet visszaszorítsuk. Irodalom Felföldy L. 1981: A vizek környezettana Általános hidrobiológia. Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 1 -290. Lakatos, G., Fleit, E., Mészáros, I. 2003: Ecotoxicological studies and risk assessment ont he cyanide contamination in Tisza river. Toxicology Utters, 140-141: 333-342 Simon T. 1988: A hazai edényes flóra természetvédelmi-érték besorolása. Abstracta botanica, 12: 1-23. Szilágyi F. 2006: A fenntartható vízgazdálkodás tudományos megalapozása az EU víz keretirányelv hazai végrehajtásának elősegítésére. I. téma: Az ökológiai minősítés kérdései. Jelentés (kézirat), BME, Bpest, 126 pp. Sediment and water chemistry studies in the Upper Tisza region Kundrát J. T., Gyulai I., Bakai G., Szűcs G., Balogh Zs., Lakatos G. Abstract: The Tisza as the second largest river in Hungary deserves more attention from different aspects. Unfortunately, pollutants can be measured within, as previous examples proved in the past, deriving from the neighboring countries' watershed e.g. Ukraine, Romania. Therefore it is an important task to monitoring the river in order to measure the effects of pollution, and to restore its ecological state.During our studies, 14 sampling sites were chosen in the Upper Tisza region: in the main flows of the Tisza, Szamos, Kraszna Túr and Bodrog. On site water chemical and physical measures were performed (elektród potential, conductivity, pH, dissolved oxygen, oxygen saturation and temperature). The gathered samples were brought to laboratory for water chemical analysis unconserved and cooled. The measured parameters were chosen to shed light on salinity and nutrient content, and also the changing properties of oxygen content. Also, sediment samples were taken from coastal and watered sediments. The sediment samples were measured dry matter content, ash content and chlorophyll-a content. After digestion TP and TN were determined. The aim of our study was to scan the ecological state of the Upper Tisza region, and its continuous monitoring in a long term scale, achieving and preserving its good ecological state. Keywords: Upper Tisza region, sediment, water chemistry. A vízalatti fény spektrális összetételének hatása sekély tavak pikoplanktonjára Kürthy Anett

1, Somogyi Boglárka

2, Németh Balázs

2 és Vörös Lajos

2 'Debreceni Egyetem, Hidrobiológiái Tanszék, Debrecen 2MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, Tihany Kivonat: A szervetlen lebegőanyagok, az oldott színes szervesanyagok (huminanyagok) és maguk a vízben lebegő algák is megváltoztatják a beeső sugárzás intenzitását és spektrális összetételét a vízoszlopban. Az algáknak ezért mind a vízmélységgel csökkenő fény intenzitáshoz, mind a változó spektrális összetételhez alkalmazkodniuk kell. Sekély tavainkban a víz alatti fény spektrális összetétele még nem teljesen ismert. Éppen ezért célul tűztük ki a víz alatti fényklíma részletes megismerését sekély tavainkban (Balaton, Fertő, Duna-Tisza közi szikes tavak), valamint a spektrális összetétel pikoalgákra kifejtett hatásának megismerését terepi mérések és laboratóriumi kísérletek segítségével. Méréseink során a Balatonban a zöld és a vörös fény együttes dominanciáját tapasztaltuk, míg a huminanyagokban gazdagabb vizekben a zöld fény sokkal nagyobb mértékben elnyelődött, és vörös, vagy kifejezetten távoli vörös fény dominanciát tapasztaltunk. A fitoplankton összetétele, nevezetesen a pikocianobaktériumok és pikoeukarióták aránya tükrözte a fény minőségében bekövetkezett változásokat a vizsgált vízterekben (Balaton, Fertő, Duna-Tisza közi szikesek). Kontrollált laboratóriumi körülmények között, izolált algatörzsekkel végzett kísérletekkel igazoltunk a fény minőségének természetben megfigyelt hatását: a pikoeukarióták vörös/távoli vörös fényprefcrenciája szelektív előnyt biztosít számukra a pikocianobaktériumokkal szemben. Kulcsszavak: vízalatti fény, spektrális összetétel, kromatikus adaptáció, autotróf pikoplankton. Bevezetés A víz alatt élő fotoszintetizáló szervezeteknek mind a vízmélységgel csökkenő fény intenzitáshoz, mind a változó spektrális összetételhez alkalmazkodniuk kell (kromatikus adaptáció). A tiszta vizű mély tavakban és tengerekben a kék/kékesibolya fény hatol legmélyebbre. A sekély és gyakran zavaros vizű tavak fényklímájára ezzel ellentétben a zöld és/vagy a vörös fény dominanciája jellemző (Kirk, 1994). A cianobaktériumokban és az eukarióta algákban megtalálható klorofillok legerősebben a kék és a vörös tartományban abszorbeálnak. Az algáknak azonban emellett szükségük van a zöld tartomány hatékony abszorpciójára, amelyre járulékos pigmentjeik segítségével képesek. Az algák pigment összetétele tehát igen fontos szerepet játszik abban, hogy egy adott fényklímájú vízben milyen fotoszintetizáló szervezetek találhatóak meg (Kirk, 1994). A múlt század nyolcvanas éveiben az új mikroszkópi technikák (fluoreszcens mikroszkóp) bevezetése a tengerek, és az édesvizek kutatásába nagy jelentőségű felfedezéshez vezetett (Johnson & Sieburth 1979; Waterbury et al., 1979; Vörös, 1987-88). Kiderült, hogy a világtengerek és a tavak elsődleges termelésének mintegy felét korábban nem észlelt, illetve félreismert mikroszkopikus szervezetek, bakteriális méretű algák (pikoalgák) hozzák létre (Vörös et al., 199Platt et al., 1983; Stockner, 1991). Felfedezésük jelentős paradigmaváltáshoz vezetett a limnológiában, teljesen átalakította a vízi táplálékhálózatokról és anyagforgalomról alkotott képünket. Sekély tavainkban a pikoalgák pigment összetételüket tekintve három típusba sorolhatók (Vörös, 1987-88; Mózes et al., 2008). Az első típust a fikoeritrin pigment dominanciájú pikocianobaktériumok képezik, amelyek nyaranta az olyan vizekben töltenek be domináns szerepet, ahol a zöld fény dominál (pl. a Balaton Siófoki-medencéje). A második csoportot a fikocianin pigment dominanciájú pikocianobaktériumok alkotják, amelyek a vörös fény dominancia mellett (pl. a Balaton Keszthelyi-medencéje vagy a Fertő) jutnak uralkodó szerephez nyáron (Vörös et al., 1998). A fikoeritrin és fikocianin pigment dominanciájú pikocianobaktériumok, és a vízalatti fényklíma kapcsolatát számos terepi vizsgálat és izolált algatörzzsel végzett laboratóriumi kísérlet támasztja alá (Callieri et al., 1996; Stomp et al., 2007). A harmadik csoportba a pikó méretű zöldalgák tartoznak, amelyekről azt tudjuk, hogy az a-klorofill mellett bklorofillt és karotinoidokat tartalmaznak nagyobb mennyiségben és a mérsékelt égövi sekély tavakban télen jutnak domináns szerephez (Graham & Wilcox, 2000). Mély tavakban és tengerekben a pikoeukarióták kék/kékesibolya fény miatti szelektív előnyét már terepi és kísérletes eredményekkel is igazolták (Glover et al., 1986), ugyanakkor sekély tavakban a kék/kékesibolya fény már a felszín közelében elnyelődik, ezért a hazai sekély tavak többségében az eufotikus réteg közepén vagy mélyén a zöld vagy még gyakrabban a vörös tartomány dominanciáját találjuk (Vörös et al., 1998). A pikoeukarióta zöldalgák fénypreferenciáját a vörös tartományban még egyáltalán nem vizsgálták. Az előbbiek miatt célul tűztük ki a vízalatti fényklíma megismerését azon sekély tavainkban, amelyekben korábban részletes pikoalga vizsgálatok történtek. Célunk volt ezekben a vízterekben a pikoplankton összetételére vonatko-