Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

27 Keresztes, Zs. Gy., Nagy, E., Somogyi, B., Németh, B., Bartha, Cs., Székely, Gy., Drago§, N., Vörös, L. (2011) Az Erdélyi-medence sós tavainak trofítási vi­szonyai. - Hidrol. Közi. 91: 46- 48. Nübel, U., Garcia-Pichel, F., Muyzer, G. (1997) PCR primers to amplify 16S rR­NA genes from Cyanobacteria. - Appl. Environ. Microbiol. 63: 3327-3332. Somogyi, B., Felföldi, T., Dinka, M., Vörös, L. (2010) Periodic picophytoplankton predominance in a large, shallow alkaline lake (Lake Fertő/Neusiedlersee). ­Ann. Limnol. - Int. J. Lim. 46: 9-19. West, N. J., Schönhuber, W. A., Fuller, N. J., Amann, R., Rippka, R., Post, A. F., Scanlan, D. J. (2001) Closely related Prochlorococcus genotypes show re­markably different depth distributions in two oceanic regions as revealed by in situ hybridization using 16S rRNA-targeted oligonucleotides. - Microbio­logy-SGM 147: 1731-1744. Wu, Q. L., Xing, P., Liu, W-T. (2010) East Tibetan lakes harbour novel clusters of picocyanobacteria as inferred from the 16S-23S rRNA internal transcribed spacer sequences. - Microb. Ecol. 59: 614-622. Xing, P., Hahn, M. W., Wu, Q. L. (2009) Low taxon richness of bacterioplankton in high-altitude lakes of the Eastern Tibetan Plateau, with a predominance of Bacteroidetes and Synechococcus spp. Appl. Environ. Microbiol. 75: 7017­Zwirglmaier, K, Jardillier, L., Ostrowski, M.„ Mazard, S., Garczarek, L., Vaulot, D., Not, F., Massana, R., Ulloa, O., Scanlan, D. J. (2008) Global phylogeo­graphy of marine Synechococcus and Prochlorococcus reveals a distrinct partitioning of lineages among oceanic biomes. Environ. Microbio. 10: 147­Comments on the reliability of scientific papers using the example of picocyanobacteria inhabiting continental aquatic habitats Felföldi, T. y Somogyi, B. y Keresztes, Zs. Gy., Márialigeti, K. and Vörös, L. Abstract: Having limited knowledge in a given scientific area may result in less reliable hypotheses and conclusions that could appear in scientific papers. Therefore o­ne should assess former concepts in the light of findings present in the newest publications. Changes in species names, renaming, division and unification of taxa are usually known features among scientists who are not familiar with the details of these revisions (that in many cases rely on the results of molecular biological analy­ses). Due to the lack of distinct morphological characters, the taxonomy of the smallest cyanobacteria that inhabit continental aquatic habitats, the form genus Synech­ococcus, is based on the comparative analysis of certain genomic regions. An interesting phenomenon was observed during the genetic characterization of some Syne­chococcus isolates from shallow lakes and during the detailed survey of available data, namely that recent publications may also contain misleading information. It was found, that the reason of this was the limited knowledge of the scientific field in question and a "shortcoming" of a widely-used database search tool. Regarding the distribution of taxa with low available background data, such information on biogeography could significantly change only within one or two years. Furthermore, it is likely that the distribution of these small aquatic microorganisms is not hindered by geographic distances, as it was suggested by some recent publications. Keywords: picocyanobacteria, 16S ribosomal RNA gene, biogeography, undersampling, database search. Morfológiai kiegészítések a Moina Brachiata (Jurine, 1820) esetén Flórián Norbert 1, Nédli Judit 2, Török Júlia 1, Hufnagel Levente 4, Forró László 5 'BCE Matematika és Informatika Tanszék, Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskola, 1118. Bpest, Villányi út 29—43., 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete Tihany, 8237. Tihany, Klebeisberg Kuno. u. 3., 3ELTE TTK, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117. Budapest, Pázmány Péter sétány l/A, 4MTA, „Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz" Kutatócsoport, 1118. Budapest, Villányi út 29-43., sMagyar Természettudományi Múzeum Állattára, 1088. Budapest, Baross u. 13. Kivonat: A Moina brachiata (Jurine, 1820) időszakos kisvizek gyakori Cladocera faja. A faj funkcionális morfológiai leírásában Goulden 1968­ban megjelent monográfiája jelent alapot. Bár szinte minden egyes európai Cladocera határozóban szerepel, a faj legtöbb bélyegének leírásában a szerzők Goulden munkájára hivatkoznak. Az utóbbi években a faj magyarországi populációin izoenzim vizsgálatokat végeztek, amelyek azt mu­tatják, hogy kriptikus fajról van szó. Ennek kapcsán morfológiai vizsgálatokat kezdtünk, melynek során számos olyan bélyegre figyeltünk fel, melyek a szakirodalomban másképp, illetve pontatlanul vannak leírva. Egymástól földrajzilag távol eső populációkat vizsgáló tanulmányokban több diszkrét bélyegnél eltéréseket találtunk, pl.: a végkarom tövén lévő fésű tüskéinek száma, a héj hasi szegélyén lévő nagy egyedülálló szőrök száma, érző sörték száma az első csápon, tollas sörték száma. A magyarországi populációkból származó egyedek bélyegei, morfometriai változói szélesebb tartományt fognak át, mint a különböző földrajzi régiókból leirt egyedeké. A geográfiai régiók közti eltérések mellett számos bélyeg a szakirodalomban pontatlanul volt leírva, pl.: efippium rajzolata, szem fölötti bemélyedés a fejen, befüződés mértéke a test és a fej között, utópotroh szőrözöttsége. Ezen bélyegek vizsgálata során is pontosabb kiegészítéseket tettünk. A 3. és 4. lábon lévő szürősörték vizsgálata során kapott adatok alátámasztani látszanak Grzesiuk és Mikulski (2006) hipotézisét, miszerint a szűrőapparátus struktúrája eltérhet szalinitás szerint. Kulcsszavak: Moina brachiata, szalinitás, morfológia. Bevezetés és célkitűzés: A Moina brachiata (Jurine, 1820) időszakos kisvizek gyakori Cladocera faja. A faj funkcionális morfológiai leírá­sában Goulden 1968-ban megjelent monográfiája jelent ala­pot. Bár szinte minden egyes európai Cladocera határozó­ban szerepel, a faj legtöbb bélyegének leírásában a szerzők Goulden munkájára hivatkoznak. Az utóbbi években a faj magyarországi populációin izoenzim vizsgálatokat végez­tek, amelyek azt mutatják, hogy kriptikus fajról van szó. Ennek kapcsán morfológiai vizsgálatokat kezdtünk a fajon, melynek során számos olyan bélyegre figyeltünk fel, me­lyek a szakirodalomban másképp, illetve pontatlanul van­nak leírva. Célunk ezen bélyegek pontosítása illetve a ma­gyarországi populációknál fennálló bélyegkombinációk, mennyiségi bélyegek felderítése volt. Anyag és módszer: A szakirodalmi feldolgozás mellett vizsgáltuk a magyar­országi populációkban fennálló sémákat. A morfológiai vizsgálatokhoz 3 nemzeti park (Kiskunsági NP, Körös-Ma­ros NP, Hortobágyi NP) eltérő szalinitású (181-11320 ^S/ cm) kisvizeiből vettünk mintákat 3év (2005, 2006, 2007) ta­vaszán, valamint egyes minták esetében 2008 őszén. A ki­válogatott Moina brachiata példányokat, a megfelelő előké­szítések után fénymikroszkóppal és szkenning elektronmik­roszkóppal vizsgáltuk. Vizsgáltuk a 3 fő testtáj: a fej, a törzs és az utópotroh bélyegeit (4. ábra), valamint külön az efip­piumok mintázatát is. Eredmények és értékelésük: Fej bélyegei Az első csápok csúcsán lévő érzőszőröknél (5. ábra) ér­dekes számadatokat kaptunk (1. ábra). Gulyás és Forró (1999) szerint ezen sörték száma a Daphniidae családon be­lül állandó (9). Dumont és Negrea (2002) óvatosabb megfo­galmazása szerint leggyakrabban 9. Egy faj, a Moina dumo­nti leírása esetében találtunk konkrét számot (9) (Kotov és mtsai, 2005), mások, mint pl. McNair (1976) csak annyit említ, hogy érzősörte csoportok vannak az első csápok csú­csán. Az érdeklődés hiányát valószínűleg az okozza, hogy fénymikroszkópban nagyon nehezen látszik, a pásztázó e­lektronmikroszkópos vizsgálatok esetén, a szárítás során i­gen könnyen összetapadnak, így szintén nehezen használha­tó. A nagy eltérést (5-12) okozhatja megfigyelési hiba is. A szélső értékeket többször ellenőriztük, mégsem találtunk e­setükben sem több, sem kevesebb sörtét, de ha ezt ennek el­lenére mérési hibának tekintjük, akkor is feltűnő a 6 és 8 sörteszámú csápok nagy aránya, és az, hogy az eddig állan­dóan 9-nek tekintett érték csak igen kis hányadban van je­len.

Next

/
Oldalképek
Tartalom