Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
4. szám - Nagy László–Turai Péter: Kína új vízerőművei a Jangcén - Nagy László–Huszák Tamás: Zagygát-szakadás Észak-Olaszországban
71 A felvízi bővítés emiatt nem kedvező gát állékonysági szempontból, ami csak romlik a gát magasságának emelkedésével, mivel a gát, miközben növekszik, egyre jobban támaszkodik a medence belsejében lévő, leginkább konszolidálásán leginkább finomszemcsés anyagra. (Vick 1983) 1974-ben Tesero város kérte a gát biztonsági ellenőrzését, így a Trento Tartományi Bányafelügyelet megbízta a Montedison és Egam csoportokhoz tartozó üzemeltetőt, a Fluormine céget ezzel a felülvizsgálattal, amit el is készíttettek 1975-ben. Habár egy sor létfontosságú ellenőrzést nem hajtottak végre, megállapították, hogy a felső medence stabilitása már az állékonyság határát súrolja. Az első jelentésében az ellenőrzést végző mérnök feljegyezte, hogy „nehéz elhinni, hogy még mindig állnak a rézsűk" 8. Minden esetre a Fluormine válasza a Bányászati Hivatalnak és a hivatal későbbi válasza a Tesero városánaé is pozitív volt. Ezt további zagynak a tározóba töltése követte, bár laposabb rézsüajlás mellett. Hat hónappal a gátszakadás előtt egy helyi, kis területre korlátozódó suvadás volt a felső gát alsó részében ott, ahol a nyelő keresztezte a gát altalaját. Ez a suvadás valószínűleg amiatt alakult ki, hogy a téli erős fagy miatt a csővezetékben egy jégdugó keletkezett (Berti és tsai 1988). Azonban a suvadást okozhatta az is, hogy a gát lábánál az alsó tározóban lévő puha zagy nem bírta a terhelést. 1985-ben a katasztrófa idején, a gátak egyesített magassága mintegy 50 m volt és mintegy 300000 köbméter zagyot tároztak. A gátszakadáskor közel 180 000 köbméter anyag került ki a zagytározóból. További 40 000-50 000 köbméter csatlakozott hozzá a lejtőn lerohanó zagy okozta erózióból, a lerombolt építményekből és a több száz gyökerestől kitépett fából. A kiömlő zagy egy vékony rétegben, 2040 centiméter vastagságban fedett be egy mintegy 435 000 négyzetméteres területet, amíg a zagy el nem érte a 4,2 kilométeres távolságban lévő Aviso folyót. A zagy kisebbik része túlfolyt a teseroi hidakon, károsítva a legöregebbiket. Az azonnali kárelhárítás és életmentő beavatkozások hatékonyak voltak, bár csak kevés ember sérült meg, ugyanis aki kapcsolatba került a zaggyal, az életével fizetett a zagy veszélyessége, vagy nagy sebessége miatt. Akiket az iszapömlés elért már nem tudott menekülni. Az 1985. július 19-i katasztrófa után az üzem azonnal bezárt. A korábbi ipari épületeket építőanyag raktárként hasznosították hosszú időn keresztül. A gátak területét néhány évvel a katasztrófa után teljesen rekultiválták. Néhány magyarázó tábla és egy homokdombon elhelyezett hidrociklon emlékeztet a bányászatból származó zagytározókra. "Geotechnikában jártas szakember tudja, hogy a kohézió mentes homok belső súrlódási szögére általában q> = 30° szokás felvenni. A zagyban lévő homok frakciónak a felülete valószínűleg érdes volt, de így is merészség a belső súrlódási szöggel 35° felé menni, ugyanis nem marad biztonság. Mint ahogy nem is maradt, ugyanis a kör-csúszólap a homok mögötti homok és zagy keverékében alakult ki (2. ábra), aminek a súrlódási szöge a <p = 30° fokos értéket sem ért el. 2. kép: A Stava völgy gátszakadás előtt és után A gátszakadás okai A feltételezet tönkremeneteli mechanizmus szerint a vízelvezetés eltömődése és szivárgása okozta a gát lábánál a pórusvíz-nyomás növekedését, és a gát alatti talajtörést, a gát körcsúszólappal történt tönkremenetelét (Chandler és Tosatti 1995). A gátszakadás előtti több, mint 20 évben a zagygátaknak semmilyen komoly ellenőrzése nem volt, semmilyen monitoringgal nem rendelkezett, a hatóságok semmilyen biztonsági ellenőrzést nem végeztek annak ellenére, hogy a tározó alatti területen lakott települések voltak (Berti és tsai 1988). A gátszakadást követő minisztériumi vizsgálóbizottság és Trento városának bírósága által kirendelt szakértők teljes bizonyossággal kijelentették, hogy „az ülepítő rendszer egésze állandó és jelentős fenyegetés volt a völgyre nézve. A rendszer azért omlott össze, mert oly módon tervezték, építették és üzemeltették, amely egész közösségek létét fenyegette, a társadalom által elvárható biztonsági szintet nem teljesítette. A felső tározó állékonysága kétséges volt, egyensúlyának legkisebb megzavarására össze kellett hogy dőljön".
