Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Dénes György: A titokzatos Yrmeg potoka

31 A titokzatos Yrmeg potoka Dénes György 1132. Budapest, Borbély u. 5. Kivonat: Az Yrmes potoka minden kétséget kizáróan azonos az Üröm-patak-kal. A név fennmaradását két tényező tette lehetővé, illetve határozta meg: egyrészt a népességkontinuitás, másrészt a növényzet hét évszázados változatlansága, amely utóbbit csak a Rakaca-völgyi víztároló 20. sz.-i kialakítása szakította meg. A Szerző úgy érezte, hogy kár lenne egy Árpád-kori és évszázadokon át fennmaradt víznevűnket, amely a környezet ősi növényének emlékét őrzi, átengedni a feledésnek. Talán sikerül ezt az ősi víznevünket a feledéstől megmentenem azzal, hogy a Szerző lektori javaslatára a Kartográfia Vállalat ezt a még élő, de már kevesek által számon tartott Árpád-kori víznevet tüntette fel a terület turista térképének (Aggtelek, Jósvafő és környékének turista térképe) 1979. évi és későbbi kiadásain A régebbieken ugyanis ez a vízfolyás szakasz névtelenül szerepelt. Az Ürmös-patak, e korábban tévesen olvasott, ezért érthetetlen és azonosíthatatlan víznevünk kérdésének megoldásával tehát újabb adattal gyarapodott a vízparti növényzetre utaló vízneveink különben is népes családja, víznevek, vízögyi történelem. Kulcsszavak: A XIII. század első felében, a tatáijárás idején, a Bódva folyó partján egy nagyobb birtoktest, Zolouna-Zolovna, azaz Szalonna birtok, amely nagyjából a mai Szalonna és Martonyi községek együttes területét foglalta magában, az Örsúr nemzetség négy családjának tulajdonát képezte, amelyet közös örökség jogán bírtak. A négy család közül három a maga ottani birtokrészét 1249-ben a Nógrád megyéből származó Tekus sárosi ispánnak és testvéreinek eladta. A negyedik, a magát éppen e birtokáról nevező Szalonnai Miklós comes - akinek állandó lakóhelyéül szolgáló kúriája, udvarháza a Bódva jobb parti területrészen fakadó és valószínűleg a birtoknak is nevet adó forrás mellett állhatott a birtoktest őt illető részét megtartotta magának. Mintegy fél évszázaddal utóbb ez a birtokrész is Tekus comes családjának tulajdonába került (DÉNES 1983. 44). A Szalonna földrajzi név eredetileg víznév volt, s a Bódva nyugati partján elterülő birtokrészen, a hegylábnál fakadó langyos vizű forrást, illetve patakját, utóbb környékét is jelölte, 1249-ben már az egész nagybirtok neveként szerepel, végül máig is a birtok központjában kialakult település neve lett (DÉNES 1974, 1983; FNESz. II. 517). Az 1249. évi adásvételi szerződést rögzítő eredeti oklevél szerencsére fennmaradt, és ma az Országos Levéltár őrzi (Dl. 64007), részletesen leírja a Szalonna birtokból eladott, illetve megvásárolt két egymással összefüggő földterület, Ziros et Mortun, tehát Sziros és Marton (ma Martonyi) határát. A számos földrajzi nevet tartalmazó oklevélből ezúttal csupán egyetlen, több mint egy évszázadon át téves olvasató, ezért megfejthetetlen és azonosíthatatlan patak nevével, valamint e vízfolyás azonosításával kívánok foglalkozni, a többi - köztük más hibás olvasató - helynévvel és az adásvétel nyomán kialakult új birtokhatárokkal meg ezek egyéb vonzataival majd más alkalommal. A vizsgálni kívánt patak - amint az oklevélben rögzített hatáijárásból kitűnik - az eladott birtoktest keleti határán északról déli irányba folyva a Rakaca-patakba torkollik. Az oklevelet VÉGHELYI DEZSŐ 1876-ban a Hazai Okmánytárban teljes terjedelmében nyomtatásban közölte (HOkm. VI. 37. 50-53). A szóban forgó vízfolyás nevét - az akkor még a Kapy család levéltárában őrzött - eredeti oklevélből kibetűzve, a maga olvasatában yrmeg Potoka alakban rögzítette. Az oklevél utóbb a Nemzeti Múzeumba, majd annak középkori oklevélgyűjteményével együtt az Országos Levéltárba került. ORTVAY TIVADAR 1882-ben az említett vízfolyást, a Hazai Okmánytárt idézve, ugyancsak Yrmeg Potoka-ként írta le, mint a Rakaca mellékvizét, amely - szerinte - e néven akkor már ismeretlen és ezért azonosítható sem volt (ORTVAY 1882. 911. 423). A Magyar Oklevél-szótár az 1249. évi oklevél őrzési helyére utalva (Múz. Kapy) szintén Yrmegpotoka nevet rögzített (OklSz. 753). SMILAUER, VLADIMÍR 1932-ben mindhárom előbbi forrásra hivatkozva yrmeg Potoka néven, mint a Rakaca jobboldali mellékvizét említette (Vodopis, 190, 393) azzal, hogy sem a patak pontos azonosítását, sem a név etimológiáját, és hogy a patak neve mely nyelvből származik nem tudja megállapítani (i.m. 393, 498). STANISLAV, JÁN is írt 1948-ban az Yrmeg-ről, azon vízfolyások között, amelyek nevének eredete bizonytalan (Slovenskyjuh. I. 482). GYÖRFFY GYÖRGY az időközben az Országos Levéltárba került eredeti oklevelet újból gondosan feldolgozta, és 1963 -ban Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzában kivonatosan közölte, és ott e vízfolyás nevét az előzőkkel megegyezően Yrmeg potoka-nak olvasta (GY. I, 804). A kötet mellékletét képező térképen a határjárás feltüntetett nyomvonalából kitűnik, hogy ő az e patakkal egybeeső birtok-határszakaszt a Martonyi és Becskeháza községek mai határa közelében, a Rakaca kanyarulatához a Karola-major mellett lefutó völgyben feltételezte. Ez az azonosítás azonban nem teszi lehetővé az oklevél ellentmondásmentes értelmezését, sem az Örsúr nembéliek környékbeli birtokait, sem a hatáijárás szomszédsági viszonyait illetően (GY. I. 741 jegyzet). Ezért határoztam és végeztem is el három évtizeddel ezelőtt e pataknév alaposabb vizsgálatát és a patak megnyugtató terepi azonosítását is. Bár a helyes nevet Bódva-völgyi kismonográfíámban (DÉNES 1983. 44) és más tanulmányomban (DÉNES 1993) is megemlítettem és turistatérképeken is szerepeltettem, ez nem keltette föl a történeti helynevekkel foglalkozó szakemberek figyelmét. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének munkatársai 1997-ben, a Helynévtörténeti adatok a korai ómagyar korból 1. kötetében GYÖRFFY-re hivatkozva az Irmeg pataka (1249: Yrmeg potoka) víznevet említették (HOFFMANN 1997. 93). Miután azonban megismerték egy kéziratos és csak adattárakban hozzáférhető tanulmányomat (DÉNES 1993), a 2005-ben megjelent Korai magyar helynévszótár 1. kötetében már az Ürmös pataka címszó alatt közölték vizsgált víznevünk ismertetését (

HOFFMANN 2005. 289). Ez késztet arra, hogy a pataknév helyes olvasatának megállapításáról és a vízfolyás terepi azonositásáról szélesebb kör számára nyomtatásban is részletesen beszámoljak. Az általam vitatott pataknév helyes olvasatának megfejtése Az eredeti oklevél betűinek alaposabb tanulmányozása során megállapítottam, hogy az eddigi olvasásokkal ellentétben a patak nevének utolsó betűje nem g, hanem minden kétséget kizáróan ,v betű. Bár a betű alsó szárának hurka e-