Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula–Kele Sándor–Capezzudi, Enrico: Jelentősebb toszkánai mészképző hévforrások geokémiai vizsgálata

SCHEUER GY. - KELE S. — CAPEZZUDI, E.: Jelentősebb toszkánai mészképző hévforrások geokémiai vizsgálata 45 A kationok közül a kalciumnál tapasztalható több mint 200 mg/l-os a visszaesés ami azt mutatja, hogy a kalcium dúsulásának feltételei korlátozottak, míg a magnéziumnál érdekes módon ez nem tapasztalható és a nátriumnál sem mutatkozik lényegi változás, mert e vízben is alacsony értéket képvisel. Az anionoknál lényegi változás csak a szulfátnál mutatható ki, mert 700 mg/l-es csökkenést állapítottak meg a vizsgálatok során. Továbbá sem a klórnál, sem a hidrogénkarbonátnál az II Bollore forráshoz viszonyítva nem tapasztalható érdemi változás. Az előzőekben leírt változások arra utalnak, hogy e forrásnál a rendszer áramlási pályái mentén a kalcium szulfátos dúsulási feltételek nem olyan kedvezőek, mint az II Bollore forrásnál. A kapott egyenérték % alapján a vizsgált víz jelentős hidrogén-karbonát tartalommal a kalciummagnézium-szulfátos vizek csoportjába sorolható. Vizsgálva a nyomelem adottságokat a tárgyalt víznél megfigyelhető, hogy a domináns nyomelemeken belül itt is a bór kis mennyisége (305 fig/1) feltűnő, miközben a stronciumnál és a fluornál kimutatott értékek közel megegyezőek. Ennek megfelelően e forrásvizet is a stronciumos nyomelem-tartományba kell sorolni. 4.3.4. II Doccio-i hévforrás (térképi szám 5.) A vizsgált hévforrás 48,3°C-os és összes oldott sótartalma 6130 mg/I, amely nagyobb az eddig ismerteteknél. A kationok közül legnagyobb értékben a nátrium fordul elő a vizsgált vízben 1084 mg/l mennyiséggel és ebből eredően 50,9 egyenérték százalékot képvisel. A kalcium ennél a víznél csak másodlagos szerepet játszik 686 mg/l-el, bár abszolút mennyiségében csak kisebb csökkenés mutatható ki. A magnézium pedig 123 mg/l-el a harmadik a sorban 11,1 egyenérték százalékával. Az anionok közül 1660 mg/l mennyiséggel a klór vált dominánssá a szulfát és a hidrogén-karbonáttal szemben, mert a vizsgált vízben 49,7 e.é.%-t képvisel, míg a szulfát 30,9-t a hidrogén-karbonát pedig 19,3 e.é.%-t ér el. A makroelemek mennyiségi eloszlása alapján az II Doccio-i hévforrás a nátrium-kalcium kloridos víztípust képvisel, jelentős szulfát és hidrogén-karbonát tartalommal, így ez a víz eltér az előzőekben vizsgált négy hévforrás makroelem-összetételétől. Ez genetikai szempontból azzal magyarázható, hogy az eddigi hidrogén-karbonátos és szulfátos víztípusok mellett a térségben kialakult olyan rendszer is, amelynek vízkörforgalmán belüli áramlási pályákhoz már nátrium-kloridos fluidumok is csatlakoztak oly mennyiséggel, hogy ez a szulfátos és hidrogén-karbonátos folyamatok mellett dominánssá vált. Az II Doccio-i hévíz nyomelem mennyiségi és eloszlási viszonyait tanulmányozva a vezető és egyéb nyomelemek feldúsulása tapasztalható. A domináns nyomelemek közül ugrásszerűen feldúsult a bór (16,248 ng/1), de a stroncium is jelentős mennyiséget képvisel (14,720 jig/l). A fluor 2600 jig/1 ér el de ide sorolható még a lítium is, mert e vízben a fluorhoz hasonló mértékben dúsul fel. A kísérő vezető nyomelemek közül egyeseknél jelentős mennyiségi növekedés állapítható meg. Ezen elemek közül a céziummal együtt a rubidium is eléri a 200 ng/l-t. Jelentős feldúsulása figyelhető meg a brómnak is (1494 jig /l), amit a jód követ 316 jig/l-rel, de a jód növekedése nem olyan nagy mértékű mint a brómé. Növekedés történt még egyes fémeknél is, így pl. a vanádiumnál, krómnál, réznél is. Ugrásszerű növekedés történt az arzénnál is (580). A domináns vezető nyomelemek mennyiségi dúsulása alapján az II Doccio-i hévíz jelentős lítiummal, fluorral és brómmal a bóros-stronciumos nyomelem tartományába sorolható. Összefoglalóan megállapítható, hogy ez a hévíz nemcsak a makroelemek vonatkozásában tér el az előzőekben tárgyalt négy víztől, hanem mikroelemek tekintetében is. Ez azzal magyarázható, hogy az előzőekben már tárgyalt áramlási pályák mentén a térségi vulkánossághoz kapcsolódó hídrotermás hatás még érvényesül és ebből származó fluidumok feláramlásának hatására a rendszer különösen egyes nyomelemekben, így borban, lítiumban, brómban, jódban, rubídiumban, céziumban, arzénben és egyes fémekben gazdagodott. 4.3.5. Acqua Borra-i hévforrás (térképi szám 6.) A forrás 36,1 °C-os és az összes oldott sótartalma 12,600 mg/l, amely érték jelentősen meghaladja az eddig tárgyalt forrásokét. E nagy oldott sótartalomhoz nyilvánvalóan egyes kationok és anionok jelentős mennyiségi növekedése járul. A kationok közül kiugróan nagy a nátrium mennyisége 3616 mg/I értékkel, amely 81,8 egyenérték százalékot képvisel a kationok között. A kalcium 480 mg/l-el csak 13,1 e.é.%-t a magnézium pedig 107 mg/l-el csak 4,7 e.é.%-t ér el. A kalciumnak és magnéziumnak abszolút csökkenése kisebb, mint ahogy az egyenérték százalékokból kiolvasható. Az anionok közül a klór jelentős mennyiséget képvisel a vízben (4420 mg/l). A hidrogén-karbonát a vízben 24,9 e.é.%—

ban van jelen, a szulfát nem éri el az 1000 mg/l-t és így csak 10,6 e.é.%-al a legalacsonyabb a kationok közül a vízben. A fentiek alapján az Acqua Borra mészképző hévforrás nátrium kloridos víztípust képvisel, amelyhez jelentős kalcium hidrogén-karbonát tartalom járul. A nyomelem-vizsgálatok azt mutatták ki, hogy e vízben egyes elemek (bór, lítium) igen jelentősen, esetenként kiugróan feldúsulnak. Ebből adódóan a vizsgált vizek közül nem csak ez a leggazdagabb nyomelemekben hanem a nyomelemek eloszlása is igen figyelemre méltó. A domináns nyomelemek közül a bór szokatlanul magas értéket (52,139 jig/1) ér el, és ezzel többszörösen meghaladja a második elemnek, a stronciumnak (11,690 fig/1) értékét. Ezért az Acqua Borra hévforrás vize a bóros nyomelem-tartományba tartozik, és a többi vizsgált nyomelem összmennyisége alatta marad a borénak. A 10 000 ng/1 körüli nagyságot a vízben túlhaladja a stroncium és ezt megközelíti még a lítium (9587 ng/I). Az 1001-5000 fxg/1 értékhatárok között van a fluor (2500 ng/1) és a bróm (4720 ng/1). 100-1000 ng/1 közötti csoportba sorolható az alumínium (134), rubidium (706), a cézium (564) és a jód (847 fig/1). Az elemek egy másik része a vanádium, a mangán, a nikkel, a szelén és a bárium a 10-100 jig/1 értékhatár között helyezkedik el.. A többi elem alacsonyabb mennyiségben fordult elő a vizekben. Az Acqua Borra-i hévíz az 11 Doccio-i forráshoz hasonlóan nátriumkloridos víz, ezért feltételezhető, hogy közöttük genetikai kapcsolat állhat fenn. A rendszereken belül azonos feltételek lehetnek a nátrium-kloridban és egyes nyomelemek feldúsulásában, bár jelentős mennyiségi eltérésekkel. Ebből az a vízföldtani következtetés vonható le, hogy az Acqua Borra-i forrás megújuló vízkörforgalmában a hidrodinamikai rendszeren belül a feláramlási pályák mentén jelentősen töményebb oldatok áramlanak fel, mint amelyek az 11 Doccio-i forrásokhoz tartozó rendszeren belül kialakult pályák mentén. Vagyis ahol a lemeztektonikai adottságok-