Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
4. szám - Scheuer Gyula–Kele Sándor–Capezzudi, Enrico: Jelentősebb toszkánai mészképző hévforrások geokémiai vizsgálata
SCHEUER GY. - KELE S. — CAPEZZUDI, E.: Jelentősebb toszkánai mészképző hévforrások geokémiai vizsgálata 43 tékekkel. Ezért feltételezhető, hogy a stroncium és a fluor feldúsulásának feltételei azonosak a hidrodinamikai rendszerekben, természetesen a kettő közötti lényeges mennyiségi különbségek mellett. Ezt az elgondolást erősíti, hogy a stroncium maximuma (15,200 ng/1) az Acqua Borra esetében egybeesik a fluor maximumával (3000 ng/1). Bróm. A halogén elemekben belül a vizsgált forrásokban a bróm mennyisége is figyelemre méltó, sőt egyeseknél kiugróan magas értéket is elér. A bróm minimális értéke 53,1 fig/1 míg a maximum 4720 jig/1, amely jelentős ingadozást jelez, mert a minimum és a maximum közötti arány közel kilencvenszeres. Ha a bróm eloszlását vizsgáljuk az egyes forrásvizekben akkor három féle feldúsulás figyelhető meg. A Rapolano Terme-i és Bagni di Petriolo-i forrásoknál 250-300 jig/1 körüli a bróm mennyisége, míg a Bagni San Filippo-i forrásoknál a legkisebbek (55,5-53,1 ng/I) az értékek. A legnagyobbnak adódnak a nyomelemekben leggazdagabb vizekben (II Doccio-i és az Acqua Borra) mert ezeknél jelentős, sőt igen jelentős mennyiségi növekedés tapasztalható. Rendszerdinamikai szempontból értékelve a bróm mennyiségi adottságait megállapítható, hogy a forrásokhoz kapcsolódó rendszereken belül a bróm dúsulásainak feltételeiben igen jelentős eltérések mutathatók ki. Vizsgálva a bróm eloszlási adottságait határozott összefüggés tapasztalható a klór növekedésével, illetve csökkenésével. Azokban a vizekben ahol a klór kis értékeket mutat (32,3-65,5 mg/l) ott a bróm mennyisége is kicsi (55,553,1 ng/1), míg ahol nagy, ott a bróm is feldúsul. így azoknál a forrásoknál ahol a klór értéke megnövekszik 16604220 mg/l-re ott a bróm is határozottan (1494-4720 jig/l-re) feldúsul. Ebből levonható az a következtetés, hogy azoknál a rendszereknél ahol széndioxidos-kénes-szulfátos oldási és fluid feláramlási folyamatok zajlanak le a térség mélyebb részeivel összefüggésben, ott a klórnak és a brómnak feldúsulási feltételei kedvezőtlenek. Míg azoknál a rendszereknél ahol a sósavas-klóros oldás és fluidumok játsszák a főszerepet ott a brómnak is kedvezőek a gazdagodási feltételei. A bróm számított átlag mennyisége 1158 jig/l. 1.2. Kísérő vezető nyomelemek sorába tartozik a jód, a rubidium, a cézium, a mangán és az alumínium. Ezeket a vizekben csökkenő átlagmennyiségeik alapján ismertetjük: Jód. A vizekben mennyiségi adottságai követi a brómét. Jelentős feldúsulása a nátrium-kloridos vizekben mutatható ki. A jód minimális értéke 10,5 jig/1, míg a maximuma 847 fig/1. Ezért a minimum és a maximum közötti viszonyszám 80 szoros és ez jelentős növekményt jelent a minimumhoz viszonyítva. Számított átlaga a legmagasabb e csoportban sorolt nyomelemek közül. Az átlagérték 263 Hg/l-nek adódott. Rubidium. Egyes vizekben jelentősen feldúsul. A nagyméretű növekedés alapvetően a nátrium-kloridos vizekhez kötődik, míg minimum a nátriumszegény vizeknél fordul elő. A rubidium minimuma 24,7 ng/1, míg a maximum 706 ng/1,. A két érték közötti közel 30 szoros a különbség, amely jelentős ingadozást jelez a vizekben. Átlagértéke 198 fig/1-ben adható meg. Ingadozása az egyes hidrodinamikai rendszerek között jelentős, ami azzal magyarázható, hogy nátrium-kloridos rendszereknél a feldúsulásának feltételei igen kedvezőek. Cézium. Mennyiségi adottságai és eloszlási viszonyi közel megegyezőek a rubídiuméval. A cézium minimuma 4,15 fig/1, míg a maximuma 564 fig/1, amely jelentős különbség. A növekmény több mint 130 szoros a minimumhoz viszonyítva. A maximumot az Acqua Borra-i forrásvízben mutatták ki, egyezően a rubídiummal és a lítiummal. Vagyis a feldúsulás legkedvezőbb feltételei az Acqua Borra-i rendszerben alakultak ki. Átlagértéke a vizsgált vizekben 162 jig/1. Mangán. Ennek az elemnek mennyiségi eloszlása a forrásvizekben az előzőekben tárgyalt elemekhez viszonyítva egyenletesebb. A minimális (14,9 ng/1) és a maximális értékek (193,0 ng/1) között a nagyságrendi a különbség és csak 13 szoros a minimum és a maximum közötti növekmény. A hat víz vizsgálatából számított átlagérték 108 fj.g/1. Alumínium. Ez a fém a mangánnal együtt egyenletesebb eloszlásban jelentkezik a vizekben. Minimális értéke 10,8 Hg/1 a maximum pedig 134 jig/1, így a forrásokban a kb. 13 szoros ingadozása tapasztalható, amely megegyezik a mangánéval. A legnagyobb értéket a nyomelemekben rendkívül gazdag Acqua Borra-i vízben mutathatók ki, míg a legkisebb mennyiséget az II Doccio-i vízben mértük. Érdekes, hogy a két egymás közelében fakadó Bagni San Filippo-i források között e fémben a vizsgálatok jelentős különbséget mutattak ki (109,0-23,2 jig/1). Nem soroltuk a kísérő vezető nyomelemek közé az arzént, mert csak egy vízben mutatták ki jelentős mennyiségben (II Doccio) 4.3. Az egyes források vízkémiai adottságainak ismertetése és típusba sorolásuk E fejezetben a vizsgát forrásoknak egyedi összetételüket tárgyaljuk név szerint hangsúlyozva egyediségüket a makro- és mikroelemekre vonatkozóan egyaránt (1.-2. táblázat). Az uralkodó makroelemek mennyiségeit figyelembe véve elvégeztük a típusba sorolásukat, míg a nyomelemeknél nyomelem tartományokat állítottunk fel és ennek névadója az az elem, amelynek mennyisége az adott vízben a legnagyobb. A fentiek előrebocsájtásával a következőkben ismertetjük egy-egy forrás vízkémiai adottságait és víztípusba sorolását. 4.3.1. Rapolano Terme (térképi szám 1.) E forrásterületről vízmintavétel egy hévizkútból történt, amelynek vizében az összes oldott sótartalma 4910 mg/l. A kationok közül legnagyobb mennyiségben a kalcium fordul elő 766 mg/l értékkel és ez a vízben 57,2 e.é.%-t képviselve jelentősen megelőzi a magnéziumot és a nátriumot. A nátriumot 346,8 mg/l mennyiségben mutatták ki a vízben, amely 21,6 e.é.%-t jelent. A magnézium is megközelítően hasonló e.é.%-t képvisel (21,1 e.é.%). Az anionok közül természetesen a hidrogénkarbonát vezet 2300 mg/l-kal. A számított e.é.%-a 56,4% a legmagasabb. Jelentős még a szulfát is, mert (1010 mg/l) ami 31,4 e.é.%-nak felel meg. A klór 288 mg/l mennyiséggel csak 12,1 e.é.%-ban van jelen a vízben. A helyszíni megfigyelés szerint a forrásvíz igen jelentős C0 2 gázfeláramlással tör fel és a hévízkút körül azonnal megindul a mészkiválás. A fent felsorolt és ismertetett makroelemek mennyiségi és eloszlási viszonya alapján a tárgyalt víz a kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos víztípust képviseli, jelentős nátrium és szulfáttartalommal. A forráshoz kapcsolódó felszín alatti vízkörforgalmon belül a szénsavas oldás hatására a kalcium-hidrogén-karbonát jelentős feldúsulása tapasztalható, amely dinamikus mészkiválást eredményez. Emellett a rendszerben, olyan tényezők is közre-játszanak, amelyek szulfát, a klór és a nátrium mennyiségi növekedését elősegítik.
