Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Nagy István: Az Alföld vízgondjainak kezelése: A Tisza folyó

19 A törvény előtetjesztése során az előbbi paragrafus indoklásában a következő olvasható: „hazai mérnökeink is belátták, de ezen nézetükben megerősítettek a szegedi katasztrófa után meghallgatott külföldi szakértők véleménye által is, hogy csak töltések emelése által az árvizeknek kitett területek bizton nem mentesíthetők, hanem szükséges, hogy az árvizeknek rendes lefolyása is biztositassék, minélfogva a töltések közti előterekről minden a vízfolyást akadályozó ültetvény vagy épület egy bizonyos szélességben eltávolítandó s ezen területen alkalmazandó mívelés módok meghatározandók. " A törvény felhatalmazása alapján jelent meg az 1887. évi 8.644. sz. miniszteri rendelet, amely meghatározta a szabadon tartandó hullámtéri sávok szélességét, továbbá a végrehajtás ügymenetét. A szabadon hagyandó sáv szélessége Tiszaújlak-Szamos torkolat között 170 m, továbbá Csapig 250 m, Tokajig 270 m, a Sajóig 300 m, Tiszafüredig 350 m, Csongrádig 380 m, Szegedig 400 m, Titelig 500 m. Kvassay Jenő 1888-ban megjelent müvében hangsúlyozza, hogy árvízvédelmi szempontból a „folyó emésztő-képessége" a vizsgálandó szempont, amely a középvízi meder és a hullámtér egységes kezelését teszi szükségessé. Az Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal 1891. évi előterjesztése „a Tisza folyó szabályozása tárgyában" című dokumentáció részletesen foglalkozik az előbbi rendelet végrehajtási kérdéseivel. Az előterjesztés elismeri, hogy a gyakorlatban semmi nem valósult meg a törvényben kitűzött célokból. Az előterjesztés hangsúlyozza, hogy „A mederrendezéssel szorosan összefügg a folyó medre és a töltésvonal közt fekvő hullámtérnek mindennemű lefolyási és olyan akadályoktól való kitisztítása, amelyek a hullámtér feliszapolódását elősegítik. ... a szabadon hagyandó hullámtér szélességében sűrű füzhajtások ne keletkezhessenek, a melyek vadkomlóval, földi szederrel és folyondárral összenőve a vízfolyást legjobban akadályozzák és az iszaplerakódásnak s vele az előterek feliszapolódásának legnagyobb előmozdítói". Hangsúlyozza továbbá az állam érdekeltségét a hullámtér rendezés kérdésében. Az előírt bürokratikus út és a teherviselés azokra hárítása, akiknek érdekében állt a művelési mód változtatása, valamint az állami tehervállalás hiánya miatt a végrehajtás nem valósult meg. Jellemző, hogy az 1891. évi előterjesztésben, a területhasználat rendezésére önálló költségvetési előirányzatot előterjeszteni nem lehetet. E célra a mederrendezés előre nem látható feladataira meghatározott összegben - tartalék keretben - szerepelt előirányzat. Kvassay Jenő a következő évtizedekben többször is próbálta elősegíteni a rendelet végrehajtását, de e célra állami támogatást sohasem tudott a parlamenttel megszavaztatni. Az egyetlen eredmény, amit elért; a helyzet nem romlott. Károlyi Zoltán a kialakult állapotot a következőképpen jellemezte 1960-ban: „a vonatkozó rendelet ... a végrehajtást azonban a társulatokra bízta, azzal, hogy a művelési ág változtatásával járó értékcsökkenést annak kell fizetnie, akinek a müvelet érdekében áll. Ezzel szerencsésen elérték, hogy a rendeletet sohasem hajtották végre, mert a társulatok nem voltak hajlandók kártérítést fizetni, hangoztatván, hogy az állam éppen annyira érdekeltek, mint ők." Az 1951. évi KPM rendelet megnövelte a szabadon hagyandó sáv szélességét 100-230 m-rel. A rendelet alapvető célja a sávon kívüli területek fásítása volt, a szabadon hagyandó sáv kitisztításához azonban továbbra sem rendelt forrásokat. Az 1964. évi IV. törvény (második vízügyi törvény) 24. §-a megfogalmazza, hogy a hullámtér használatát az árvízvédelmi szempontokkal összhangban kell megvalósítani. A törvény végrehajtási utasítása (kormányrendelet) már nem foglalkozik e ponttal, szabályozását miniszteri szintre hagyja. A 26/ 1968. számú MÉM rendelet szabályozta a folyók hullámterének használatát és előírta, hogy legkésőbb 1975ig a szabadon tartandó sávból a meglévő erdőket, az egyes fákat és bokrokat, valamint a szőlőket és gyümölcsösöket ki kell termelni. A kitisztított területek vízrendezését, valamint más célra nem használható területek fenntartását a vízügyi igazgatóságokra bízza. A rendelet végrehajtása a szabadon tartandó sávok kijelölésével, egyes esetekben kitisztításával megkezdődött a települések, földtulajdonosok és -használók (erdőgazdaságok, tsz-ek) nagyon erős ellenállása mellett. A kitisztításhoz és az engedélyezett célokra használhatatlan területek fenntartásához szükséges források hiánya és a tapasztalt ellenállás miatt - minimális nagyságú területek kivételével - végül is a rendelet nem került végrehajtásra. Ahol végrehajtották, ott sem tudták a kialakított helyzetet fenntartani. A végrehajtás politikai támogatást nem kapott! A korábbi hullámtéri területek használata, a tsz-ek megalakulásával, kisgazdaságok megszűnésével, vízszintek emelkedésével, továbbá az olcsó tüzelőolaj miatt (nem volt igény tűzifára), rohamosan, kedvezőtlen irányban kezdett változni. Csökkentek a rétek és a legelők területei, növekedtek az erdősített és a műveletlen, sürü fás növényzettel benőtt területek. Az FVM egyre nagyobb támogatásban részesítette a hullámtéri erdőtelepítést, a nyárigátak emelését. Hiába dolgozta ki a Közép-Tiszára 1981 után Vajk Ödön az első számítógépen futó egy dimenziós folyó-modellt, és bizonyította az előbbiek árvízszint emelő hatását, az FVM - a párt jóváhagyásával - újabb összegekkel támogatta a nyárigátak engedélyezett szint fölé emelését és erdők telepítését a hullámtérben. A 26/1968. sz. MÉM rendelet végrehajtásával szemben tapasztalt ellenállás, a megkezdett munkák kudarca, valamint a hullámtéri munkák becsült magas költsége miatt, 1976 után kialakított hivatalos árvízvédelmi szemlélet az árvízvédelmi töltések előírt méretre való kiépítését tartotta fontosnak, forrásokat erre biztosított. Nem foglalkozott súlyának megfelelően a hullámtér vízvezető képességének vizsgálatával, annak árvízszintekre gyakorolt hatásával. Az 1995. évi vízgazdálkodásról szóló törvény és végrehajtási utasításai a hullámtérrel foglalkozó kormányrendeletek hiába adnak jogi lehetőséget a hullámtéren a célszerű területhasználat kialakítására, a végrehajtási utasítások és a megvalósításhoz szükséges források hiánya miatt a végrehajtásuk el sem kezdődött, a helyzet tovább romlott. 3. táblázat. A hullámtér területének megoszlása 1902-ben Meder szakasz Rét, legelő Szántóföld Erdó Mocsár, állóvíz, anyaggödör Meder szakasz ha % ha % ha % ha % A KöröstölSzolnokig 11.855 69 1.399 8 767 5 3.126 18 SzolnoktólTiszaderzsig 9.793 62 2.246 14 1.400 9 2.410 15 TiszaderzstolAroktoig 19 944 70 2 003 7 1 998 7 4 232 16 Kozep-Tisza ossz 41 592 68 5 648 9 4 165 7 9.768 16 TorkolattólTiszaú] lakig ossz 74.610 53 24 464 17 20 238 14 21 344 15 1990 után a hullámtéri területek egy részének magánkézbe