Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
3. szám - Dr. Haszpra Ottó (1928–2012) - Juhász József: Alternatív vízgazdálkodási stratégia
5 Alternatív vízgazdálkodási stratégia Juhász József 1148. Budapest, Felsőbüki Nagy Pál u. 4. Kivonat: A stratégia a cselekvések egy hosszabb távú terve, egy bizonyos cél elérése érdekében A stratégiai terv a kitűzött cél eléréséhez szükséges utat, tehát a mit adja meg, és nem foglalkozik a hogyanná]. A vízgazdálkodási stratégia a mit kívánja távlatokban is egyensúlyban tartani a távlatokra összeállított vízhasználati elgondolással, és azok folyamatos egyeztetésével, vízgazdálkodás, vízkészlet, tervezés. Kulcsszavak: Bevezetés A vízgazdálkodás célja a rendelkezésre álló , vagy bárhonnan számunkra elérhető vízkészlet optimális felosztása az igénylők között, a víz értéke és a felhasználás gazdasásossága figyelembevételével. A vízgazdálkodásnak nem része a felszíni vizet szállító és tározó meder. Ezek a vízgazdálkodáshoz tartozó „eszközök" , amelyeket az igényeknek leginkább megfelelően kell kialakítani az eredeti állapotnak a fejlődő, folyamatosan változó emberi igényeket jobban szolgáló formában való alakításával. A vízfolyások, tavak, ameddig az ember nem nyúlt hozzájuk, öntörvényűén alakultak. Az elmúlt évezredek nagy részében az ember alkalmazkodott a folyók, tavak természetes világához. Az új korban az ember technikai tudásának gyarapodása és a népesség gyors szaporodása következtében az addig alig érintett vízfolyásokhoz és tavakhoz hozzá kellett nyúlni, és az ember számára élhetőbb tájjá kellett azokat és azok környezetét alakítania, gyakran a célszerűbb vízgazdálkodás érdekében. A stratégia a cselekvések egy hosszabb távú terve, egy bizonyos cél elérése érdekében A stratégiai terv a kitűzött cél eléréséhez szükséges utat, tehát a mit adja meg, és nem foglalkozik a hogyannal. A vízgazdálkodási stratégia a mit kívánja távlatokban is egyensúlyban tartani a távlatokra összeállított vízhasználati elgondolással, és azok folyamatos egyeztetésével. Nem foglalkozik azonban a hogyan-nal, vagyis egy vízfolyást hogyan kell kialakítani a várt hasznosítás megfelelő előkészítésére. Ezért a vízgazdálkodásnak nem része a folyókkal, tavakkal, a mechanikai, biológiai, kémiai mérő eszközökkel, mérési módokkal, szállítással, mint vízgazdálkodási eszközökkel való foglalkozás. Ugyanakkor a vízgazdálkodás egyik lába a vízhasznosítás. Ebbe a csoportba minden vízhasznosítási mód beletartozik. Nem ésszerű a hasznosítási módok között mazsolázni. A vízhasznosítás, így a vízgazdálkodás része a szennyvízelhelyezés, a hajózás, a vízenergia termelés is. Adott esetben ezek is megkívánják a vízgazdálkodási eszközök külön, célszerű kialakítását. A víz ásványi nyersanyag, ami az embertől függetlenül létezik, s aminek a nagyságára nincsen hatásunk. Tulajdonképpen hasonló a helyzet minden ásványi nyersanyaggal. A felszíni vizekkel a különbség csak az, hogy a víz az emberi beavatkozástól függetlenül, akadálytalanul jut a felszínre, majd a befogadók felé haladva medreket váj, és fokozatosan növekvő hozamú vízfolyásokat - szállító csatornákat - alakít ki magának. Ezek a szállító csatornák az embertől függetlenül alakultak ki, és szállítják a vizet, annak összetevőivel együtt a valamely befogadóba. A csapadékvíz sem, a felszínen folyó víz sem kémiai víz, azaz nem steril desztillált víz, hanem a H 20-n kívül tartalmaz fizikai, kémiai és biológiai összetevőket A felszíni vízben a fizikai összetevők lehetnek szilárd, folyékony és gáznemű állapotúak. A szilárd részecskék lehetnek szervesek vagy szervetlenek. A szervetlen öszszetevőt hordaléknak nevezzük. A felszíni vizekben a folyékony összetevő lehet például az ásványolaj, a gáznemű öszszetevők legtöbbször metán és származékai, ami az anaerob átalakulás során a fenékiszapból jut a vízbe. A víz felszínén különböző uszadékot találunk. A fizikai összetevőkön belül van még a hőtartalom, - a felszín alatti vízben- lehet még radioaktivitás is. A kémiai összetevők általában jól ismertek. A biológiai összetevők a felszín alatti vízben mikrolények, a felszíni vizekben nagyon sok és sokféle makrolényt is ismerünk. Ennek a sok összetevőjű folyadéknak a szállítására szolgál a meder. Ez tehát nem a vízgazdálkodás része, hanem eszköze., akár természetes- akár az ember ideiglenes árvízi tárolói által módosított mederről van szó. Feladata a zavartalan vízszállítás. Egy gázvezeték, vagy egy vízvezeték sem a gazdálkodás része, hanem csak a gazdálkodásra kijelölt folyadék szállítója. Amikor a beágyazott medrű vízfolyás természetes állapotában van, a legnagyobb árvíz idején is a víz a hatalmas mederben folyik le. A magyar, félig beágyazott medrű vízfolyások árvizei a mederből kilépve a környezetben szétterülnek. Visszahúzódásukkor a közben gyakorlatilag zérussá csökkenő sebességük miatt helyben hagyják a kiülepedett szerves és főleg a szervetlen szilárd összetevőket (hordalék). Ezzel építik, magasítják a környezetük felszínét. Amennyiben a térszín süllyed, a hordalék igyekszik a felszín süllyedést ellensúlyozni, miközben vastag folyóvízi lerakodásokat építenek fel. Amikor az ember az árvizek szabad szétterülését gátakkal megakasztja, tulajdonképpen nem a meder szállítóképességét változtatja meg, csak a lefolyás szétterülését csökkenti. Ezzel együtt persze a víz összetevőinek - különösen a fizikai és a biológiai összetevőknek - árvízkor történő tetszőleges területre való kijutását akadályozza .meg. A hazai állóvizeket négy csoportra oszthatjuk: országos jelentőségű természetes tavak (Balaton, Velencei tó, Fertő tó), országos jelentőségű mesterséges tó (Tisza tó), helyi jelentőségű természetes tavak; helyi jelentőségű mesterséges tavak. Ezek az állóvizet tartó „edények" ugyancsak nem részei a vízgazdálkodásnak, hanem eszközei annak. Egyébként a tározott víz- kémiai és biológiai eltéréssel- ugyanolyan összetevőkből áll, mint a medrekben mozgó víz. Az alternatív vízgazdálkodási stratégiát ezeknek a szempontoknak figyelembe vételével állítottam össze. A vízfolyás által szállított vízzel kapcsolatban minden ismeretet és feladatot az alábbi részekben tárgyalhatunk: A vízkészlet, A vízfolyás hasznosítása Vízmérleg A dolgozat második részében összefoglalom a vízgazdálkodási eszközökre vonatkozó stratégiai feladatokat is. I. A vízgazdálkodási stratégia 1. A vízkészlet Az ásványi nyersanyagokat két csoportba sorolhatjuk: az egyik az enberi idők alatt helyi mennyiségben nem változó ásvány, a másik a megújuló ásványok, mint például a víz. A másik csoportosítás szerint az egyik ásvány az, ami az ember akaratától függetlenül rendelkezésre áll. Ilyen a felszíni víz, a vízforrás és a gázforrás,a másik csoport, amit az embernek magának kell kitermelnie- felszínről vagy a felszín alól - például a talajvíz, a nem artézi rétegvíz, a kőszén és
