Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
2. szám - Tonkó Csilla Mária: Használt hévizek felszíni vizekbe bocsáthatóságának kritériuma
80 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 2. SZ. Néhány befogadóra nem található típusba történő besorolás. Közülük 10-nél 10 alatt marad a hígulás mértéke, így ezek is a nem megfelelő hígulásúak csoportjába sorolhatók. Összességében elmondható, hogy a hévízzel terhelt befogadók ~29 %-ánál nem megfelelő a hígulás mértéke. Ez a magyarországi összes vízfolyásnak kevesebb, mint 6 %-a. Természetesen szem előtt kell tartani, hogy ezek az eredmények milyen feltételek mellett érvényesek: 1. Felszíni vizek esetén éves átlag vízhozamokat használtunk fel, mellyel azt feltételezzük, hogy mindig ennyi a vízfolyás vízhozama és nem számoltunk olyan esetekre hígulási arányokat, amikor minimális vagy éppen maximális a vízhozam. Ezzel hibát követtünk el az átlagosnál kisebb vízhozamok esetében, mert akkor valószínűleg nem teljesülne az előírt kötelező hígulási arány. A nagyobb vízhozamok esetén pedig azt is nem megfelelő hígulásúnak tituláltuk, aminél lehet, hogy kellő mértékű a hígulás. 2. Kitermelt hévízmennyiségekkel és vízminőséggel számoltunk a ténylegesen felszíni vízbe kerülő csurgalékvíz minősége helyett. Valószínűleg itt se olyan nagymértékű a hiba, zárt hévíz hasznosítási technológia mellett a hévizek környezetkárosító tulajdonságait tekintve. 3. A hévíz mennyiségét a kutak maximális vízhozamából határoztuk meg állandó kitermelést feltételezve, mely által nagyobb vízhozamokat kaptunk a ténylegesnél, mivel a valóságban nem minden kutat üzemeltetnek állandóan. Ez azt jelentheti, hogy a tényleges hígulási arányok nagyobbak, ha valójában kevesebb hévizet bocsátunk be. 4. Az állandó kitermelés feltételezése folyamatos felszíni vízbe történő bebocsátást von maga után, vagyis a számolásoknál nem tettünk különbséget a szakaszos és a folyamatos bebocsátások között, pedig szakaszos bebocsátás esetén van lehetősége regenerálódni a víztestnek. 5. A bebocsátott víz minősége változik tározás hatására, de tározási adatok hiányában ezt is elhanyagoltuk, bár ezzel sem követtünk el nagy mértékű hibát, mivel fajlagos vezetőképességi értékekkel számoltunk, ami arányos az összes sótartalommal, mely a tározás hatására nem változik számottevően. Belátható, hogy nem elég egyszerűen megnézni, hogy teljesül-e a hígulás mértéke vagy sem, hanem részletes tanulmányt kell készíteni az egyes esetekre. Szükségesnek látom kisebb területekre, vízgyűjtő-egységekre vonatkozó helyszíni felmérések végzését, mert nem elég csak a meglévő adatokkal számolni, hanem meg kell róla győződni, hogy az adatok fedik-e a valóságot. De elmondhatjuk, hogy ha a kötelező hígulási arányokat egy konkrét befogadó és az abba bebocsátott csurgalékvíz valós fajlagos vezetőképességével számítjuk ki, a tényleges hígulási arányt pedig a valós vízhozamok alapján állapítjuk meg, és teljesül a kritérium, akkor a továbbiakban is bebocsátható a hévíz a befogadóba anélkül, hogy komoly változást okozna az eredeti élővilágban. Problémát még ebben az esetben is csak akkor jelenthet a hévíz, ha a befogadót olyan tevékenységekre használják, melyre külön vízminőségi előírások vonatkoznak. Például a befogadót öntözésre vagy horgászatra is használják, akkor további vizsgálatok szükségesek. 6' 7 A hévizek felszíni befogadókra való hatásának pontosítása végett a későbbiekben vizsgálni fogom a hévizek radioaktivitását és egyéb környezetkárosító komponenseit (pl. arzén, bórsav) is. Irodalom 1. 33/2000. (III. 17.) Kormányrendelet, 120/2003 (XII.15) törvénynek a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. Törvényt módosító 19§a, 28/2004. (XII.25) KvVM rendelet 34. fejezete, 219/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet, 220/2004. (VII.21.) Kormányrendelet, 27/ 2005. (XII. 6.) KWM rendelet, 314/2005. (XII.25.) Kormányrendelet (a teljesség igénye nélkül) 2. Major, M. - Török, J. - Varga, L. (2000): A hévízhasznosítás fejlesztési programja a Dél-alföldi Agrárrégióban. - Készült a Csongrád Megyei Agrárkamara megbízásából, Szeged, (kézirat) 38-39., 136., 154-156., 195-197. 3. VKI jelentés, 2005 4. VITUKI Rt.: Magyarország hévízkútjai VII. kiadás + számítógépes adatbázis 5. VGT háttérjelentés, BME 6. Stefanovits, P.- Filep, Gy- Füleky, Gy. (1999): Talajtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 382-396. 7. ATIKÖVIZIG (2005): A héenergia hasznosítási lehetőségeinek feltárása a Dél-alföldi régió területén. Megvalósíthatósági tanulmány, Szeged, 16-17., 31-34., 51-53. A kézirat beérkezett: 2011. március 16-án TONKÓ CSILLA MÁRIA A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki ás Biomérnöki Karán 2009-ben nyert környezetmérnöki oklevelet. Jelenleg az Oláh György Doktori Iskola PhD hallgatója a Környezeti és Kémiai Folyamatmérnöki Tanszéken. Kutatási témája: Geotermikus fluidumok környezeti hatásának vizsgálata. Criterion for the discharge of utilized thermal water into surface water sources Tonkó, Cs. M.
