Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
2. szám - Nagy László–Takács Attila: Újabb szolnoki partmozgás 2010-ben
54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 2. SZ. 2. A padka magasságának mintegy méteres csökkentése nem hoz elégséges állékonyság növekedést. Megtartva a padka feletti rézsű hajlásszögét és egy minimális 2,5 méteres vízoldali padka szélességet, a padka alatti rézsűhajlást a lehető legnagyobb értékben kell csökkenteni, figyelembe véve az „újvárosi partbiztosítás" helyét. Megfontolás tárgyát kell képezze a partbiztosítás felújítása, a rárakódott talajok eltávolítása. 3. Kőrakat kialakítása a vízoldali rézsűlábhoz 10 rrf keresztmetszeti területtel a megsuvadt szakaszon, és annak két oldalán további 20-20 méter hosszúságban. A kőrakat alá geo-textíliát kell helyezni, ezzel lehet a rétegek elválasztását biztosítani. 6.3. A suvadással nem érintett szakasz erősítése A 2005. évben készült geofizikai felmérés a vizsgált mintegy 500 méter hosszú szakaszon nem mutatott lényeges eltérést. Ez alapján feltételezhető, hogy hasonló állékonysági problémával kell megküzdeni, gyakorlatilag a Hay-gátig terjedő szakaszon is. Ezért a 63+996-64-345 szelvények között preventív állékonyság javító beruházást javaslunk. A számítások szerint a vízoldali padka könnyítése önmagában nem jár jelentős állékonyság javító hatással, így a víznyomás csökkentést kell szem előtt tartania még nem károsodott szakaszon. Erre két alternatív javaslatot adtunk: A. A vízkivezető kőbordák építése. A töltésre merőleges, keresztirányú bordák (vízszintesen 5-6 m mélységre a földműbe arra merőleges) beépítése 11-13 méterenként, hasonlóan a megsuvadt szakasz helyreállításánál írtakhoz. Ezek a kőbordák segítenek a vízterhelés csökkentésében, távolságuk körülbelül a bemetszés mélységének a kétszerese lehet. B. A Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) területén máshol már sikerrel alkalmazott vízoldali mélyszivárgó építése. A mélyszivárgó érjen le a homok réteg alá, hatékonyan tegye lehetővé a szivárgó vizek nyomásának csökkentését a homok rétegben. A mélyszivárgóba elhelyezett dréncsöveket méretezni kell, a vízszállító képességük szerint kell beépíteni a vízoldali padka alá. Ugyancsak preventív intézkedésként javasolható a meg nem csúszott részen a lábazati kőrakat folytatása, valamint a vízoldali rézsű lapositása, az évtizedek alatt felrakódott lebegtetett hordalék leszedése. A vízoldali rézsű laposításánál figyelembe kell venni az „Újvárosi partbiztosítás" helyét. Célszerű megtartani a partbiztosítást, és a rárakódott laza, az évek során kiülepedett részt eltávolítani, de ennek kivitelezéséhez pontosítani kell a helyét és a magasságát. A magas vízállás és a gát alatti talajok telítődése nem kerülhető el. Ugyanígy az apadó víz sem az árhullám után, azonban törekedni kell az apadási sebesség csökkentésére. Bár az agyagok szempontjából minden apadási sebesség magas, a vizsgált helyszínen feltárt finomszemcsés talajoknál a 0,4-0,6 méter/nap apadási sebesség is magas. Ezen érték csökkentése különösen nagy árvizek után a Vásárhelyiterv továbbfejlesztésével, a tervezett tározók üzemeltetésével is javítható. A jövőben rendszeresen ellenőrizni kell a mederrézsű és a hullámtér feliszapolódásának, feltöltődésének mértékét, ami a jelenlegi suvadásnál a rézsű túlterhelését okozta. 6.4. A biztonsági tényező additivitása Az a mindennapi életben - de szerencsére ritkán - előforduló eset, hogy az árvízvédelmi gát vízoldali rézsűje leNAGY LÁSZLÓ PhD, oki. mérnök, a Budapesti Műszaki és Gazda: csúszott, a geotechnika szempontjából új tapasztalatokat eredményezhet. A partállékonyság javítására három egymástól függetlenül is alkalmazható biztonság-javító beruházást is vizsgáltunk. Kétségtelen tény, hogy az alkalmazott méreteknél a leghatékonyabb beavatkozás a szivárgó vizek akadálytalan bevezetése a folyóba, mely mintegy 20 %-kal javította a biztonsági tényezőt (D eset). Az elvégzett állékonyság számítások eredményei (3. táblázat és 12. ábra) azt mutatták, hogy a különböző állékonyság-javító beruházások biztonsági tényező (n) javító hatása nem fejezhető ki az egyes biztonsági tényezők egyszerű összeadásával. Képletben megfogalmazva: n B+n c#n B+ c . Jelen számításban ez igaz volt a három biztonság-javító beavatkozásra páronként is, és mindháromra együttesen is, vagyis: n B+n c+n D^n B+c+D Altalánosságban megfogalmazva: Ifli í n Z i. Hasonló következtetésre juthatunk, ha a biztonsági tényező multiplikativ tulajdonságát vizsgáljuk, vagyis a biztonsági tényező nem multiplikativ. A számítások azt is mutatták ebben az esetben, hogy a biztonsági tényező növekmény két módszer együttes alkalmazásával nagyobb volt, mint a két módszer külön-külön történő alkalmazása esetén: n B + n c < n B+ c , általánosan megfogalmazva Ifli < n£i • Mindezen megállapítások elsősorban azzal magyarázhatók, hogy a különböző beavatkozások kombinációjának eredményeként az egyes beavatkozások esetén kapott kritikus csúszólaphoz képest annak alakja (a tönkremenetel geometriája) megváltozik. Jelen műszaki feladatnál csak biztonságot javító tényezőket, azok additívitását vizsgáltunk, és nem foglalkoztunk a biztonsági tényező csökkentő beavatkozások hatásával. Az elvégzett számítások és elemzések alapján úgy tűnik, hogy a biztonsági tényező nem additív tulajdonságának vizsgálata megéri, hogy tovább foglalkozzanak vele, akárcsak a Szolnok belterületi talajok vizsgálata. Köszönetnyilvánítás A szerzők ezúton mondanak köszönetet dr. Kovács Sándornak a vízállás adatok rendelkezésre bocsátásáért. Irodalom Baranya, T.: Szolnok altalajának matematikai statisztikai értékelése. Mélyépítéstudományi Szemle XXXV. évf. 2. szám. 1985. Csikász, S.: Folyószabályozás a Közép-Tiszán. Vízügyi Közi. LXVI. évj 3. 1984. Farkas, J.- Nagy, L.: Geotechnikai szakvélemény a Szolnok, Alcsi Holt -Tisza talajmozgás vizsgálatánál, Szakértői jelentés, 2005. Farkas, J.- Nagy, L.: Geotechnikai szakvélemény és elvi helyreállítási javaslat a Szolnok, Téglaházi partmozgás vizsgálatáról, 2005. Kabai, I. - Farkas, J.: Egy ártéri hídfeljáró töltésének tönkremenetele. Mélyépítéstudományi Szemle. XXVIII. évf. 4. szám, pp. 145-155. 1978. Károlyi, Zs. - Nemes, G.: A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja, I., II., III. kt. 1975. Nagy, L.: A Zagyva jobbpart 1+324—1+350 szelvények közötti töltéskárosodás vizsgálata. VITUKI jelentés, Témaszám: 7622/4/567. 1985. Nagy, L.: Zagyva jobb part 0+525-1 + 148 szelvények közötti szakasz feltárása, rézsüállékonyság vizsgálata, VITUKI jelentés, Téma: 7622/4/292/717. 1987. Nagy, L.: Vízoldali rézsű csúszása a Zagyva jobb partján. Vízügyi Közlemények, LXXXVI. évf., 4. füzet, pp. 631-649, 2003. Nagy, L.-Takács, A.: Mederrézsű suvadás geotechnikai vizsgálata a Nádor-csatorna 0+270-0+470 tkm szelvények között, Sióagárd területén. 2010. Nagy, L.- Takács, A.: Siófok, Zúgó soron a Sió-csatoma mederrézsű felszínmozgásának geotechnikai vizsgálata, 2010. A kézirat beérkezett: 2011. június 10-én :udományi Egyetem Geotechnikai Tanszékének docense