Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
2. szám - Türk Gábor–Szabó Szilárd: A Lónyai-főcsatorna vízkémiai hatása a Tiszára – a nitrogén formák szemszögéből
TÜRK G, - SZABÓ SZ.: A Lónyai-föcsatorna vízkémiai hatása a Tiszára 47 hely O Tiszabercel • Torkolat után S Szabolcs 8. ábra. A szerves-anyag mennyiségének évszakos ingadozása a Tiszán • Torkolat után Szabotca 1 T Tavaaz Nyár 9. ábra. A nitrát mennyiségének évszakos ingadozása a Tiszán Ezeket a vízkémiai paramétereket statisztikai vizsgálatnak - Mann-Whitney próbának - vetettük alá, ami megerősítette a vizuálisan is látható információkat (/. táblázat, Day et al. 1989, Leech et al. 2002). 1. táblázat. Az egymástól szignifikánsan eltérő hónapok Vízminőségi paraméter Eltérő hónapok N0 3" tavasz nyár, ősz N0 3" nyár tél N0 3" ősz tél no 2tavasz nyár, ősz NH/ tavasz ősz NH/ ősz tél KOIps tavasz nyár, ősz KOIps nyár tél KOIps tél ősz A Lónyay-főcsatorna minden esetben szignifikáns (p < 0,05) eltérést mutat a tiszai mintáktól a vizsgált tulajdonságok esetében. A tiszai mintavételi helyekről származó minták viszont nem mutatnak szignifikáns különbséget. Több esetben azt tapasztaltuk, hogy a Lónyay-főcsatorna befolyása után a Tiszán mért értékek - nem szignifikáns mértékben, de - magasabbak, mint a tiszaberceli minták esetében, ami a csatorna szennyező hatására utal. Diszkusszió A szervetlen nitrogénformák tekintetében (ammónium, nitrit, nitrát) elmondható, hogy a befolyás után mért értékek az esetek többségében meghaladják a felsőbb folyószakaszon mért értékeket. Különösen jól látszik ez az eltérés az ammónium esetében a tél végi, illetve a nyári időszakokban (4. ábra). 8°C-os hőmérséklet alatt az ammónium mennyisége megnő, mivel a mikrobiológiai aktvitás a hideg vízben lecsökken, a Nitrosomonas és Nitrobacter baktériumok nem tolerálják a 10°C alatti hőmérsékletet, működésük lelassul, az ammonifiáció viszont végbemegy. így a szerves nitrogén lebontása megtörténik az ammóniumig, utána viszont a további folyamatok igen lassan mennek végbe, az ammónium-tartalom megnő (Padisák, 2005). Ez a folyamat a tiszai vízmintáink mérési eredményein is jól látszik. Ehhez járul még hozzá a főcsatorna által szállított mennyiség. A nyári hónapok magas értékei a megnövekedett vízhasználatból következő szennyvíz-tisztítási hatásfok csökkenéseit mutatják. A nitrát-koncentráció esetében is elmondható (2. ábra), hogy a főcsatorna befolyással bír a Tiszára, a mért helyeken, több esetben is tapasztalható magas érték. Ez egyrészt a hideg időben mérséklődő biológiai folyamatokra, másrészt a nitrogén-műtrágyák fokozottabb használatára vezethető vissza a tavaszi és az őszi időszakokban. A nyári hónapokra ismét megnő a koncentráció, a fokozottabb vízhasználat, és az ezzel együtt járó szennyvíztelepekről kikerülő tisztított víz miatt. A nitrit megjelenése főként a denitrifikációhoz, és a nitrifikációhoz köthető, mint átmeneti termék a nitrogén körforgásában, ezért csak kis mennyiségben lehet megfigyelni természetes vizekben. Ezért is szükséges ezek rendszeres mennyiségi vizsgálata (3. ábra). Mennyiségi értékeit tekintve itt látszik legjobban a főcsatorna hatása. Hasonló módon a nitráthoz itt is a nyári és a tavaszi hónapokban tapasztalható a legnagyobb mértékű hatás. A szerves anyag magas téli és tavaszi értékei arra a megállapításra engednek következtetni, hogy a lakossági szennyvíz-tisztítás biológiai lebontó folyamatai lelassulnak, illetve a felszíni vizekben végbemenő természetes lebontó folyamatok aktivitása csökken (Wittner et al. 2004). Ez észrevehető az ammónium ugyancsak téli és tavaszi magas értékeinél. Ekkor tehát az ammónium értékei magasabbak, mint a nyári és az őszi hónapokban. A nitrát szintén téli és tavaszi magas értékei feltehetően a tavaszi hónapokban meginduló mezőgazdasági művelés kezdetén megnövekszik a műtrágya felhasználás, és vele együtt a bemosódás is. A téli magas értékek pedig azt mutatják, hogy az egész évben kikerült műtrágya az ősz végi, téli eleji talajművelés, valamint a növényi szármaradványok lebomlása során szintén bemosódik ezekbe a felszíni vizekbe (Hajdú et al. 2008). Összefoglalás A Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjén lévő víztesteknél fellépő vízminőségi problémák a diffúz és pontszerű szennyező forrásokból (kommunális és élelmiszeripari szennyvizek, lemosódó szennyezett csapadékvizek, állattartó telepek, a helytelen mezőgazdasági művelés, valamint az illegális hulladéklerakókról bemosódó csurgalékvíz) származó terhelések a víztestek tápanyag- és szervesanyag-tartalmának változásában jelentkezik, melyet a kémiai állapot kellőképpen tükröz (Balázsy, 2007). A kifogásolható vízminőséget jelzi a meder helyenként burjánzó növényzete is. Vizsgálataink alapján a Lónyay-főcsatorna szignifikáns hatását mutattuk ki a nitrogén-formák és a szervesanyagtartalom esetében. E hatás mértéke évszakonként változó a lakossági vízfogyasztás, a hőmérséklet és a vízhozam függvényében. A 6/2002 (XI.5.) KvVM rendelet VII. számú mellékletének folyószakaszonkénti besorolása nem véletlenül adja meg a csatorna torkolata feletti szakaszt márnás-dévéres, míg alatta csak dévéres besorolású vízként.
