Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
2. szám - Albert Julianna–Jordán Győző–Valdman István–Kalmár János–Damjan Gheorge–Ioana Napradean–Hermann Viktor: Bányászattal kapcsolatos környezeti szennyezés jellemzése a Varátyik-patak vízhálózatában Erzsébetbánya (Baiut), Máramaros-megye (Románia)
32 Bányászattal kapcsolatos környezeti szennyezés jellemzése a Varátyik-patak vízhálózatában, Erzsébetbánya (Baiut), Máramaros megye (Románia) Albert Juliánná 1, Jordán Győző 1, Valdman István 2, Kalmár János', Damian Gheorge 3, Ioana Napradean 2, Hermann Viktor' 'Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest 2Geological Institute, Baia Mare, 3North University, Baia Mare, Romania Kivonat: Az erzsébetbányai bányavidéken a bányászati tevékenységek által okozott nehézfém szennyeződés a felszíni vizek vizsgálatával kimutatható. Az elhagyott bányabejáratok feltöltődtek toxikus fémtartalmú és savanyú kémhatású bányavízzel. A hasonló szomszédos bányákkal terhelt kisvízgyüjtőből kiáramló szennyezett vizek összegyűlnek, és a nagy folyókon keresztül végül elérhetik az országhatárt. Kulcsszavak: bányavíz, vízszennyezés. 1. Bevezetés A toxikus fémek komoly környezeti és egészségügyi veszélyt jelentenek, mellyel számos nemzetközi és nemzeti környezetvédelmi jogszabály foglakozik. Különösen nagy gondot okoznak a történelmi bányavidékeken felhagyott bányák területén, mint a romániai Nagybánya környékén. Fémszulfid érctelepek kitermelése jelentős mennyiségű meddőhányó keletkezésével jár, mely képződményekben jelen lévő szulfidásványok a felszínre kerülve instabillá válnak, és az atmoszférikus oxigénnel és nedvességgel reakcióba lépve savas kémhatású vizet hoznak létre, melyben a toxikus fémek többsége oldatba megy és mobillá válik. Jelen tanulmány célja, hogy az erzsébetbányai kisvízgyüjtőben a Varátyik-patak mentén felméije a nehézfém szennyeződés felszíni vizekben való elterjedését. 2. Tanulmányterület Erzsébetbánya (Baiut) Nagybányától dél-kelet irányban 80 km-re és Magyarlápostól 30 km-re, északra fekszik, észak-kelet Romániaban, a magyar határtól kb. 70 kilométerre (/. ábra). Erzsébetbányát három település alkotja: Erzsébetbánya (Baiut), Kohóvölgye (Strambu Baiut) és Batizpolyán (Poiana Botizii) (Achim és Ciolte, 1991). A helység a Lápos-folyó felső szakaszán a Varátyik-patak mentén egy keskeny völgyben helyezkedik el. Sajátos és jellegzetes bányászati értékekkel rendelkező terület, ahol gazdag vulkáni eredetű polimetalikus arany, ezüst, cink, ólom és rézérc készletek találhatók (Valdman, 2002). A flórája és faunája nagyon gazdag, ritka és védett növény és állatfajok élnek a vidéken (Albert, 2010). A vidéket zömében fenyvesek és lombhullató erdők borítják. A fő folyója a Varátyik-patak, amelyet több kisebb patak táplál a meredek hegyoldalakról (1. ábra). Erzsébetbányán az ötvenes évek elejéig a flotációs zagyot egyenesen a Lápos-folyóba öntötték. 1955-től a flotációs zagytározót használtak, amely a jelen tanulmány területen kívül esik, messze a folyás irányba Erzsébetbánya alatt. 1972-ben megépült a Bloaja-1 flotációs tározó 4 km-re Erzsébetbánytól délre, melyet 1996-ban a Bloaja-2 követte (1. ábra). Erzsébetbányán 2007 ben megszűnt az aktív ércbányászat, és megtörtént a bányák és meddőhányók részleges rekultiváicója (Kalmár, 2000). A bányák felhagyása után, a vízemelés megszűnésével a felszín alatti víz szintje emelkedni kezdett és elöntötte a bányajáratokat. Kiemelt probléma a bányajáratokból kifolyó elsavanyodott felszín alatti víz, mely a felszínre ömlik és szabadon éri el a természetes felszíni vízfolyásokat (4. kép). A vízgyűjtő patakjai végül a Szamos-folyóba szállítják a szennyeződést hozzájárulva a regionális bányászati eredetű szennyeződés elterjedéséhez. A bányaipar bezárása után a környezeti állapot és a táj nagymértékű változáson ment keresztül. A bányák, a darabos és ércdúsító meddőhányók toxikus fémtartalmú anyaga a bányák bezárása óta ellenőrzés és kezelés nélkül jut a környezetbe.^. kép). 1. ábra. Az Erzsébetbánya tanulmány terület a Varátyikpatak vízgyűjtőjén, Nagybánya vidékén észak-kelet Romániában. A pontok a vízminták helyét mutatják, a bányák helyét kalapács szimbólum jelöli. A Bloaja I. és II. zagytározók és a BSW-12 minta a jelölt helytől 4 km-re folyásirányban találhatók 1. kép. A Lápos-folyó (Kalmár, 2000) Erzsébetbánya alatt, a BSW-12 mintavételi pontnál, ahol magas nehézfém szennyeződés volt kimutatható (lásd 1. ábra és 1. táblázat)!. Módszerek Egy Európai Uniós projekt keretébe a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársai, a Nagybányai Északi Egyetem és a Bányászati Kutató és Tervező Intézet szakemberei felmérték az elhagyott bányák nehézfém kockázatát az EU Bányászati Hulladék Direktíva alapján (Mine Waste Directive 2006/21/EC). A terepi felvétel során a mintavételi pontok helyét 5 méteres pontosságú GPS-szel határoztuk meg és minden pontban vízhozamot mértünk, lehetőség szerint több módszerrel (köbözés, úsztatás, propelleres digitális áramlási sebességmérővel) (4. kép). A mintavételt a MÁFI
