Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
2. szám - Halász Péter: Gondolatok a vízgazdálkodásról, a környezetvédelemről és a mezőgazdaságról
24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 2. SZ. Gondolatok a vízgazdálkodásról, a környezetvédelemről és a mezőgazdaságról Halász Péter 1125. Budapest, Kútvölgyi út 20-22./210. Kivonat: A vízfolyás környezeti rendszer. Szabályozása, három összetevőjének, a meder, a vízjárás és a vízgyűjtő terület szabályozásával oldható meg. A vízgyűjtő terület külön is környezeti rendszer, amelynek szabályozása annak megfelelő használatával biztosítható. Kulcsszavak: környezeti rendszer, szabályozás, termőterület, természeti adottságok, megfelelő földhasználat. Egy vízfolyásnak három összetevője van: a meder, a vízjárás és a vízgyűjtő terület. A vízfolyás szabályozása tehát a mederszabályozás, a vízjárás szabályozás és a vízgyűjtő terület szabályozása útján valósítható meg. A vízfolyás összetevői közül a mederszabályozás célja a meder megfelelő állapotának a biztosítása; a vízjárás szabályozásának célja a meder egyes szakaszain kisebb vízhozamok biztosítása a völgyfenék (ártér) elöntésének megakadályozása érdekében; a vízgyűjtő terület szabályozásának célja egyrészt megfelelő állapotának biztosítása, másrészt a mederszabályozás, ill. a vízjárás szabályozás elősegítése. A mederszabályozás a mértékadó lefolyás biztosításával, a vízjárás szabályozás tározók létesítésével, a vízgyűjtő terület szabályozása pedig annak megfelelő használatával oldható meg. A vízfolyás környezeti rendszer. A vízgyűjtő terület külön is környezeti rendszer, szabályozása éppen úgy, mint a vízfolyásé: környezeti rendszerszabályozás. A vízgyűjtő terület külterületének túlnyomó része termőterület. A termőterület, mint környezeti rendszer állapota, annak használata útján befolyásolható, megfelelő állapota, termőhelyi adottságainak megfelelő használatával biztosítható. Egy terület természeti (termőhelyi) adottságai az időjárás (E: éghajlat), a térszíni adottságok (T: talaj, D: domborzat, F: földtani adottságok) és a vízháztartás (ennek elemei: a C: csapadék, az E: evapo-transzspiráció és a L: lefolyás). A termőterület használatának alapvető jellemzője a N: növényállomány. A betűjelek értelmezése: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK IDŐJÁRÁS E. éghajlat TÉRSZÍNI ADOTTSÁGOK F. földtani adottságok D domborzat T talaj A VÍZHÁZTARTÁS ELEMEI: csapadék evapotranszspiráció lefolyás v L-' FÖLDHASZNALAT N C=E+l N. növényállomány 1. ábra. A termőterület-használat, mint környezeti rendszer-szabályozás modellje A növényállománynak, az időjárásnak és a talajnak (a domborzatnak és a földtani adottságoknak is) meg kell felelnie. A növényállomány, az időjárás és a talaj (domborzati és földtani adottságok) határozzák meg a vízháztartást. A termőterület használata tehát akkor megfelelő, ha a növényállomány megfelel az időjárásnak és a térszíni adottságoknak. Ebben az esetben a termőtalaj állapota és a vízháztartás is megfelelő, a vízgyűjtő terület (termőterület), mint környezeti rendszer szabályozott lesz. A megfelelő termőterület használat (földhasználat) alkalmazása a mezőgazdaság, a környezetvédelem, valamint a vízgazdálkodás szempontjából egyaránt kedvező. A megfelelő földhasználat esetén a talajerő utánpótlása megfelelőbb lesz. Mivel a műtrágyázás csökken, a növényállomány kevésbé lesz sérülékeny, ezért jobban behatárolható lehet a növényvédelem. Az előzőek következtében a terméseredmények, mind minőségi, mind mennyiségi értelemben jók lesznek, és a termőtalaj állapota (termékenysége) is megfelelő lesz. A megfelelő földhasználat alkalmazása nemcsak a talaj termékenységét óvhatja meg, hanem a kapcsolódó környezetet - a vízfolyásokat, különösen a tavakat - az eutrofizációtól, a felszín alatti vizeket pedig a nitrátosodástól. A megfelelő földhasználat esetén a csapadék-hasznosulás nagyobb lesz, ezért a vízfolyások medrének feltöltődése lelassul, a levonuló víz a medrek fenntartásához hozzájárul. Ezért, valamint az előző gondolat következtében a völgyfenéken kedvezőtlen mederváltozások, ill. az említettek miatt hosszantartó elöntés, majd elvizenyősödés nem áll elő. A megfelelő csapadék-hasznosulás miatt síkvidéken is természetes úton javulhat a belvízhelyzet. Az előzők következtében a megfelelő földhasználat a vízrendezés elsőrendű eszközének illetve előfeltételének látszik, és egyszersmind alapvetően a csapadék által képviselt vízkészlettel való gazdálkodást - a vízgazdálkodást - jelentheti. A vízgyűjtő terület megfelelő használata az összegyülekezett állapotban lefolyásra kerülő víz - a vízfolyás hasznosítható részét is meghatározza. Ezért a megfelelő földhasználat előfeltétele lehet a lefolyás által képviselt vízkészlettel való gazdálkodásnak - a vízkészlet-gazdálkodásnak - is. A megfelelő földhasználat, mint környezeti rendszerszabályozás, általában két alapvető lépésből áll: a termőterület megfelelő használatának meghatározása és gyakorlása, valamint a termőterület jelenlegi állapotának megfelelővé tétele (a melioráció). Ha a termőterület jelenlegi állapota megfelelő, akkor a megfelelő földhasználat (az első lépés) önmagában már a rendszer szabályozását eredményezi. A melioráció alkalmazásának előfeltétele a megfelelő földhasználat és az ahhoz tartozó terület-állapot meghatározása illetve gyakorlása. Tevékenységei: a területrendezés (tereprendezés), a talajvédelem (mezőgazdasági és műszaki jellegű létesítmények), az üzemi vízrendezés és a talajjavítás. A megfelelő földhasználat önmagában a meglévő agroökopotenciál megfelelő kihasználásának és fenntartásának, az esetleg szükségessé váló melioráció az agroökopotenciál helyreállításának vagy növelésének a módszere. A termőhelyi adottságokat nem megfelelően figyelembe vevő (iparszerű) mezőgazdasági termelés megszüntetése után nem bevezetni, hanem helyreállítani, újra elteijeszteni, illetve továbbfejleszteni szükséges a megfelelő földhasználatot. A termőterület megfelelő használata a termőterület fenntartható fejlődését valósítja meg, mind a terület állapotában (termékenységében), mind pedig a megfelelő terméseredmények biztosításában. Irodalom Bogárdi J.:Kevés víz-víz-sok víz. Akadémiai Kiadó. Bpest, 1967. Halász P. Dombvidéki területek fejlesztésének lehetősége. Agrártudományi Közlemények,Budapest, 1978. Halász P.:Termőterület-használat, mint környezeti rendszerszabályozás. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1999. A kézirat beérkezett: 2011. HALÁSZ PÉTER Pécsi VÍZIG: építésvezető; VIZITERV: tervező, OVF: oktatásszervező, BME Vízgazd. Főisk. kar. Baja: oktató, VITUKI: kutató, OMMI: meliorációs tervező, tervellenőr, MÉM-NAK: meliorációs tervellenőr, szaktanácsadó, AGROBER: meliorációs tervellenőr, tervező.