Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
29 A bentál strukturális és funkcionális elemei a Duna vízrendszerében. 3. A kagylófauna térbeli mintázata a környezeti változók függvényében. Bódis Erika - Nősek János - Oertel Nándor - Tóth Bence MTA ÖBKI - Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka S. u. 14., e-mail: bodiserk@gmail.com Kivonat:Munkánk során a kagylófauna térbeli mintázatának és a környezeti változóknak a kapcsolatát vizsgáltuk különböző térbeli skálákon 3 év alatt. 2005-ben a Duna főágának eltérő hidrogeomorfológiai jellegű partszakaszairól vettünk mintát, 2006-ban a főág mellett mellékági élőhelyet is tanulmányoztunk és 2007-ben kiterjesztettük vizsgálatainkat egy másodrendű patak-folyam kontinuum mentén. Összesen 22 kagylófajt azonosítottunk, 2 védett és 5 invaziv faj jelenlétével. A Pisidium subtruncatum, P. supinum, P. henslowanum és Corbicula ßuminea magas denzitása alapján arra következtethetünk, hogy ezeknek a fajoknak döntő szerepe van a vizsgált vízrendszer ökoszisztémájának alakításában. Az invaziv C. ßuminea dominanciája különös figyelmet igényel, mivel ez a faj a bentikus életközösségek anyagforgalmát számottevően befolyásolhatja. Kanonikus korreszpondencia analízist végeztünk a kagylófauna, a mintavételi helyek és a környezeti változók (fizikai-kémiai paraméterek, mederanyag szervesanyag tartalma és szemcseméret frakciói, alzattípusok) kapcsolatának elemzésére. A kagylófauna térbeli eloszlását tájléptékü (víztípusok, longitudinális gradiens) és lokális hatások egyaránt alakítják, azonban a kagylófaj-együttesek térbeli mintázatát legjobban az alzattípus, a vízsebesség és a mederanyag szervesanyag tartalma, valamint szemeloszlása határozta meg. Kulcsszavak: Duna, másodrendű- és harmadrendű patak, Ipoly, bentál, kagyló, térbeli eloszlás. Bevezetés A folyóvízi élővilág változatos térbeli mintázata már régóta foglalkoztatja a kutatókat és számos elmélet született a jelenség értelmezésére. A mai napig széleskörűen elfogadott a „River Continuum Concept" ( Vannote et al. 1980), ami a folyóvízi rendszereket struktúrájában és funkciójában eltérő életközösségek folyamatának tekinti. A „River Continuum Concept" azonban főleg a kisebb vízfolyásokra alkalmazható sikeresen, ezért a nagyobb méretű folyókra és folyamokra újabb elméleteket dolgoztak ki: „Serial Discontinuity Concept" (Ward és Stanford 1982); „Flood Pulse Concept" ( Junk et al. 1989); „Riverine Productivity Model" (Thorp és Delong 1994). Az egyik legújabb elmélet a „Riverine Ecosystem Synthesis" (Thorp et al. 2006), amely a longitudinalitáshoz fűződő elméleteket sikeresen ötvözi a táj léptékű folt-dinamikai modellekkel. A malakofauna forrásvidéktől torkolatig terjedő változatos térbeli mintázatát Mouthon (1981, 1999) írta le először és 9 malakoközösséget különböztetett meg több vízrendszer egyidejű vizsgálatával. A jelenlegi vizsgálataink arra irányultak, hogy egy hazai vízrendszerben a teljes kagylófaunát feltárjuk, az előforduló víztípusok szerint megfigyeljük a kagylófauna térbeli mintázatát és elkülönítsük a megjelenő kagylófaj-együtteseket. Célkitűzéseink között szerepel a kagylófauna térbeli mintázatának felmérése különböző térléptékben, a kagylófauna térbeli mintázatát befolyásoló környezeti tényezők feltárása, valamint a vizsgált ökoszisztémában a kulcsfontosságú fajok felderítése. Az utóbbi évtizedben több idegenhonos kagylófaj is megjelent a magyarországi Duna-szakaszon és ezen fajok terjedésének, valamint a mennyiségi viszonyaik alakulásának a nyomon követése is a munkánk része volt. Anyag és módszer A kagylófauna térbeli eloszlását 3 év során eltérő térbeli skálákon vizsgáltuk: 2005-ben a Duna főágának egy szakaszán, 2006-ban a Gödi-sziget körül: 3 főági és 1 mellékági mintavételi hellyel és 2007-ben a térlépték kibővítésével egy másodrendű patak-folyam kontinuum mentén. Időben 2005-ben és 2007-ben 4 alkalommal a kora nyár és késő ősz közötti időszakra, 2006-ban pedig 2 alkalommal egy nyári és egy őszi periódusra terjedtek ki a vizsgálatok. 2005-ben a Duna főágában, a Duna-kanyar 20 km-es szakaszán 3 eltérő alzattipussal és vízáramlással jellemezhető mintavételi helyről gyűjtöttünk kagylókat a parti zónában (l.ábra): Kismarosnál (KIM1, 1688 fkm, alzat összetétel: iszap, homok, áramlási sebesség: 0,1 m.s 1); a Gödi-sziget alsó csúcsán (GOD2, 1669 fkm, alzat összetétel: finom homok, homok, áramlási sebesség 0,8 m.s" 1); és Gödnél a kompátkelés alatt (GOD1, 1668 fkm, alzat összetétel: kő, kavics, homok, áramlási sebesség: 0,75 m sec '). 2006-ban Gödnél (1670-1669 fkm), a Gödi-sziget parti zónájában 4 ugyancsak változatos alzattípusú és vízáramlású mintavételi helyről származnak a minták (1. ábra): a felső csúcshoz közel (GOD7, alzat összetétel: kő, kavics, homok, áramlási sebesség: 0,5 m sec "'); a felső sarkantyú feletti öblözetben (GOD6, alzat összetétel: kő, kavics, iszap, állóvíz); a Gödi-sziget alsó csúcsán (GOD2, 1669 fkm, alzat összetétel: finom homok, homok, áramlási sebesség 0,8 m. s" 1); és a Gödi-mellékág alsó harmadában (GOM4, alzat összetétel: iszap, detritusz, állóvíz). 2007-ben a mintavételi helyek egy másodrendű patak folyam kontinuum részét képezték (2. ábra). A következő helyekről vettünk mintákat: másodrendű Hosszúvölgyi-patak: 2 hely (HOS1, HOS2); harmadrendű Börzsönyi-patak: 2 hely (BORI, BOR2); Ipoly: 2 hely [Vámosmikola (VAM1) és Ipolydamásd (IDA1)]; Duna főág: 6 hely [Kismaros (KIM3), Göd (GOD7, GOD2), Ercsi (ERC1) és Paks (PAK3, PAK4)]; Duna mellékágai: 3 hely [Gödi-mellékág (GOM1) és a Soroksári-(Ráckevei)-Duna-ág (SOR3, SOR4)].
