Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

2. szám - Kováts Gábor: Lehetőség és valóság a VKI alapján folyó vízgyűjtő-fejlesztésben

22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 2. SZ. módon tulajdonképpen komplexen szolgálja nem csak a gazdaságot, de a környezetvédelmet is. Persze, a Duna-Tisza csatorna feltételezi a csongrádi vízlépcső megépítését, részben a víztározás, részben a hajózóút megteremtése céljából. Továbbmenve a több mint 100 éves bökényi vízlépcső felújításával a csongrádi bögéből való vízátvezetéssel, vízkészletek juttathatók a Hármas-Körösbe, és egyben hajózóút nyílik Békés megye szívéig a tömegtermékek környezetbarát szállítására. Erről a kérdésről 1942-ben dr. Sebők Elek, a Körös-völgyi Vízhasznosító Társulat elnöke a gyulai Rotary Klubban előadást tartott, és ennek az előadásnak a megmaradt szövegét 1991-ben az MHT akkori Vándorgyűlése bemutatta. Csak érdekességképp jegyzem meg, hogy a fiatal Mosonyi Emil, aki a később Vízgazdálkodási Keretterv megalkotásával messze megelőzte a VKI-t, és egész Európát, statikus tervezője volt a békésszentandrási duzzasztónak. Csak egy mondatot szeretnék ejteni a vízenergia termelésről: energiára szükség van, és lehetőleg megújuló, és a környezetet nem károsító forrásokból. Csak két szót említek Gibárt és Nick, mind a két helyen lassan egy évszázada üzemel vízi erőmű, és a környezet nem hogy tönkrement volna, de inkább javult. Tudom, hogy még mindig nem lehet kimondani, azt, hogy dunai vízerő hasznosítás, de hajózzon már végig, aki ezt ellenzi az osztrák és a német Duna szakaszon. Nekem nem érv, hogy a duzzasztott bögében leülepszik a szennyeződés, mert a szennyezőanyagokat sem a duzzasztott, sem a természetes vízfolyásokba nem szabad beengedni. Ugyanakkor, ha egy folyó felső szakaszán már számtalan duzzasztómű üzemel, az alsó szakaszon a hordalék hiánya miatt megnövekszik a munkavégző képesség, és óhatatlan a kisvizek szintjének süllyedése, és a környezet talajvíz-szintjének drasztikus leszállása következik be. Egy teljesen új gondolat, ami viszont a VKI-ből következik. A trianoni határok Európa legszebb egységes vízgyűjtőjét szabdalták fel, minden műszaki logika nélkül. Anélkül, hogy ebből politikai kérdést csinálnánk, a VKI előírja ezeknek az osztott vízgyűjtőknek egységes kezelését, közös tervek kidolgozását, majd azok végrehajtását. Ez a vízgyűjtőn található összes ország egységes érdeke. Magyarország már Trianon után megteremtette a felszabdalt vízgyűjtők egységes kezelésének bizonyos fokú jogi feltételeit, a két- és többoldalú szerződésekben. Most itt lenne az ideje, hogy az európai irányelvekre hivatkozva tovább lépjünk. Hely és idő hiánya miatt csak két címszó: a szárazéri-vízrendszer egysége s fejlesztése, illetve a torontáli belvízrendszer, az Aranka -völgy természetes vízállapotának helyreállítása. Az alegységek területi lehatárolásának problémája A VKI alapján történő vízgyűjtő fejlesztési tervekben az alegységek lehatárolása meglehetősen vitatható, és nem egyértelmű, azonban egy kicsit nézhetünk hátrább is. Nagyon büszkén szoktuk kijelenteni, hogy a magyar vízügyi államigazgatás nem közigazgatási határokra, hanem vízgyűjtőre szervezett. Ez azonban csak részben igaz, rengeteg ellentmondást tartalmaz, és itt lenne az ideje a vízgyűjtő fejlesztési tervezés keretein belül ennek felülvizsgálatára. Csak egyetlen egy példa, ha a Vízügy szervezetileg vízgyűjtőkre szervezett, akkor hogy van az, hogy Közép-Európa KOVÁTS GÁBOR dr., ny. vízügyi igazgató, egykori vízmű- és \ tási cikluson át országos elnöke. legnagyobb tava, a Balaton, és annak vízgyűjtője három vízügyi igazgatósághoz tartozik. Az is meggondolandó, hogy az alegységek úgy lettek kijelölve, hogy különböző vízgazdálkodású, vízgazdálkodási problémákkal küzdő területek egy alegységbe kerültek, míg azonos problémákkal szembenéző területek szét lettek darabolva. (Duna-Tisza közi hátság, illetve a nagy folyó menti mélyárterek problémája) A jelentős folyóvizek helyzete sem tiszta, van olyan folyó, mely határt képez, és tulajdonképpen nem tartozik sehova, máskor pedig a folyó a vízgyűjtő közepén helyezkedik el. Nagyon jellemző a Hármas-Körös helyzete, melynek a jobb parti árvédelmi töltése Szolnoké, a bal partja Szegedé, miközben a folyót a gyulai Vízügyi Igazgatóság kezeli. Ebből az a képtelenség is előállhat, hogy árvízkor, más-más fokozati szint van a folyó jobb és bal partján. A holtágak, mellékágak szerepe az alegységek tervezése során zavaros. A hullámtéri holtágak a folyóhoz tartozva vannak figyelembe véve, így a vízgazdálkodási szempontból nagyon összetett szerepet játszó Mártélyi holtág, miután a hullámtéren fekszik, nincs az alegység fejlesztési tervében kiemelve, de a Körtvélyesi szentély holtág sem. Vagy, abszurd helyzet az, vagy legalábbis az általam ismert fejlesztési tervben a Szentes melletti Veker-éri tározó nem szerepel, holott annak, mind a vízminőségben, mind a vizes élőhelyi funkcióban jelentős feladatai vannak. Szakemberképzés, személyi feltételek, pénz Bármilyen szép és hasznos gondolatok szerepelnek a vízgyűjtő fejlesztési tervekben, rendkívül sok alapadat, feladat és határidő van lerögzítve, ha nem lesz, aki végrehajtsa, az egész eredménytelenül fog végződni. Ahhoz, hogy a VKIban foglalt feladatokat európai szinten, de a magyar vízgazdálkodás múltjához méltó módon végre tudjuk hajtani, helyre kell állítani a vízügyi szakember képzés színvonalát, rangját, tekintélyét. Nem vagyok benne biztos, hogy a Bologna-i egyezményen nyugvó kétszintű mérnökképzéssel ez a kérdés meg lett oldva, de azt majd a műszaki egyetemek és a Mérnöki Kamara megvizsgálják és minősítik. A vízimérnöki szakma rangját és becsületét azonban a politikának kell visszaadnia. Egyszer és mindenkorra fel kell számolni azt az értelmetlen szemben állást, ami a környezetvédelem és a vízügy között mesterségesen lett megteremtve. A két szakma egymásra van utalva, a szakemberek közt lehet persze vita, de ezt csak egymás megbecsülésén egymás érveinek meghallgatásán, és tiszteletben tartásán alapulhat. A mérnökképzés mellett azonban meg kell oldani a középfokú szakemberek képzését is, valamint a ma Magyarországon teljesen lezüllesztett szakmunkás képzést. Ez utóbbi a vízügyi szakmában azért is rendkívül fontos, mert az a több száz évig meglévő ugyancsak hungarikumként kezelhető szakma, melyet kubikosként ismertünk, teljesen eltűnt, és nyilvánvalóan nem is állítható helyre, ilyen formában nincs is rá szükség. Emberi erőforrások, megfelelő szervezeti háttér, valamint az ehhez szükséges állami, költségvetési, illetve érdekeltségi anyagi eszközök nélkül az előttünk álló óriási feladatokat nem lehet megvalósítani. [Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlésén, 2010. július elején] igyi építő vállalati főmérnök, a Magyar Mérnöki Kamarának két válaszPossibility and reality in the watershed management in Hungary Kováts, G.