Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

2. szám - Hajdu Dezső: Az 1970. évi tiszai árvíz a Csongrádi Szakaszmérnökség területén

5 tőjén mekkora a hó-készlet, milyen kiterjedésű és mekkora eső lesz, milyen hőmérséklet mellett, milyen ütemben olvad a hó, akkor jó megközelítéssel lehet jósolni. Az 1970, évi árvíz is úgy kezdődött, mint általában a normális tiszai árvizek. A Tisza vízgyűjtőjén a szokásos, mintegy 7 köbkilométer mennyiségű hó hullott. A hó olvadása kedvezően alakult. Már januárban több kisebb árhullám indult el a vízgyűjtőn. A nappali időszakos olvadás és éjszakai lefagyások eszményi szinten tartották a levezetendő vízmennyiséget, ezért az Alsó-Tiszán nem kellett árvízvédelmi fokozatot elrendelni. A víz a hullámtér partmagassága közelében maradt. Február 16. és 23. között kellett először elrendelni első fokú készültséget, mert a védelmi fokozat elrendelésének alapjául szolgáló mindszenti mértékadó vízmércén a vízállás elérte a szabályzatban szereplő értéket. Árvíz esetén a védelmi szabályzat előírása szerint a védekezés létszámát biztosítani kell, mely első foknál a műszaki ügyelet, az őr- és telefonszolgálat megszervezését jelentette. Nagyobb fokozatban több létszám szükséges és egyben gondoskodni kell a tényleges védekezési munkát végző munkáscsapatok megszervezéséről is. Fokozat elrendelésekor a védelemvezető és a szakaszmérnök szokás szerint bejárja a védvonalat, ellenőrizve a készenlétben tartandó védelmi eszközöket, a gátőrök szakmai felkészültségét, felelevenítve a védekezés esetén teendőket. Megszerkesztettem az 1970-es árvíz csongrádi vízállás grafikonját, melyre a különböző fokozatok elrendelésének időpontjait is feltüntettem. Sőt, tájékoztatóul a védekezésnél átlagosan foglalkoztatott létszám is szerepel rajta. Az igazi árvíz márc. 31.-én kezdődött el. A víz folyamatosan emelkedik szép, szabályos ívet írva le egészen április 17-ig, amikor Csongrád visszazuhan 18.-ára 768 cm-re azaz 27 cm-t esett. Két napig tetőzik az alsó ponton, majd a már az éppen tetőző árvíz még visszaárad újabb két nap alatt majdnem az előző szintre, 790 cm-re, majd hosszabb tetőzést követően megindul az apadás. Ezt a 4 napig tartó, 27 cm-es apadást az alpári nyárigát szakadása idézte elő. Az alpári nyárigát által határolt terület 4300 ha nagyságú, 150 millió m

3 víz befogadására képes. Egy olyan árvíz, amely a gát magasságát talán fél méterrel haladta meg, csupán négy nap alatt 150 millió m

3 vizet eresztett be. Eszembe jut a Vásárhelyi terv árvízszintet csökkentő tározók építésére vonatkozó elképzelése. íme, itt van egy nagyminta, mely egyértelműen mutatja, hogy 150 millió m

3 víz betározása az alsó tiszai árvíz csökkentésében gyakorlatilag semmit nem ér. Az alsó Tiszán csak úgy lehetne árvízi tározóval eredményesen árvízszintet csökkenteni, ha legalább egy méteres vízszint-csökkentést lehetne tartósan elérni. Ehhez az alsó-Tisza mentén arányosan elosztva legalább másfél-két milliárd m

3 víz befogadására képes tározókat 800-1000 m

3/s befogadóképességgel kellene építeni. Szerencsére Csongrád felett van szűkület Lakiteleknél, mely segít a lefolyás visszafogásában. Remélem, senkinek nem jut eszébe a közép-tiszai árhullám levonulásának meggyorsítása és a Csongrád feletti szűkületek felszámolása. Talán lehet más megoldás is mint a tározó. Meg kellene gyorsítani az alsó Tiszán az árvíz lefolyását. Egyrészt fel kellene számolni a Körös torkolat utáni szűkületeket, másrészt javítani kellene a hullámterek lefolyási viszonyait. Az 1970. évi árvíz 1 méterrel alacsonyabb szinttel 10 Vokal több vizet szállított, mint a 2006. évi árvíz, szinte kizárólag a hullámterek elhanyagoltsága miatt. A hullámterek tisztán tartása folyamatos igény, nem csak Magyarországot, hanem Szerbiát is érintő feladat, mely nemzetközi érdekeltség. Magam részéről ilyen együttműködésben nem hiszek. Egyrészt azért, mert, a magyarországi elvakult zöld mozgalom nem enged a tiszai hullámtérhez hozzányúlni. Másrészt éppen az 1970-es tapasztalatom óta nem hiszek a nemzetközi vízügyet érintő szerződések szentségében, hiszen a Csehszlovákokkal kötött megállapodásunk szerint árvíz esetén a Bodrogon max. 500 m

3/s vízmennyiséget engedhetnek le, mégis 1970-ben 1000 m

3/s érkezett, mert a tározójuk elszakadással fenyegetett. Félek, majd egy tiszai katasztrófa után változik meg a szemlélet, mint ahogy ez már a történelem során sokszor bebizonyosodott. Az árvizet legeredményesebben a hegyvidéki területeken épített tározókkal lehetne megfogni, és onnan tervszerűen lebocsátani. Egyrészt nem Magyarország területe, másrészt a Tisza és mellékfolyóinak hegyvidéki víztározói gyakorlatilag kiépültek. A tározóknak többféle szerepe is van, de stratégiai jelentőséggel is bírnak, többek között felkészülendően az oly sokszor emlegetett vízszegénységre. Könnyen elképzelhető, majd a szárazság időszakában pénzért kapunk vizet. A másik lehetőséget a Bodrog tapasztalata alapján fogalmazom meg. Az egyes országok a tározóik elszakadását előidéző vízmennyiséget a helyi katasztrófa elkerülése érdekében - az esetleges nemzetközi egyezményeket is felrúgva - elengedik olyan vízsugárral, amilyennel csak lehet. Ez a vízeresztés egyszerre több tározónál is megtörténhet, annak hatása pedig felbecsülhetetlen. Sajnálatos módon Magyarország egyik változatra sem készül fel, még az elképzelés szintjén sem. Az aszályos időre a Tisza tó kivételével nincs tározónk. A többlet árvizet nem tudjuk kezelni, mert nincs elég magas és masszív töltésünk. A meder és hullámtér vízvezető képességét, a part és a meder állékonyságát nem tudjuk javítani, pedig legalább 500-800 mVs vízhozam növekedéstjelenthetne (a mederbe bedőlő, beszánkázó fák kiszedésével, a meder menti 10 m-es sáv tisztán tartásával), mert védi a Natura 2000, és jó néhány önálló gondolatra képtelen hivatalnok, és sajnos pénz sincs rá. Korábban a vízügyi szakma egy-egy rekord árvíz után szinte azonnal tanulmányokat készített az új helyzetnek megfelelő kiépítettségű művek műszaki paramétereire. Ma a Vásárhelyi terv mindenhatóságában hisz. A felső Tiszán ez lehet jó, de a Vásárhelyi terv az alsó Tisza vidékét elúsztatja. Az alsó Tiszán nincs árvízi biztonság. Az nem biztonság, amikor az előírásnak megfelelő magasságú töltésen lehajolva a tenyeremmel vizet tudok meríteni a Tiszából. 2010 nyarán a dunántúli és észak-magyarországi kis patakocskák, folyócskák tették hírhedtté magukat, jelezve itt sincs rendben az árvízi helyzet kezelése. Az elemzést folytatva az 1970-es árvíz csongrádi görbéjével: az árvíz első fázisának III. fokozatú készültségét a lassú, de tendenciózusan apadó fázisára tekintettel a mindszenti 804 cm-es (753 cm-es csongrádi) vízállásnál április 30-án reggel 6 órai időponttal Forgó László vízügyi igazgató, védelemvezető megszüntette. Az árvíznek ez a szakasza nem különbözött a szokásos árvizektől. A 844 cm mindszenti (791 cm csongrádi, ápr. 24) tetőző víz kellemes magasságú volt, különösebben nehéz feladat a védekezés időtartama alatt nem jelentkezett. Az árvíznek ez az első szakasza jó felkészülési lehetőséget adott olyan időszakban, amikor egyébként a vállalkozási munkáinkat kellett volna végeznünk igen rossz építési körülmények között, járhatatlan utakon és gépi földmunka-végzésre lehetetlen talajállapot mellett, hatalmas költségek árán.. A fizikai dolgozóknak az árvíz adta jobb kereseti lehetőség jó „ajándék" volt, hiszen az építőipari munkánál a napi 8 óra teljesítmény-, ill. órabér