Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

1. szám - Langó Zsuzsanna–Balázs Zoltán: Tőzeges tavak Pest megyében

62 Tőzeges tavak Pest megyében Langó Zsuzsanna - Balázs Zoltán 1141. Budapest, Szomolány köz 12., e-mail: langozsuzsanna@yahoo.co.uk Kivonat: Magyarországon a síkvidéki tőzeges tavak (minerotróf) általános elterjedésűek voltak Pest megyében, a főváros környékén is a korábbi századok alatt, szemben a dagadó lápokkal, amelyek párás hideg éghajlati körülmények között alakultak ki. Az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás miatt ezek a síkvidéki tőzeges tavak „eltűntek". A megmaradtak horgásztavakká alakultak. A cikk ismerteti e tavak fejlődésének fontos állomásait és kultúrtörténetüket, síkvidéki tőzegtó, dagadóláp, tőzeg, Péteri Tőzegtó, Monori Kis-tó, Gyömrői Tőzeges tó. Kulcsszavak: Bevezetés A Cserhát nyúlványain, a Monori-Irsai dombságon, valamint a Gödöllői-dombságon kialakult ún. síkvidéki tőzeges tavak (Monori Kis-tó, Gyömrői Tőzeges tó, Péteri Tőzeg tó) a tavak fejlődésének (ontogenezis) késői fázisában „menekültek meg" a teljes feltöltődéstől. Napjainkban medrüket kikotorták és többségük halastóként „él" tovább. A korábbi századokban területük lényegesen nagyobb volt (1833. évi térkép, I. II. III. katonai térképek, illetve Halaváts 1895. évi földtani térképe) Vitálisné Zilahy 1983. Feltöltődésüket az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás jelentősen felgyorsította. Monori-Irsai -dombság A kistáj átlagosan 150 tszf-i magasságú, DK felé hullámos síkságba átmenő alacsony, az Alföldbe mélyen benyúló síkság. Földtani viszonyaira jellemző, hogy felsőpannóniai agyagos üledékekből épül fel. Erre az Ős-Duna helyenként több száz méter vastagságú keresztrétegzett homokot terített. A pleisztocén második felétől felszínét lösz illetve homokos lösz borította be. Száraz, gyenge lefolyású vidék. A „talajvíz" összefüggő. A völgyekben 2-4 m, a hátakon 4-6 m között érhető el. Jellege nátrium-kalcium-magnéziumkarbonátos, mérsékelten kemény, szulfátos. Éghajlata mérsékelten meleg-száraz. (Dövényi 2010). Ezen a tájon találjuk a Monori-Kis tavat, és a Péteri Tőzeg tavat. Gödöllői-dombság A kistáj 138 és 344 m közti tszf-i magasságú, északon közepes, délen alacsony, enyhén délkelet felé lejtő önálló dombvidék. Földtani szempontból változatos képet mutat. Miocén homokkőből és kavicsból álló képződmények építik fel nyugati-északnyugati területét, majd déli irányban felső-pannóniai homokos-agyagos rétegek következnek. A kistáj déli részét egységesebben és nagyobb vastagságban borítja lösz, a peremeken félig kötött futóhomok. A 200 m-nél magasabb területek mérsékelten hüvös-mérsékelten száraz éghajlatúak, a többi terület mérsékelten meleg-száraz. Vizekben szegény, száraz terület. A talajvíz mennyisége fajlagosan csekély, csak a kistáj peremén összefüggő. Egységesen kalciummagnézium-hidrokarbonátos jellegű, mérsékelten kemény és szulfátokban szegény. (Dövényi 2010). Ezen a tájon található a Gyömrői Tőzeges tó. Tőzeges tavak képződése Tőzeges tavak a világ minden táján kialakulhatnak, kivételt csupán a nagyon száraz, sivatagi területek képeznek. A tavak fejlődésének (ontogenezis) végső fázisait azonban jelentősen befolyásolja a parti (litorális) régió makrovegetációja. A vegetáció kialakulására pedig a klimatikus viszonyok (csapadék, páratartalom) és a terület geomorfológiája gyakorol hatást. Sok eutróf (tápanyagban gazdag) tó fejlődését meghatározza az emergens (vízből kiemelkedő) vegetáció (nád, gyékény) növekvő produkciója. A szabad vízfelület még megtalálható a tófejlődés ezen állapotában. (Az angolszász irodalom az ilyen tavakat vagy mocsarakat „swamp"-nak nevezi.) A szukcesszió következő fázisában az emergens növények jelentős mérvű párologtatása következtében eltűnik a nyílt vízterület, az üledék azonban még vízzel átitatott, ahol fokozatosan tért hódítanak a szárazföldi növények, elsőként a különböző fűfélék, (Az angol elnevezése ennek a tó vagy mocsártípusnak „marsh"). A mocsár típusát jelentősen meghatározza az éghajlat. A közepesen száraz területeken, amelyhez az általunk vizsgált Monori -Irsai dombság és a Gödöllői dombság is sorolható, úgynevezett minerotróf mocsár fejlődik, ahol a víz és a tápanyagok felszíni és felszín alatti vízforrásból, valamint a légkörből származnak. A víz pH-ja 5.5-nél nagyobb, a növényzetre a lágyszárú, egyszikűek dominanciája jellemző. A part menti sekély vízben élő növények, nád, gyékény (emergensek,) és az úszók elpusztult gyökérzete, levelei a víz alatti talajrétegben, levegőtől elzárva anaerob körülmények közé kerülnek. Mikrobiológiai lebontásuk rendkívül lassú, így a nyers humuszréteg sűrű növényi maradványokból áll, melyeket az érintkezési helyeken sötétbarna, ürülék eredetű humuszrészecskék kötnek össze. (Szabó 1986). A tőzegképződésben a vízbe hulló part menti fák levelei is részt vehetnek, elsősorban a füzfélék (

Salix fajok) szerves anyagai kerülhetnek az üledékbe . A nyers humuszból (tőzeg) savas pH-jú szólok jutnak a vízbe. A síkvidéki tőzegképződés során azonban számolni kell a vízi csigák héjával, amelyek lassú bomlása során kalciumot visznek oldatba, így a síkláp tőzegek pH-ja a semleges vagy gyengén lúgos irányba tolódik. (Stefanovits és mtsai 1999). Az ombrotróf lápok vagy mocsarak ezzel szemben páradús, hűvös éghajlatú területeken alakulnak ki, ahol az évi csapadék mennyisége meghaladja a párolgásét, és a nyári csapadékhiány kisebb 100-150 mm-nél. Az ásványi anyag tartalom alacsony, a víz pH értéke 5.5 -nél kisebb. A tápanyag utánpótlás légköri precipitációból származik. A vegetáció fő állományalkotói a különböző tőzegmoha (

Sphagnum) fajok. Az élő növények a légkörből származó vízhez a tőzeg kapilláris hálózata segítségével jutnak. Jelentős ioncserélő képességük révén a kétértékű kationokat „megkötik" és helyettük karboxilcsoporthoz kötött hidrogén ionokat bocsátanak a vízbe, ami a növényi maradványok lebomlási ütemét tovább csökkenti. Az elpusztult mohák szerves anyagaiból nagy mennyiségű, polimerizált, nem észterezett uronsav kerül a vízbe, tovább növelve a savas pH-t. A hidrogénion kibocsátásért kisebb arányban az anaerob, a kén anyagcserében résztvevő, szulfát redukáló baktériumok is felelősek. (Wetzel 2001) Az élő növények az elhalt rétegeken fejlődnek, a láp középső felszí-