Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
119 Konferencián kívüli tanulmányok: Vizes élőhelyek tegzese, az Ecnomus tenellus Rambur (Triehoptera: Ecnomidae) fénycsapdázásának eredményessége a levegő hőmérséklet függvényében. Kiss Ottó 1, Nowinszky László 2, Szentkirályi Ferenc 1, Puskás János 2 Barabás Sándor 4 "K-son. Hort, Bajcsy-Zs. u. 4. E-mail: otto kiss@freemail.h u 2Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, H-9700. Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. E-mail: Inowinszkyfg gmail.co m és pjanosía gmail.co m 3MTA Növényvédelmi Kutató Intézete, H-1525. Budapest, Pf. 102. E-mail: h2404sze(á ella.h u 4MTA Ökológiai Botanikai Kutatóintézet, H2163. Vácrátót, Alkotmány u. 2-4. E-mail: kanyisa(g)botanika.hu Kivonat: A tanulmány egy tegzes faj, az Ecnomus tenellus Rambur 1842 fénycsapdás fogását vizsgálta az este 22 órakor mért léghőmérséklettel összefüggésben. Az eredmények azt bizonyították, hogy a gyűjtés eredményessége a repülési aktivitás alsó és felső hőmérsékleti küszöb közötti tartományában (11-23 °C között) exponenciális függvénnyel leírható növekedést mutat. Különösen sikeres a gyűjtés 19°C fölött. Ugyanebben a hőmérsékleti tartományban, a gyűjtés szempontjából sikertelen éjszakák gyakorisági aránya lineárisan csökkent a hőmérséklet emelkedésével vizes élőhelyek, Triehoptera, fénycsapda, vízminőség. Kulcsszavak: Bevezetés A hőmérsékletnek a rovarok szervezetére gyakorolt hatása a van't Hoff szabályon alapul, amely szerint összefüggés van a hőmérséklet és a reakciósebesség között. Magasabb hőmérsékleten az életfolyamatokat irányító biokémiai reakciók gyorsabban mennek végbe (Wéber, 1960). A rovarok mozgásszerveinek aktivitása szintén a környezet hőmérsékletétől függ, ezért érthető, hogy a tömeges fényre repülés a faj optimális hőmérsékletén következik be (Manninger, 1947). Az egyes rovarrendek és fajok repülésére vonatkozó optimális hőmérsékleti tartományt vizsgálva a kutatók több esetben is ellentmondó eredményekre jutottak. A vetési bagolylepke ( Scotia segetum Den. et Schiff.) optimális hőmérsékleti zónája pl. B. Balázs (1965) kutatásai alapján 21-25 °C, míg Szabó (1969) ugyanezen faj esetében 15-23 °C-ról számol be. Southwood (1978) szerint a rovarok repülésnek alsó- és felső küszöbhőmérsékleti értéke van. Ha a hőmérséklet fölötte van az alsó küszöbnek és alatta a felsőnek, a rovar repül. Ha azonban alatta van az alsónak vagy fölötte a felsőnek, a rovar inaktív lesz. Az alsó és felső küszöbhőmérséklet között tapasztalt egyedszám ingadozások tehát szerinte más, a hőmérséklettől független okokra vezethetők vissza. A lepkékre vonatkozóan világszerte számos szerző közöl ezzel ellentétes megállapításokat, Magyarországon pedig Wéber (1959) és Járfás (1979) közöltek alapvető tanulmányokat. Kádár és Erdélyi (1992), valamint Kádár és Szentkirályi (1998) futóbogarak, míg Szentkirályi et al. (2007) hangyalesők fénycsapdás fogását elemezték a léghőmérséklet függvényében A tegzesekkel (Triehoptera) kapcsolatosan is találhatók a szakirodalomban fontos közlemények. Diken és Boyaci (2008) Törökországban Triehoptera fajokat fénycsapdáztak. Nyolc fajra vonatkozóan - köztük az általunk most vizsgált Ecnomus tenellus-ró\ is - megállapították, hogy a levegő hőmérséklete és a fogás között nincs szignifikáns kapcsolat, négy fajjal kapcsolatosan azonban találtak ilyen összefüggést. Több szerző határozta meg a fényre repülés alsó küszöbhőmérsékletét is. Smith et al. (2002) Új-Zélandon figyelte meg, hogy a tegzesek repüléséhez legalább 9°C léghőmérsékletre volt szükség, de az intenzív repülés 14°C-nál magasabb hőmérsékleten volt. Monson (1994) az általa vizsgált tegzeseknél nem tapasztalt fényre repülést 13°C alatt a Minnesota állambeli Itasca tónál. Jelenlegi munkánk célja annak megállapítása volt, hogy a levegő hőmérsékletének változása az alsó és felső küszöb között, módosítja-e a befogott egyedek számát és a fogás gyakoriságát? Anyag és módszer A vizsgált tegzes faj A Fülöpházán 2001-ben és 2002-ben működő fénycsapda gyűjtési anyagából a domináns Ecnomus tenellus faj napi fogási adatait elemeztük. Ez a faj hazánkban mindenfelé (hegyvidéktől a síkságokig), az egyik legtömegesebben előforduló tegzes rovar (Kiss, 1984; 2003; Kiss et al, 2006). Élöhelyéül különféle állóvizek: természetes és mesterséges tavak, holtágak, szikes tavacskák, árkok, lassúbb folyású kisvizek és folyók alsóbb szakaszainak vízinövényeket tartalmazó parti zónái szolgálnak (Kiss, et al. 2006; Graf et al., 2008). A lárvák funkcionális táplálkozási csoportjai a gyűjtögetőkhöz sorolhatók, amelyek detritusz vagy szerves üledék. A béta mezoszaprobikus vizeket 3, az alfa mezoszaprobikus vizeket 7 indikátor ponttal preferálják (Moog, 1995). E faj lárvái tömegességük miatt a vízi ökoszisztémák táplálkozási láncaiban frontos szerepet töltenek be pl. hal- vagy ragadozó vízi rovarok táplálékai. Az Ecnomus tenellus imágóinak repülési aktivitási mintázatai aciklikusnak tekinthető, amely május elejétől szeptember végéig tart, diapauza vagy parapauza nélkül (Kiss et al., 2006). A gyűjtési hely és a fénycsapdás mintavételi eljárás Két szezonban (2001-2002), májustól október közepéig, a Fülöpháza (46°89'N, 19°44'E) határában elterülő, a Kiskunsági Nemzeti Park védett homokbuckás területén, naponkénti fénycsapdázással, tegzes (Triehoptera) fajokat is jelentős példányszámban gyűjtöttünk. A hagyományos Jermy típusú fénycsapdát (Jermy, 1961; Benedek, 1974) úgy módosítottuk, hogy a 100 W-os normál izzó helyett kompakt fluoreszcens izzót (Philips PL-T 42W/ 830/4p fényforrást alkalmaztunk, amelyet polarizáló szűrővel (KÄSEMAN B+W P-W64) egészítettünk ki. A módosítás következtében ezek a fénycsapdák horizontálisan lineáris polarizált fénnyel gyűjtöttek. A csapdázási eredmény növelése érdekében még három terelő lemezt is szereltünk a fényforrás köré (Kiss et al., 2006). A fénycsapdától mintegy 200 m távolságban az MTA ÖBKI egy meteorológiai mérőtomyot is üzemeltetett. Ennek az adatbázisából az esti 22 órakor mért léghőmérsékleti értékeket használtuk fel az elemzéseinkhez. Adatrendezés és statisztikai elemzés A két év során összesen 7588 példányt gyűjtött a csapda. A rajzási időszakokban 155 éjszakán sikeres (vagyis volt fogás), 81 éjszakán pedig sikertelen (vagyis nem volt fogás) volt a csapdázás. A fényre repülés alsó hőmérsékleti küszöbe 10,8 °C, a felső 24,9 °C volt.
