Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
116 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. Zooplankton tanulmányok a Bodrog vízgyűjtőjén Zsuga Katalin - Pekli József Szent István Egyetem, 2100. Gödöllő, Páter K. u. 1. (zsugakatalin@yahoo.com) Kivonat: A Bodrog a Tisza egyik legjelentősebb mellékfolyója. Az eddigi tanulmányok alapján a Bodrog Zooplankton közösségében a pelagikus szervezetek dominálnak, színező elemek kis arányban vannak jelen. A fajösszetétel eutróf vízminőséget indikál. A Zooplankton állomány összetételét a természetes fenológiai ritmus mellett a vízjárás is jelentősen befolyásolja. A legnagyobb mellékfolyók, s a vízgyűjtő mintegy 90 %-a Szlovákiában és Ukrajnában található, ezért a Bodrog vízminőségét alapvetően a határainkon túli felső vízgyűjtőterület állapota, terhelése szabja meg. A folyó az 1850-es évek végéig erősen meanderező jellegű, volt. Az 1860-95-ös években végrehajtott szabályozások után, valamint feltöltődés, természetes lefűződés révén kiterjedt holtágrendszer jött létre. A folyót kísérő holtágrendszer Zooplankton közösségére a sekély vizeket benépesítő, változatos összetételű, mozaikos fauna jellemző. A területen fellehető ritka és új fajok a Bodrogköz természeti értékeire hívják fel a figyelmet, a holtágrendszer állapotának megóvását indokolják. Kulcsszavak: Bodrog vízgyűjtő, Zooplankton, vízminőség, holtág-rendszer. Bevezetés A Bodrog a Tisza egyik legjelentősebb mellékfolyója. A 13579 km 2-nyi vízgyűjtő terület közel 90 %-a határainkon túl, Szlovákiában és Ukrajnában található. A folyónak nincs eredő ága, öt nagyobb folyó egyesüléséből keletkezik. A Keleti Beszkidek hegyvonulataiban eredő 149 km hosszúságú Ondava és a 204 km hosszúságú Latorca összefolyása (Zemplin, Szlovákia) után nevezik Bodrognak, s az összefolyás után közel 11 km-re éri el a magyar határt. Innen további 51 km-es szakasz (1536 km 2 vízgyűjtő) után Tokajnál, az 543,7 fkm-es szelvényben torkollik a Tiszába. Fő folyói az Ondaván keresztül a Tapoly (116 km), míg a Latorcán keresztül a Labore (130 km) és az Ung (125 km). Magyarországon már csak kisebb patakok torkollanak bele: Ronyva, Bozsva (Malom-patak), Hotyka (Radvány-patak), Tolcsva, Bényei-patak. Mindezek alapján a Bodrog vízminőségét elsősorban a határainkon túli felső vízgyűjtőterület állapota, terhelése szabja meg. Eredmények és értékelésük Zooplankton tanulmányok a magyarországi Bodrog szakaszon Az első részletesebb Zooplankton felmérést Megyeri végezte 1956 júliusában a Tisza mellékfolyóit érintő kutatási program keretében. A folyó torkolat feletti szakaszán, Tokajnál fajszegény, kis egyedszámú állományt talált, a kozmopolita, eurytopikus szervezetek voltak jellemzőek (Megyeri 1972). A Bodrogot érintő rendszeres Zooplankton monitorozás 1988-ben kezdődött a Tisza vízgyűjtő vizsgálata révén. A Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság Regionális Laboratóriuma évszakos gyakorisággal végzett felméréseket Felsőbereckinél, a folyó határszelvényében. Az adatok alapján (Zsuga-Nagy 1989, Zsuga 1992, Gulyás et al. 1995,) a folyóban a pelagikus fajok dominálnak. Az évszaktól függően a Brachionus, Keratella, Synchaeta genusz képviselői alkotják az állomány legnagyobb részét, az abundancia alakulásában a vízjárás alakulása is meghatározó. A 2000. évi cianid szennyezést követően igen részletes, nagy gyakoriságú biomonitorozás kezdődött a Tisza egész vízgyűjtőjén. A vizsgálatok szerint a szennyezőhullám levonulása után a Tisza planktonikus élővilágának újranépesülésében, az állományok összetételének alakulásában nagy szerepük volt a szennyezéssel nem érintett mellékfolyóknak, köztük a Bodrognak is (Zsuga-Pekli 2001, Zsuga et al. 2002). Az újabb vizsgálatra 2006-ban került sor Felsőberecki és Sárospatak térségében. A határszelvényben még jól regisztrálható a vízgyűjtő határon túli felső szakaszán lévő tározók hatása - több metafitikus faj, a szűrt planktonmintában nagy tömegű Microcystis kékalga -, ezek aránya a sárospataki szelvényben már sokkal kisebb. (Zsuga-Pekli 2006). Az eddigi tanulmányok alapján a Bodrog Zooplankton közösségében a pelagikus szervezetek dominálnak, színező elemek kis arányban vannak jelen. A fajösszetétel eutróf vízminőséget indikál. A Zooplankton állomány összetételét a természetes fenológiai ritmus mellett a vízjárás is jelentősen befolyásolja (Zsuga-Pekli 2008, 2009). Zooplankton tanulmányok a Bodrog-hullámtéren A Bodrog a szabályozás előtt erősen meanderező jellegű volt, az 1860-as években indult munkálatok során a kanyarulatok átvágásával több holtág jött létre, de feltöltődés révén, természetes lefűződés útján is alakultak ki holtmedrek. Jelenleg a magyarországi szakaszon 15 hullámtéri, 7 mentett oldali 4 ha-nál nagyobb holtág található (Pálfai 2001). A Bodrog hullámtér mikroszkópos faunájáról az 19681970-es években végzett részletes felmérések alapján részletes adatok állnak rendelkezésre (Bancsi 1971, Dévai 1971, Szabó 1971). A Sárospataki Bodrog-holtág flórájáról és faunájáról megjelent összefoglaló tanulmány (Dévai Gy. et al. 1972-73) áttekintést ad a Zooplankton fajösszetételről is. A vizsgálatok Sárospatak-Végardó térségében 3 típusú víztérben történtek: 1. Bodrog-holtág (Paptava), korábban a hullámtéren található, asztatikus jellegű, állandó vizű, átöblítődő kopolya típusú víztér. Jelenleg az 1972-ben végzett töltéserősítés eredményeként ármentesített területen található (Keleti holtág Pálfai 2001), medrének feliszapoltsága közepes méretű, növényzettel való benőttsége csekély. 2. Nagy-Füzes-ér a vizsgálati időszakban hullámtéri, erősen feltöltődött, átöblítődő kopolya típusú víztér volt, gazdag hínár-és mocsári vegetációval. Jelenleg ármentesített területen helyezkedik el, medrének feliszapoltsága és makrovegetációval való benőttsége előrehaladott állapotban van (Pálfai 2001). 3. A gát belső oldalát kísérő kubikgödrök, asztatikus jellegű hullámtéri pocsolyák, melyeknek iszapos alját vastagon borították a véderdő lehulló falevelei. A részletes vizsgálatok szerint a Zooplankton összetételt az árvizek hatása, a makrovegetáció aránya, a feliszapolódás mértéke jelentősen meghatározza. A Sárospatak melletti Keleti holtágban 2006-ban (ZsugaPekli 2006) végeztünk újabb felmérést. A holtág a korábbi vizsgálatok idején még hullámtéren volt, jelenleg már az időközben elvégzett szabályozási munkák révén ármentesített területre esik. Az egy alkalommal történt felmérés szerint a Zooplankton állomány faj összetétele hasonló a korábbi (1968-70) időszak vizsgálati eredményeihez. Az eredményeket összegezve a folyót kísérő holtágrendszer Zooplankton közösségére a sekély vizeket benépesítő, változatos összetételű, mozaikos fauna jellemző. A területen fellehető ritka és új fajok a Bodrogköz természeti értékeire hívják fel a figyelmet, a holtágrendszer állapotának megóvását indokolják
