Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
105 típusú mintavevőket vizsgálva megállapította, hogy iszapos aljzaton az Ekman mintavevő használatával érhető el a legnagyobb átlagos egyedszám m 2-enként. 1. táblázat. A Wilcoxon teszt eredményei árvaszúnyogok (Chiro), a Chironomus balatonicus (Chi sp) egyedszámai és az összegyedszámok (össz) alapján (kiemelt = Eredményeink értékelésekor felmerült egy érdekes ellentmondás. Az általunk használt két eszköz elvileg közel azonos felületről emel ki üledéket, ugyanakkor a cső-mintavevővel vett minták minden esetben szignifikánsan nagyobbnak bizonyultak - mind a kimosatlan minták tömegét, mind a kimosott minták térfogatát alapul véve - mint az Ekman-Birge esetében (2-3. ábra). A szignifikánsan nagyobb kiemelt üledékmennyiséget figyelembe véve a cső-mintavevővel vett üledékből több egyed előkerülését vártuk, szemben a tapasztalt eredményekkel, miszerint az Ekman-Birge mintavevővel közel azonos mért felületről, szignifikánsan kisebb mennyiségű üledék kiemelése és kiválogatása után, nagyobb számú egyed került elő, mind az össz-egyedszámok, mind az árvaszúnyogok, illetve a területen dominánsnak mondható Chironomus balatonicus egyedszámai esetében (1. táblázat; 1. ábra). Blomqvist (1990) a különböző típusú Ekman mintavevők hatékonyságát összehasonlítva (búvárok készítette fényképek és megfigyelések alapján, 10 m vízmélységnél) megállapította, hogy bár az Ekman típusú mintavevők széles körben elteijedtek a makroszkopikus üledéklakó szervezetek mintázására, mindegyik típusuk jellegzetes hibával dolgozik. Megfigyelései alapján leggyakoribb problémát az eszköz dőlése okozta, mivel a legtöbb esetben a mintavevők enyhén vagy akár erősen megdőlve fúródtak az aljzatba. Ennek a dőlésnek a következtében előforduló túlcsordulás, az üledék befolyása kívülről, valamint a begyűjtött minta elfolyása bizonyultak a leggyakoribb hibának a mintavételek során. Ebből következően a mintavevő méreteiből becsült és a ténylegesen mintázott felszín között különbségek lehetnek, amelyek pontosítása nehézkes. Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy az Ekman-Birge üledékmarkoló valószínűleg nagyobb tényleges felületről gyűjtött mintát. Összességében az Ekman-Birge mintavevővel mind finom szemcsés, mind növénytörmelékes üledékből több makrogerinctelen szervezetet tudtunk gyűjteni, kisebb tömegű üledék válogatása után, ami jelentősen csökkentette a minták feldolgozásához szükséges időt. Mindezek alapján az Ekman-Birge üledékmarkoló alkalmasabbnak tűnik a nyíltvízi üledéklakó állatok vizsgálatára, a cső-mintavevővel szemben. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Dobos Gézának és Cozma Nastasiának a mintavételben nyújtott segítségükért. A mintavételek az OTKA-NKTH CNK 80140 anyagi támogatásával történtek. Irodalom Birge, E.A. 1921: A second report on limnological apparatus. - Transactions of the Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters 20: 533-552. Blomqvist, S. 1990: Sampling performance of Ekman grabs - in situ observations and design impwvements.-Hydrobiologia 206: 245-. Flannagan, J.F. 1970: Efficiences of various grabs and corers in sampling freshwater benthos. - Journal Fisheries Research Board of Canada 27: 1691-1700. Ponyi J. - Bíró K. - P. Zánkai N. 1967: A Balaton iszaplakó állatainak gyüjtéstechnikája és problémái. - Állattani Közlemények LIV/1-4: 129-134., L Tábla. Dévai Gy. - Czégény I. - Dévai I. — Heim Cs. — Moldován J. — Preczner Zs. 1984: Balatoni és Zalai üledékek ökológiai hatásvizsgálata az árvaszúnyogok (Diptera: Chironomidae) példáján. - Acta biologica debrecina, Supplementum oecologica hungarica 1: 1-183., Táblázat 1-7., Ábra 1-59. szignifikáns eltérés) Közép Chiro Chi sp össz W 55 52 55 z 2,805 2,497 2,805 P 0,005 0,012 0,005 Észak Chiro Chi sp össz W 55 55 55 z 2,803 2,803 2,803 P 0,005 0,005 0,005 Együtt Chiro Chi sp össz W 210 207 210 z 3,921 3,808 3,92 P 0,00014 <0,0001 <0,0001 1. ábra. Az árvaszúnyogok (Chiro), a Chironomus balatonicus (Chi_sp) egyedszámai és az összegyedszámok (össz) összehasonlítása, a százalékos különbségekkel (CS=csőmintavevő; EK=Ekman-Birge) a medence középső tengelyén (A), az északi part közelében (B) és együtt a két üledéktípuson (C).
