Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

92 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. Mennyit „ér" egy mintavétel? - Halfaunisztikai felmérések hatékonysága és reprezentativitása síkvidéki kisvízfolyásokon Takács Péter 1, Sály Péter 2, Erős Tibor 1, Specziár András 1, Bíró Péter 1 'MTA BLKI, 8237. Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3. 2SZIE MKK Állattani és Állatökológiai Tanszék, 2103. Gödöllő, Páter K. u. 1. Kivonat: Jelen munkánkban arra kerestük a választ, hogy a síkvidéki kisvízfolyásokon az év eltérő időszakaiban végzett elektro­mos halászatok szakasz, illetve vízfolyás léptéknél mennyire reprezentálják a teljes vegetációs periódust. Vizsgálataink­hoz a Balaton vízgyűjtőjén található Egervizen és Marótvölgyi-vízfolyáson kijelölt összesen 12 mintaszakaszon egy ve­getációs perióduson keresztül, havi rendszerességgel végeztünk halfaunisztikai felméréseket. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a vízfolyások halállományainak összetétele szakasz és patak léptékben is nagymértékű változékonyságot mu­tat. Szakasz szinten egy felméréssel az év során ott előforduló fajoknak várhatóan a 40%-át lehet kimutatni. A halfauna összetételének elfogadható szintű megismerése így csak évi többszöri mintavétellel érhető el. Az egyes patakokon kije­lölt mintahelyek halállományai között is jelentős eltéréseket tapasztaltunk. Emiatt egy adott időszakban a patak halállo­mányainak megismeréséhez nagyszámú patakszakasz felmérése szükséges. Kulcsszavak: reprezentativitás, halállomány, elektromos halászat. Bevezetés Az elektromos halászgéppel végzett halfaunisztikai vizs­gálatoknál, csakúgy, mint más terepi felmérések esetében a­lapvető fontosságú, hogy mintáink megfelelően pontos ké­pet adjanak a vizsgált közösség faji összetételéről és abun­dancia viszonyairól. Számos cikket találhatunk, amely a halállományok vizsgálatának metodikájával foglalkozik (Angermeier & Smogor, 1995; Lyons, 1992; Meador et al., 2003; Sály et al. 2009). Ezek legnagyobb része a felméren­dő terület (szakasz hossz) illetve a mintavételezésekre fordí­tott energia (halászatok száma) szempontjából közelíti meg a témát. Eredményeik rámutatnak, hogy egy bizonyos patak­szakasz halállományának összetétele viszonylag jól megha­tározható, ha a vizsgált mintaszakasz hossza eléri a vízfo­lyás átlagos szélességének 30-40-szeresét. A kisvízfolyások halállománya viszont, ugyanúgy, mint a többi élő rendszer folyamatosan változik. A környezeti té­nyezők sem állandóak. Bizonyos körülmények között (ára­dás, magas növényzeti borítás) az elektromos halászat haté­konysága is lecsökken. Kevés információ áll rendelkezé­sünkre arról, hogy (i) egy adott pillanatban elvégzett felmé­rés eredményei mennyire jellemzik egy hosszabb-rövidebb időszak (pl.: vegetációs periódus) viszonyait; illetve, hogy (ii) mennyire feltárható egy adott szakasz vagy akár egy tel­jes kisvízfolyás halállományának összetétele a kisvízfolyá­sok kutatására általánosan használt elektromos halászati módszerrel a vegetációs periódus különböző időszakaiban. Vizsgálataink célja az volt, hogy meghatározzuk, szakasz illetve patak léptéknél a halállományok fajkészletében és re­latív abundancia viszonyaiban az év során bekövetkező vál­tozások mértékét. Illetve, hogy definiáljuk a mintavételezési erőfeszítés (a felmérések és a mintavételi szakaszok száma) azon minimális mértékét, amelynél szakasz illetve patak léptékben jellemezhető a halállományok faji összetétele, il­letve relatív abundancia viszonyai. Anyag és módszer A halállományok vegetációs perióduson belüli változása­it a 2009. évben két Balaton-környéki vízfolyáson az Eger­vizen (7 szakasz) és a Marótvölgyi-vízfolyáson (5 szakasz) tanulmányoztuk (1. táblázat). A felméréseket 150 m-es sza­kaszokon elektromos halászgéppel (Hans-Grassl IG200 2B), gázolva, havi rendszerességgel (márciustól novembe­rig, kilenc alkalommal) végeztük. Az összesített fogási adat­sorokat egyedszám alapú rarefaction analízissel elemeztük. A mintavételi reprezentativitást szakasz (1) és patak (2) szinten elemeztük a mintavételi alkalmak számának függvé­nyében, a fajszám és a relatív abundancia tekintetében. (1) Szakasz szintű elemzésnél referenciaként az adott szaka­szon gyűjtött összes minta (9 időbeni ismétlés) együttes faj­készlete, illetve átlagos relatív abundancia értékei szolgál­tak. A mintaszám alapú reprezentativitást 1000-szeres is­métlésben, random módon kiválasztott és összevont 1, 2,..., 9 minta referencia közösséghez való átlagos hasonlósága adja meg (Colwell et al. 2004; Sály et al. 2009). (2) Patak léptékű elemzésnél mintavételi alkalmanként vizsgáltuk a mintavételi egységek, a patakszakaszok számának hatását a mintavételi reprezentativitásra vonatkozóan. A mintaszám alapú reprezentativitást 1000-szeres ismétlésben, random módon kiválasztott és összevont 1, 2, ..., n (Egervíz: n=7; Marótvölgyi-vízfolyás: n=5) minta referencia közösséghez való átlagos hasonlósága adja meg (Colwell et al. 2004; Sály et al. 2009). Referencia közösségként ebben az esetben az adott mintavételi alkalommal az egyes patakokon gyűj­tött összes minta együttese szolgált. 1. táblázat. A mintavételi helyek kódjai és koordinátái Vízf. Mintahely Kód EOVx EOVy Puia El 542587 184080 Monostorapáti E2 536632 176983 N t V Hegyesd E3 533952 175581 N t V Diszel E4 532055 172782 H Gyulakeszi E5 529729 171115 Nemesgulács E6 530343 166978 Szigliget E7 528753 163694 Tapsony Ml 516092 126814 > ,N Kisvid M2 515219 131019 •o í Csákány M3 515343 135169 Sávoly M4 514636 139830 Fönyed M5 513388 144793 A referenciái adatsorhoz való hasonlóságokat a fajkom­pozíció esetében Jaccard, a relatív abundancia értékek ese­tében Bray-Curtis hasonlósági indexel számoltuk (Legendre & Legendre 1998). Az elemzéseket EcoSim (Gotelli & Entsminger. 2010) és R (R Development Core Team, 2007) statisztikai program­csomagokkal végeztük el. Eredmények A felmérések során a két vízfolyásból 28 faj 19493 egye­dét fogtuk. A Marótvölgyi-vízfolyásból 22 faj az Egervízből 24 faj került elő. A patakonkénti összesített egyedszám ala­pú rarefaction analízis görbéi logaritmikus összefüggést mutatnak a fogott egyedszámok és az előkerült fajok száma között (1. ábra). Eredményeink alapján elmondható, hogy intenzív felméréssorozattal a kisvízfolyások halállományai­nak fajösszetétele akár egy vegetációs periódus alatt is jól megismerhető. Új fajok előfordulhatnak ugyan, de ehhez a fogott egyed­számok, a mintavételi erőfeszítés jelentős növelésére van szükség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom