Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

85 Nishikawa, K., Tominaga, N. (2001) Isolation, growth, ultrastructure, and metal tolerance of the green alga Chlamydomonas acidophila (Chlorophyta). Bioscience, Biotechnology and Biochemistry 65: 2650-2656. Okamoto, O.K., Colepicolo, P. (1998) Response of superoxide dismutase to pollutant metal stress in the marine dinoflagellate (Gonyaulax polyedra). Comparative Biochemistry and Physiology 199C: 67-73. Qian, H., Xu, X., Chen, W„ Jiang, H„ Jin, Y., Liu, W„ Fu, Z. (2009) Allelochemical stress causes oxidative damage and inhibition of photosynthesis in Chlorella vulgaris. Chemosphere 75: 368-375. Sabatini, S., Juarez, A.B., Eppis,M.R., Bianchi, L.,.Luquet, C.M., de Molina, M.C.R. (2009) Oxidative stress and antioxidant defenses in two green microalgae exposed to copper. Ecotoxicology and Environmental Safety 72: 1200Singh, D. (2008) Removal of Zn(II) from Aqueous Solution by Biosorption using two Blue-Green Algal Species Oscillatoria sp. & Spirogyra sp. Clean Technology 2008: Bio Energy, Renewables, Green Building, Smart Grid, Storage, and Water 566-569. Sukenik, A., Eshkol, R., Livne, A., Hadas, O., Rom, M., Tchernov, D., Vardi, A., Kaplan, A. (2002) Inhibition of growth and photosynthesis of the dinoflagellate Peridinium gatunense by Microcystis sp. (cyanobacteria): a novel allelopathic mechanism. Limnol. Oceanogr. 47:1656-1663. Tarn, N.F.Y.

, Wong, J.P.K., Wong, Y.S. (2001) Repeated use of two Chlorella species, C. vulgaris and WW I, for cyclic nickel biosorption. Environmental Pollution 114: 85-92. Tien, C.J. (2002) Biosorption of metal ions by freshwater algae with different surface characteristics. Process Biochemistry 38: 605-613. Tripathi, B.N., Mehta, S.K., Amar, A., Gaur, J.P. (2006) Oxidative stress in Scenedesmus sp. during short- and long-term exposure to Cu

2

+ and Zn

2

+. Chemosphere 62: 538-544. Van Gestel, C.A.,Van Brummelen, T.C. (1996) Incorporation of the biomarker concept in ecotoxicology calls f a redefinition of terms. Ecotoxicology 5:217 Verma S, Dubey RS. 2003. Lead toxicity induces lipid peroxidation and alters the activities of antioxidant enzymes in growing rice plants. Plant Science 645The effects of Zinc on the growth and morphology of Monoraphidium pusillum (Chlorophyta) Gabriella Szabó, Viktória B-Béres, Judit Görgényi, Zoltán Vitái, Sándor Kassai, Sándor Gonda Sándor Alex Nagy, Béla Tóth merész, István Bácsi Abstract: The effects of trace elements on the growth of phytoplankton species have been in the focus of interest for a long time. The study of their effects on the utility of other nutrients; their uptake and their accumulation in cells is also relevant from the point of view of nature and environmental protection. In this study the effects of zinc on the growth and morphology of Monoraphidium pusillum were investigated in a concentration range of 0-160 mgxL"

1. Comparing to the control cultures, notable differences occurred only in cultures treated with high (> 20 mgxL"

1) zinc concentrations. The chlorophyll-content decreased to 7-15%; the amount of TBA reactive substances was 12-80% higher (revealing increased lipid peroxidation) comparing to the control cultures. The cells were precipitated and sallowed; the chloroplasts were fragmented and abnormal cell shapes appeared in cultures treated with high zinc concentrations. The studied M. pusillum strain remained alive after treatment with high (30 mgxL"

1) zinc concentrations. If it is proven that the cells are able to adsorb or take up significant amounts of zinc, the strain could be feasible in metal concentrations removal from polluted waters. Keywords: Monoraphidium pusillum, morphological changes, lipid-peroxidation, growth inhibitions, zinc r Csípőszúnyog nőstény imágók felmérésének eredményei és tapasztalatai EKMagyarországon Szabó László József Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A dolgozatban a Debrecen térségében végzett négy éves (2005-2008) és a Bereg és Tiszavasvári térségében, valamint a Tisza-tónál végzett egy éves (2003) felmérések eredményeiről és tapasztalatairól számolok be, különös hangsúlyt fektetve a fajegyüttesek összehasonítására és a településeken mérhető egyedsűrűségek okaira. A Bereg és Debrecen térségében a felmérések során 25 faj egyedei kerültek elő (17 faj a Beregböl és 21 faj Debrecenből). A meghatározó fajok mindkét területen az Aedes vexans, Ochlerotatus sticticus, O. cantantans, O. annulipes, O. cataphylla, és Culexpipiens voltak. A két térségben a domináns fajok megoszlásviszonyai szignifikánsan különböztek. A domináns fajokat tekintve hasonló eltérések tapasztalhatók közepes léptékben (Debrecen környéki kis állóvizek, 4-8 km) és kis léptékben (Debrecen határa 500-500 m) is. A hullámtereken és a közeli településeken végzett felmérések adataira elvégzett többváltozós lineáris regresszió analízis eredményei arra utalnak, hogy a településeken a csípésszámok a legnagyobb mértékben a hullámtereken mért csípésszámoktól függenek és a víztértől mért távolságok jelentősége meglehetősen kicsi. Kulcsszavak: csípőszúnyog fajegyüttesek, Bereg, Debrecen, távolság a víztértől. Bevezetés A makroszkopikus vízi gerinctelenek (Móra és mtsai. 2005) körébe tartozó csípőszúnyogok fontos meghatározói az ökológiai vízminőségnek (Dévai és mtsai. 1999). Tömeges előfordulásuk elsősorban kis állóvizekhez köthető, a Tisza-mentén pedig elsősorban a hullámtéri és mentett oldali holtmedrekhez (.

Wittner és mtsai. 2004, 2005). Annak ellenére, hogy az ország csípőszúnyog faunája viszonylag jól ismert, a nyugati és keleti országrész felmértsége tekintetében lényeges eltérések tapasztalhatók. A Dunántúl csípőszúnyog faunája a Balaton környéki folyamatos felmérések (Mihályi és mtsai. 1953, Sáringer és Tóth 2003, stb.), a Venceitó térségében (Tóth 2003) végzett kutatások révén sokkal jobban ismert, mint a keleti országrészé. Az észak-keleti országrész csípőszúnyog faunájára vonatkozóan viszonylag kevés ismeret áll rendelkezésünkre. A viszonylag kisszámú szórványos adat (Tóth 2004) mellett átfogó felmérések csak Bátorligeten (Mihályi 1953, Tóth 1990), a Tisza hullámterében (Tóth 1977) és a Hortobágyi Nemzeti Park területén (Mihályi 1983) voltak. Az utóbbi években viszont a Bereg és Debrecen térsége csípőszúnyog faunájára vonatkozóan is jelentek meg közlemények (Szabó 2007a,b). Jelen dolgozatban a fenti két területen végzett vizsgálatok eddig még nem, vagy csak részben közölt eredményeiről, ill. ezeket kiegészítve a Bodrog-térségben és a Tisza-tónál a csípőszúnyog nőstény imágók monitorozása kapcsán szerzett tapasztalatokról számolok be. Anyag és módszer Az imágók minőségi és mennyiségi vizsgálata az egyelő gyűjtések mellett humán csapdázással (Mihályi és Gulyás 1963, Zöldi és mtsai. 2005) történt. Bár ez utóbbi módszerrel kapcsolatban komoly aggályok lépnek fel (Darvas és mtsai. 2006), a korábbi felmérésekkel történő összehasonlítás miatt ezt a módszert is alkalmaztuk. A dolgozat Debrecen térségében 2005 és 2008 között, a Bereg térségben pedig 2003-ban végzett felmérések eredményei alapján készült. 2005, 2006 és 2007 évben a Debrecenhez közel található jelentősebb állóvizek (Vekeri-tó, Fancsikai-tavak, Mézeshegyitó), valamint Kondoros-ér mentén és a városban végeztünk többé-kevésbé rendszeres időszakonként (3-4 hét) felméréseket. 2008-ban a város nyugati határához igen közel (1 km) folyó Tócó-patak mentén, a közeli városszéli területeken és a kettő közötti területen (híd) 2-3 hetes gyakorisággal vizsgáltuk a fajegyüttesek összetételét és az egyedsürűségek (csípésszámok) alakulását.. A Bereg térségben 2003-tól folyamatosan voltak felvételezések, de itt csak a 2003. évi vizsgálatok adatait használom fel. A vizsgálatok kapcsán Vásárosnamény közvetlen térségében, Tiszabecs és Vásárosnamény között, Lónya és Vásárosnamény között, valamint Beregsurány és Vásárosnamény között voltak mintavételek. A települések nagy száma miatt az egymáshoz közeli településeket együtt kezeltük, és törekedtünk, hogy egyegy időpontban minden ilyen csoportban legyen mintavétel.