Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
76 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. küsz (Alburnus alburnus) és a vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus), majd 500 mm ragadozó méret felett a dévérkeszeg ( Abramis brama) volt a legjelentősebb zsákmány. A kősüllő kezdetben szintén fogassüllőt, majd 100 mm ragadozó méret felett folyami gébet (Neogobius fluviatilis) és vágódurbincsot fogyasztott legnagyobb arányban (1. ábra). A fogyasztott halak mérete abszolút értékben növekedett a ragadozó méretével, ám nem egyenes arányban. A kősüllőnél a ragadozó-préda méretviszony egy ellaposodó görbével, míg a jóval nagyobbra növő fogassüllőnél egy, a 200 és 500 mm ragadozó méret tartományban ellaposodó "S" alakú görbével volt jellemezhető (2. ábra). Annak ellenére, hogy a két ragadozó faj szájnyílás mérete hasonló (ANCOVA, NS), adott ragadozó méretnél a fogassüllő nagyobb prédát fogyasztott, mint a kősüllő (ANCOVA, PO.OOl). A relatív zsákmányméret a ragadozó méretével a kősüllőnél csökkenő trendet, míg a fogassüllőnél egy "U" alakú görbét írt le. Ez utóbbi minimuma a vizsgált méret paraméterektől függően 383 és 421 mm ragadozó méret közé esett (az illesztett regressziós egyenleteket lásd Specziár 2010). Jellemzően, a fogassüllő képes a szájméretét elérő testmagasságú préda elfogyasztására is, míg a kősüllőnél nem volt megfigyelhető a szájnyílás 70 %-át meghaladó magasságú préda elejtése (1. táblázat). E különbség kialakulásában jelentős szerepe lehet a két süllő faj eltérő fogazatának, miszerint a fogassüllő nagyobb fogai révén hatékonyabb lehet a nagyobb táplálék elkapásában és a nyeléshez történő beforgatásában ( Eishoud-Oldenhave 1979). 0 100 200 300 400 500 600 700 800 bl 0 100 200 300 Ragadozó L (mm) 400 2. ábra. A préda méretének (testmagasság, D) és a préda D / ragadozó szájnyílás arány (DGR) változása a ragadozó testhosszának (L) függvényében a halfogyasztó fogassüllő (a) és kősüllő (b) esetében A Balatonban a préda halak méreteloszlása bimodális, biomassza tekintetében a csúcsok 61-110 mm és 181-270 mm préda méretnél vannak. A 41-130 mm-es mérettartományban a küsz, a 131-230 mm-es tartományban a dévérkeszeg, míg a 231 -300 mm-es mérettartományban a garda dominál. A bimodális táplálékméret eloszlás következtében az elérhető táplálékkészlet mérete nem nő egyenletesen a ragadozók növekedésével. A fogassüllőnél a 200-420 mm ragadozó méretnél, míg a kősüllőnél a 300 mm feletti ragadozó méretnél stagnál az elérhető táplálékkészlet (3. ábra). Vagyis, e mérettartományban a ragadozóknak a növekedésük során nincs lehetőségük növekvő táplálék igényüket nagyobb préda fogyasztásával fedezni, csak az elfogyasztott prédák mennyiségét növelhetik. Ez azonban a zsákmányszerzés keresési időben megnyilvánuló ráfordítását növeli meg jelentősen. Mindezek kitűnő összhangban vannak a két süllő fajnál megfigyelt ragadozó-préda méretviszony görbékkel. 10% S 2% oooooooooooooooooooo ^fni/^r^os—< r^i o\ —< mvir^av —• m vi r— o\ Préda L (mm) • fogassüllő Q kősüllő 0 vágódurbincs El folyami géb • küsz U dévérkeszeg • egyéb 0 100 200 300 400 500 600 700 800 Ragadozó L (mm) 3. ábra. A potenciális zsákmány halak biomasszájának méretszerinti megoszlása a Balatonban (a) és az egyes ragadozó méretcsoportok által elérhető prédahal állományrész (b) Mindkét ragadozó faj jellemzően a maximálisnál kisebb táplálék iránt mutatott határozott preferenciát és emellett nagyon határozottan elutasította a 70-120 mm méretű zsákmányt (4. ábra). Ez utóbbi jelenség a legnagyobb fogassüllőknél a préda méretét illető preferenciát is bimodálissá tette. A préda faji hovatartozását illetően szintén erős szelekció mutatkozott, miszerint a fogassüllő és a kősüllő főként fajtársaikat, a folyami gébet és a vágódurbincsot preferálták, míg a küszt és a gardát erőteljesen elutasították (4. ábra). A táplálék szelekció határozottságát jellemzi, hogy a vágódurbincs a két süllő faj táplálékában úgy ért el közel azonos, vagy magasabb részesedést mint a küsz, hogy a tóban a biomasszája a hasonló méretű küszénél két nagyságrenddel kisebb (CPUE v4gódurbinc s=4 g g/óra/standard háló szett és CPUE küs z=427 g/óra/standard háló szett, a teljes vízoszlopra vonatkoztatva; Specziár 2010). A két süllőfaj táplálékválasztásának további érdekessége, hogy a leginkább preferált zsákmány fajok tüskés úszósugarakkal rendelkeznek, amely fajokról egyes kutatók úgy vélik, hogy azokat a ragadozók nehezebben fogyasztják, illetve kerülik (Dörner és Wagner 2003). A táplálék halak kiválasztása során felte-
