Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. méket. Az elektroforetikus futtatásokhoz 40-60% közötti denaturáló koncentrációjú ureát és formamidot tartalmazó 7 %-os poliakrilamid (PAA) gélt alkalmaztunk. A minták fut­tatása INGENY phor U készülékben 1%-os TAE pufferben 60°C-on, 120 V feszültség értéken 14-15 órán át tartott. En­nek során a közösségi DNS-ből származó egyes taxonokra jellemző, közel azonos hosszúságú, de eltérő szekvenciájú 16S rDNS szakaszok bázissorrendjüktől és összetételüktől függően különböző denaturáló ágens koncentrációknál de­naturálódtak és mozgásuk a gélben megállt. A kialakult mintázatot etídium-bromidos festéssel, UV gerjesztéssel tettük láthatóvá. A sávmintázatot TotalLab (TL 120) v2006 szoftverrel értékeltük ki. Mivel a PCR ter­mékek végén található GC-kapocs megakadályozta, hogy denaturáció során a DNS molekulák két szála teljesen szét­váljon egymástól, a megjelenő elektroforetikus csíkok szá­ma a mintákban előforduló domináns taxonok számára u­talt. A PAA gélből az egyes taxonokhoz tartozó különálló DNS csíkokat steril szikével kivágtuk, és a DGGE csíkok­ból nyert 16S rRNS gén bázissorrend meghatározásához a Sanger-féle módszer automatizált változatát és a BigDye Terminator v3.1 Cycle Sequencing rendszert (Applied Bio­systems) használtuk. A GenBank adatbázishoz tartozó BL­AST (Basic Local Alignment Search Tool) program és az EzTaxon program segítségével megkerestük a szekvenciá­inkhoz legközelebbi rokon szekvenciákat. Eredmények és értékelésük A felszíni vizekkel összehasonlítva a termál csurgalék­vízre nagyobb só-, ezen belül szinte kizárólagosan a nátri­um-hidrogénkarbonát tartalom a jellemző. Ugyanakkor pH­értéke 8,1 körüli, így a hidrogén-karbonátionok mellett több -kevesebb felvehető szén-dioxidot (szénsavat) is tartalmaz, míg karbonátionok csak nyomokban lehetnek jelen. A fel­színi vizekét több nagyságrenddel meghaladó oldott szer­vesanyag-tartalmat a KOI|( és a BOI 5 értéke mutatja. Az ös­szes fenolként mérhető fenol és fenolszármazékok magas koncentrációja, a felszíni vizek élővilágának jelentős részé­re toxikus mértékű. A csurgalékvíz nitrogénspektrumában (az összes N több mérés átlagában 17,5 ± 6,5 mgAVl) a re­dukált nitrogénformák dominálnak, minimális nitrit- és nit­rát-nitrogén koncentráció mellett. Az ammónia/ammónium­nitrogén aránya a szerves kötésű nitrogénhez képest 2:1. Az összes foszfor jelentős része oldott reaktív foszfor (orto­foszfát-P) formában van jelen (1. táblázat). A csurgalékvízzel összehasonlítva, a tóban szignifikáns csökkenés következett be a KOI k (n=5; t=-6,30; p=0,000), a BOI 5 (n=5; t=-6,22; p=0,000) és az összes fenol (n=5; t=­4,23; p=0,003) koncentrációkban. Az összes nitrogénen be­lül, annak kisebb mértékű csökkenése mellett, a szervetlen nitrogén (n=5; t=-4,32; p=0,003), ezen belül az ammónia/ ammónium-nitrogén (n=5; t=-4,30; p=0,003) jelentős csök­kenése, szerves kötésű nitrogénné való transzformálódása figyelhető meg a formált KOI k növekedésével párhuzamo­san (1. táblázat). A tóban lejátszódó anyagforgalmi folya­matokban az alacsony oldott oxigén koncentrációt és lúgos, reduktív állapotot toleráló (2. táblázat), anaerob környezetet igénylő és kialakító mikrobaközösségek vehetnek részt. A Therm-Organ tavi mintákban lévő baktérium-közössé­gekből származó 16S rRNS génszakaszok DGGE vizsgálata során nyert sávmintázatok összehasonlító elemzését az 2. ábra mutatja. Az egyes mintáknak megfeleltethető gélsá­vokban előforduló csíkok számának és gélben való helyze­tének figyelembevételével TotalLab szoftver segítségével hasonlósági dendrogramot szerkesztettünk. 1. táblázat. A termál csurgalékvíz és a tóvíz vizsgálatának eredményei a tó hossztengelye mentén, 2010. március 23-án Paraméterek Mérték­egység Mintavételi helyek Paraméterek Mérték­egység VO VI V2 V4 V6 vízmélység cm ­40 40 45 45 Secchi-átlátszóság cm ­30 15 15 20 vízhőmérséklet °C ­13,2 13,3 13,6 12,7 oldott oxigén mg/l ­0,15 0,05 0,03 0,04 vezetőképesség u0 c > |iS/cm 3830 4150 3880 3850 3840 nátrium mg/l 1 260 1 170 1 110 1 150 1 100 kálium mg/l 32,8 27,9 26,5 24,4 25,1 kalcium mg/l 4,43 6,66 10,5 11,7 11,5 magnézium mg/l 1,13 1,62 2,94 3,16 3,25 KOI k (oldott) mg/l ­743 435 357 312 KOI k (formált) mg/l ­40 4 134 73 KOI k (összes) mg/l 1 020 783 439 491 385 BOI, mg/l 911 589 192 159 2,8 összes fenol mg/l 7,72 5,45 2,75 2,68 2,03 ammónia/ammónium-N mg/l 13,1 9,50 4,03 3,24 3,05 nitrit-N mg/l <0,020 0,011 0,015 0,034 0,014 nitrát-N mg/l <0,100 0,035 0,071 0,072 0,006 összes-szervetlen-N mg/l 13,1 9,54 4,11 3,34 3,07 összes-oldott-szerves-N mg/l ­0,56 1,04 2,48 1,23 összes-formált-szerves-N mg/l ­2,5 3,49 2,46 3,71 összes-szerv es-N mg/l 2,3 3,06 4,53 4,94 4,94 összes-N mg/l 15,4 12,6 8,64 8,28 8,01 ortofoszfát-P mg/l <0,050 0,028 0,036 0,050 0,164 összes-P mg/l 0,040 0,199 0,318 0,317 0,319 2. táblázat A helyszíni mérés eredményei (átlag ± S.E.) (n=7) víz üledék pH 8,73±0,02 8,80±0,10 E h (mV) 102±33,7 -35,3±5,6 rH 20,9±6,9 16,4±2,6 A gélsávokban való elhelyezkedésük alapján tavasszal a vízminták baktériumközösségei mutatták egymáshoz a leg­nagyobb (75 %-os) hasonlóságot, ami a planktonikus bakté­rium-közösségeknek a víztestben való egyenletes eloszlásá­ra utal. Az üledékminták baktériumközösségei a dendrogra­mokon a vízmintáktól elkülönülő, lazább (átlagosan 60 %­os) hasonlósági csoportot képeztek. A vízminták baktérium közösségeiben hasonló számú (11-14) domináns csíkot de­tektáltunk, míg az üledékminták baktériumközösségeiben a domináns csíkok száma (18-27) nagyobb eltéréseket muta­tott. A biofílm mintákban előforduló baktérium-közössé­gekre jellemző domináns csíkok száma (16-28) az üledék­mintákban észleltekkel mutatott egyezést. Ennek ellenére a biofílm minták baktériumközösségei a domináns csíkok gél­ben való elhelyezkedése alapján az üledékmintáktól és egy­mástól is jelentősen eltérő közösségszerkezeti képek kiala­kulását eredményezték. A befolyó víz baktériumközössége a tóvíz, az üledék és a biofílm mintáktól is különböző, egye­di sávmintázattal rendelkezett. Az általunk is alkalmazott PCR-DGGE molekuláris bio­lógiai ujjlenyomat módszer előnye, hogy a gélből kivágott csíkokból visszanyert DNS szakaszok bázissorrendjének e­lemzésével a mintákban jelenlévő domináns szervezetekről taxonómiai-filogenetikai információt nyerhetünk. A kivá­gott, összesen 26 csíkból származó és mintegy 400-500 bá­zispár hosszúságú DNS szakaszok 78-98%-os hasonlóságot mutattak már ismert és tenyésztésbe vont baktériumfajokkal (3. táblázat). Annak ellenére, hogy viszonylag csekély szá­mú csík azonosítására került sor, meglepően nagy filogene­tikai diverzitást sikerült feltárnunk, különösen a biofílm mintákból (5 filogenetikai törzs képviselőit mutattuk ki).

Next

/
Oldalképek
Tartalom