Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
31 a? 0 0 S 5 0 a 300 6. ábra. A 2006-os mintavételi helyek csoportosítása hierarchikus klasszifikáeióval a kagylófauna alapján. 2007: Egy másodrendű patakfolyam kontinuum mentén A mederanyag összes szervesanyag tartalma és szem-eloszlása szerint a mintavételi helyek a vizsgált kontinuum mentén víztípusok szerint szétválnak: a patakok, az Ipoly, a Duna mellékágai és a Duna főágának eltérő alzattípusú helyei külön csoportosulnak (7. ábra). A kagylófauna alapján 3 csoportot lehet elkülöníteni (8. ábra). Az 1. csoport a patakokra jellemző, ahol a P. casertanum volt a domináns faj és a legkisebb volt a diverzitás. A 2. csoport az Ipolyra, a Duna mellékágaira és a lágyabb alzattípusú főági helyekre jellemző, ahol a P. subtruncatum és P. henslowanum volt a domináns faj és közepes volt a diverzitás. A 3. csoport pedig a Duna durvább alzatösszetételű főági helyeire jellemző, ahol a Sphaerium. rivicola és C. fluminea volt a domináns faj és alacsony volt a diverzitás. Összesen 22 fajt találtunk a vizsgált kontinuum mentén. Részletes fajlista korábbi publikációban szerepel (Bódis et al. 2008). u 0.8 g j ERC1 Duna föága G007 Component 1 (34.5%) ábra. A 2007-es mintavételi helyek elkülönülése a környezeti tényezők alapján (PCA analízis) . ru_ i i 1 csoport i i 2 csoport ZL 3 csoport 8. ábra. A 2007-es mintavételi helyek csoportosítása hierarchikus klasszifikáeióval a kagylófauna alapján. A CCA analízissel készült ábrán (9. ábra) a kagylófaj-együttesekre szignifikánsan ható környezeti változók láthatók, amik főként az alzattípus, vízsebesség, mederanyag összes szervesanyag tartalma és a frakció megoszlása kategóriákba sorolhatóak. Értékelés Összesen 22 kagylófajt találtunk a vizsgálataink során, amelyből 2 faj védett (Unió crassus, Pseudoanodonta complanata), 3 faj országosan ritka (P. amnicum, S. rivicola, S. solidum) és 5 faj idegenhonos (C. fluminea, C. fluminalis, Dreissena polymorpha, D. rostriformis bugensis, Anodonta woodiana). Pper •ug Pcas det hom Mlac A Sriv a a CffUűoo -1.0 1.0 9. ábra. A kagylófajok és a környezeti tényezők kapcsolatának elemzése (CCA analízis). Egyes fajok (C. fluminea, P. supinum, P. henslowanum, P. subtruncatum) magas denzitása alapján arra következtethetünk, hogy ezeknek a fajoknak döntő szerepe van a vizsgált vízrendszer ökoszisztémájának alakításában. Az invazív C. fluminea dominanciája különös figyelmet igényel, mivel ez a faj a bentikus életközösségek anyagforgalmát számottevően befolyásolhatja. A legalacsonyabb fajgazdagság a patakokra volt jellemző, míg a legmagasabb faj szám és diverzitás az Ipolyban és a Duna mellékágaiban jelent meg. A puhatestűek fajgazdagsága általában magasabb a folyóvizek alsóbb szakaszain, azonban, a jelenlegi vizsgálat során a Duna síkvidéki területein csökkent a fajszám. A legmagasabb denzitás az iszapos alzat, valamint az ultrafinom mederanyag frakció dominanciájával jellemezhető helyeken jelent meg. A kagylófauna térbeli eloszlását tájléptékű (víztípusok, longitudinális gradiens) és lokális hatások egyaránt alakítják, azonban a kagylófaj-együttesek térbeli mintázatát legjobban az alzattípus, a vízsebesség, a mederanyag összes szervesanyag tartalma és szemeloszlása határozta meg. A kagylófauna összetétele alapján különböző szakaszokat nem sikerült elkülöníteni a Duna főágán belül, a fajcsoportok az alzattípus szerint különültek el. Ez a megfigyelés hozzájárulhat a „Serial Discontinuity Concept" téziseinek hangsúlyozásához. Az invazív fajok jelentős mennyisége (a teljes kagylófauna majdnem 20%-a) a magyar Duna-szakaszon felhívja a figyelmet arra, hogy az őshonos faunára és a folyó teljes ökoszisztémájára gyakorolt hatásuk vizsgálata időszerű és egyre sürgetőbbé vált.
