Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

27 Az Erdőtelki Arborétum területén kijelölt négy mintavételi ponton két alkalommal végzett faunisztikai mintavétel során összesen 47 vízi makroszkopikus gerinctelen taxont sikerült ki­mutatnunk, amelyből 1 a kagylók (Bivalvia), 8 a csigák (Gast­ropoda), 4 a piócák (Hirudinea), 2 a magasabbrendű rákok (Malacostraca), 3 a kérészek (Ephemeroptera), 12 a szitakötők (Odonata), 15 a poloskák (Heteroptera), és 2 a tegzesek (Tri­choptera) szitakötők csoportjába tartozik. Az arborétum tava (ET-3) alámerült és kiterülő levelű hínár­állományok dominanciájával jellemezhető, sekély, nagy mér­tékben feliszapolódott, mesterséges állóvíz. Faunájának össze­tételében elsősorban országosan gyakori, álló és lassú folyású vizekben általánosan előforduló fajok (pl.: Gerris lacustris, Hesperocorixa linnaei, Ilyocoris cimicoides, Nepa cinerea, Physella acuta, Planorbis planorbis, Radix balthica, Anax im­perátor, Coenagrion puella, Ischnura elegáns pontica) domi­nálnak, emellett, azonban jelentős arányban fordultak elő, a dús hínár-állományokhoz kötődő, mocsarasodást jelző faunaelemek (pl.: Ferrissia clessiniana, Cymatia coleoptrata, Mesovelia fur­cata, Microvelia reticulata, Plea minutissima, Crocothemis servilia, Erythromma viridulum, Leptocerus tineiformis) is. A mesterséges tóban jelenleg fennálló, nem túl kedvező ökológiai -környezeti tényezőkre enged következtetni, hogy az előkerült, mocsári körülményekhez alkalmazkodott faunaelemek döntő többsége, jó migrációs képességű, akár nagy távolság megtéte­lére is képes vízi makrogerinctelen, valamint, hogy hiányoznak a jó ökológiai állapotú, természetes mocsarakra jellemző, ke­vésbé jó migrációs képességű mocsári karakterfajok (pl.: Ani­sus vortex, Bathyomphalus contortus, Dina apathyi, Segmenti­na nitida, Stagnicola palustris). A Matt-csatorna (ET-2) emerz mocsári növényzettel öve­zett, szélsőséges vízjárású mesterséges kisvízfolyás. Ennek me­gfelelően, makroszkopikus vízi gerinctelen közössége jellegte­len, az országosan gyakori, álló és lassan áramló vízfolyások­ban közönséges makroszkopikus vízi gerinctelen fajok előfor­dulásával jellemezhető. Ugyanakkor, ezen generalista taxonok mellett, több az időszakosan kiszáradó kisvizekben is előfordu­ló faj került elő (pl.: Asellus aquaticus, Anisus spirorbis, Dina lineata, Synurella ambulans). AzAeshna cyanea, illetve a Ger­ris asper jelenléte feltételezhetően a közeli égerláp hatására ki­alakult, hűvösebb mikroklíma jelenlétére utal. Szintén az éger­láp következtében fordulhat elő a Lestes viridis, amely, bár nem védett szitakötőnk, mégis természetvédelmi szempontból értékes faunaelemnek tekinthető. A Hanyi-ér forrásközeli szakasza (ET-1) szegényes makro­szkopikus vízi gerinctelen közössége alapján, erősen degradá­lódott, forráslápi jellegét elvesztett vízfolyás képét mutatja. Az egykori karakterfajok jórészt eltűntek, a szakaszon napjainkra általános mocsári, állóvízi fajok fordulnak elő (pl.: Asellus aqu­aticus, Glossiphonia concolor, Pisidium casertanum, Synurella ambulans). Az egykori égerláp karakterisztikus faunaelemei közül egyedül a hűvösebb mikroklímát igénylő Gerris asper került elő a mintavételi helyről. A Hanyi-ér arborétum alatti szakaszán (ET-4) a bentikus közösség összetételén kevésbé figyelhető meg a vízfolyás hid­rológiai jellegének megfelelő síkvidéki ér-jelleg, mivel a víz­test-típusnak megfelelő karakterfajok igen kis számban kerül­tek elő (pl.. Libellula depressa, Limnephilus lunatus, Nepa ci­nerea, Notonecta glauca). Helyettük, szintén az általánosan el­terjedt vízi gerinctelen fajok kerültek elő nagy számban. A Hanyi-ér eredési területére (ET-1) jellemző, ahogyan az alföldi kisvízfolyások természetes eredési pontjaira általában, hogy a legritkább esetben maradtak meg közel eredeti állapo­tukban. Társulástanilag vélhetően elszegényedett Fraxino pan­nonici-Alnetum található jelenleg ezen a területen. A sarjazta­tott égerek (Alnus glutinosa) jelzik, hogy az eredeti vízszint a mainál jóval magasabban lehetett. Az érben vízi növényzetet nem figyeltünk meg, a környező erdei növényzet lombkorona­szintjét szinte kizárólag az Alnus glutinosa és a Fraxinus angu­stifolia subsp. pannonica alkotja, a Cerasus avium ritkán fi­gyelhető meg. A cserjeszint fejlett, nagyon sűrű, uralkodó faja a Padus avium. Emellett jellemző a Frangula alnus, az Euony­mus europaeus, a Cornus sanguinea, az Acer campestre és a Sambucus nigra előfordulása is. Az egész területen, a többi mintavételi pontban is tömeges az idegenhonos Parthenocissus inserta, és jellemző a Hedera helix is. Az aljnövényzetet szegé­nyes, főképp zavarástürő lomberdei fajok alkotják, ezek a kö­vetkezők: Urtica dioica, Galium aparine, Geum urbanum, Ca­rex muricata agg., Dryopteris filix-mas. A kisebb vízállásos foltokban előfordul a Carex riparia. A Matt-csatorna (ET-2) belvízelvezető csatorna, a mintavé­tel időszakában a felsőbb szakaszain a meder száraz volt, csak az alsó, mintegy 180 m hosszú szakaszon volt benne víz. A cseijék erősen visszavágva, vagy magonc alakban vannak je­len, előfordul a Fraxinus angustifolia subsp. pannonica, a Cor­nus sanguinea és a Corylus avellana. A vízben mocsári- és hí­nár-közösség nem jellemző, a kimutatott fajok a Spirodela po­lyrhiza és az Epilobium hirsutum. A kaszált rézsün a Bromus sterilis tömege a jellemző, további kimutatott fajok: Geum ur­banum, Rubus caesius, Glechoma hederacea, Poa triviális, Ox­alis dillenii, Cerastium fontanum, Veronica persica, Carex hir­ta, Potentilla reptans, Carex muricata agg., Hordeum murin­um. A kerítésen kívüli részen (alsó mintegy 60 m hosszú sza­kasz) a csatornában állandó vízborítás jellemző, a partok mere­dekek, az üledék vastag. Ezen a részen az előzőnél gazdagabb mocsári- és hínárnövényzetet találtunk. Jellemző fajok a Carex riparia, az Alisma plantago-aquatica, a Glyceria fluitans, a Glyceria maxima, a Carex aeutiformis, a Lemna minor és a Spirodela polyrhiza. A lágyszárú növényzet faj szegény, rész­ben az erős árnyékoltság, részben a borostyán tömeges jelenlé­te miatt. A kimutatott lágyszárúak a következők: Chelidonium május, Glechoma hederacea, Galium aparine, Rubus caesius, Urtica dioica, Geum urbanum. Florisztikai érdekesség a minta­vételi szakaszon a ritka adventiv Geranium sibiricum előfordu­lása, amelyet először Soó (1966) jelzett az arborétumból. Az arborétumi tóban (ET-3) jelentős a hínárnövényzet borí­tása, amelyet rendszeresen gyérítenek. Legnagyobb mennyi­ségben a Ceratophyllum demersum van jelen, ennek borítása 80 % fölötti, mellette ritkábban előfordul a Potamogeton pecti­natus és a Batrachium trichophyllum. Betelepítve fordulnak elő a Nymphaea alba és a Nuphar lutea gyökerező hínarak. Jelleg­zetes lebegőhínár a Lemna minor. Phragmites australis és Typ­ha angustifolia több ponton, de főképp a tó északi részén for­dul elő. Ezeken kívül a tó mocsári növényzete és a közvetlen part nem túlságosan fajszegény, kimutatott fajok: Menta aqua­tica, Poa triviális, Veronica catenata, Berula erecta, Galium palustre, Schoenoplectus lacustris, Glyceria maxima, Sparga­nium erectum, Carex riparia, Ranunculus sceleratus, Iris pseu­dacorus, Eupatorium cannabinum, Lycopus exaltatus, Cyperus fuscus, Juncus articulatus, Bidens tripartitus, Solidago gigant­ea, Lycopus europaeus. A Hanyi-éren kijelölt alsó mintavételi szakasz (ET-4) partja mintegy 30 m-es hosszon erdősült, bár a felmérés időszakában a rézsűn álló fák vissza voltak vágva, így nem volt teljesen ár­nyékolt. A sekély vízben nem alakult ki fajgazdag hínár- és mocsárinövény-közösség. Jellemző a Ceratophyllum demersum gyakori előfordulása, az erdei szakasz végétől pedig a Typha latifolia és a Sparganium erectum válik tömegessé. További e­lőforduló vízinövények a Lythrum salicaria, a Carex riparia, a Ranunculus sceleratus, a Lemna minor, az Eupatorium canna­binum, a Carex aeutiformis, a Glyceria notata, a Veronica ana­gallis-aquatica, a Berula erecta, a Ranunculus repens, a Poly­gonum hydropiper, a Cyperus fuscus, az Epilobium hirsutum és a Mentha aquatica. Ezek közül a fajok közül a Berula erecta és a Glyceria notata inkább dombvidéki kisvízfolyásokra jellem­ző. Jellemző fa-és csetjefajok megegyeznek a többi területtel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom