Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
13 kok fejlődése szempontjából optimális élőhelyet biztosítottak. A nyár végi mintavétel alkalmával a Három-ágún tapasztaltunk nagy tömegben ivadékot, főként küszt és dévérkeszeget. Őszre azonban az ivadékok a Szartosban voltak jelen igen nagy egyedszámban, míg a három másik holtmedren nem volt számottevő a mennyiségük. A Rakamaz-Tiszanagyfalui Nagy-morotva alapvetően mozaikosságában tér el a Tiszavalki-medence víztereitől, a mintavételi szakaszok között olykor hatalmas különbségek tapasztalhatóak. A mozaikosság kialakulásában a makrovegetáció játszik kulcsfontosságú szerepet. A két vége habitusában eltérő élőhely képét mutatja, ami a halfauna tekintetében is megnyilvánul. Egy a cianid szennyezést követő felmérés (Györe és mtsai. 2001) alapján elmondható, hogy az adventiv fajok nagy tömege régóta jellemzi a vizet, korábban főként a törpeharcsa fajok (Ameiurus sp.) és a naphal (Lepomis gibbosus) bírtak igen stabil populációval. Az említett felmérés során amurgéb jelenlétét még nem regisztrálták, azóta azonban itt is stabil populációt alakított ki; a víz egyes részein szinte egyeduralkodóvá vált. A törpeharcsák száma a szelektív halászatok révén csökkent, a naphalnak azonban a mai napig jelentős állománya van jelen. Az áradás ezt a vízteret is nagymértékben érintette, az áradás idején az átlagostól 2,5m-rel magasabban volt a vízszint és a morotvát kísérő zöldövezetes rész teljesen víz alá került, tökéletes ívóhelyként szolgálva a legtöbb faj számára. Ennek ellenére a két év felmérése meglehetősen hasonló képet mutatott. A vizsgálat második évében három új fajjal gazdagodott a faj lista: amur (Ctenopharyngodon idella), razbóra ( Pseudorasbora parva), jászkeszeg (Leuciscus idus), melyekből a két adventiv faj bizonyára a korábbi években is jelen volt. A jászkeszeg feltételezhetően a Tisza áradásával sodródhatott a morotvába. A vizsgálat két évének adatait összegeztük, majd Wardmódszerrel klaszter analízis alá vetettük (2. ábra). 2. ábra. A Ward-féle klaszter analízis dendrogramja A klaszter analízis szerint a nagyszámú ivadékot megtartó Szartos és az invazív fajokban leginkább gazdag Rakamaz-Tiszanagyfalui Nagy-morotva tiszanagyfalui része különbözik leginkább egymástól. A többi víztér halállománya nagyobb hasonlóságot mutat. Az analízis megerősítette azt az elgondolásunkat, hogy a Tisza-menti holtmedrek halfaunája alapjában véve nagyon hasonló, ugyanakkor a vízterek hasznosítási módja kismértékű különbségeket eredményezhetnek azokban. Összegzés: Eredményeink alapján elmondható, hogy az általunk vizsgált holtmedrek aktuális védettségi fokozata nincs jelentős hatással a halállomány összetételére, viszont azok kezelési módjai sokkal inkább befolyásolják a halfaunát. Az azonos védettségi fokozaton belül is meglehetősen eltérő lehet a diverzitás, így találkozhatunk magas védettségű vizeken is alacsony természetvédelmi értékkel bíró halállománnyal és fordítva. Megtapasztalhattuk továbbá azt is, hogy egyes - az emberi társadalom számára kedvezőtlen - események, milyen kedvező hatással lehetnek a halszaporulatra. Védett területek esetében természetszerűleg indokoltak az adott célcsoport érdekeit szem előtt tartott, jól átgondolt beavatkozások elvégzése, mely az idegen fajok visszaszorításával a területre jellemző biodiverzitás megőrzését segíti elő. Nagy természeti értékkel bíró holtmedreink halas szempontból is megérdemlik a kitűntetett figyelmet és a különleges bánásmódot. Folyamatos monitorozás mellett az arra leginkább alkalmasakon egy, a halfauna érdekeit is figyelembe vevő kizárólagos természetvédelmi hasznosítás bevezetésére is látnánk lehetőséget. A globálisan és Magyarországon is eltűnőben lévő élőhelyek - mint a láposodó, mocsarasodé holtmedrek, morotvák - kitűnő életteret nyújtanának olyan őshonos stagnofil fajoknak, mint a széles kárász (Carassius carassius), réticsík (Misgurnus fossilis), compó ( Tinea tinea), lápi póc ( Umbra krameri) stb. A gyakoribb invazív halfajok közül az amurgéb terjedésének dinamikája és hatása az őshonos faunára még nem tisztázott kellően, annyi azonban bizonyos, hogy a háborítatlan vízterek kedveznek a faj gradációjának. Véleményünk szerint a vizsgált és a hozzájuk hasonló holtmedrek hosszú távú monitorozása mindenképp indokolt. A területek további vizsgálata terveink között szerepel. Köszönetnyilvánítás: Munkánk során segítségünkre volt Gál Lajos, akinek segítségét ezúton köszönjük. Köszönet illeti továbbá a Hidrobiológiái Tanszék munkatársait, különös tekintettel dr. Nagy Sándor Alexet és dr. Szabó László Józsefet. Irodalom: Antal L., Csipkés R., Müller Z. 2009: Néhány víztest halállományának felmérése a Kis-Balaton térségében. - Pisces Hungarici 3: 95-102. Bárdosi E., Nagy S., Dévai Gy., Grigorszky I., Kiss B., Végvári P., Bancsi I. 2000: Az oxigénviszonyok változatossága holtmedrek példáján. - Hidrológiai Közlöny. 80/5-6: 275-277. Györe K., Józsa V., Specziár A., Turcsányi B. 2001: A Szamos és a Tisza folyók romániai eredetű cianid-szennyezéssel kapcsolatos halállomány felmérése. - Halászatfejlesztés 26: 110-152. Harka A. 1998: Magyarország faunájának új halfaja: az amurgéb (Perccoltus glehni Dybowski, 1877). - Halászat 91/1: 32-33. Harka A. 2008: A Tisza-tó halfaunája és gazdaságilag jelentősebb halainak állományváltozásai. - Halászat 101/4: 160-173. Harka Á., Sallai Z. 1999: Az amurgéb (Perccottus glehni Dybowski, 1877) morfológiai jellemzése, élőhelye és terjedése Magyarországon. - Halászat 92/1: 33-36. Harka A., Sallai Z., Kosco J. 2003: Az amurgéb (Perccottus glenii Dybowski, 1877) terjedése a Tisza vízrendszerében. A puszta 18:49-56 Harka A., Sallai Z. 2004: Magyarország halfaunája - Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Szarvas, pp. 269. Harka Á., Antal L. 2007: A tarka géb - Proterorhinus marmoratus (Pallas, 1814) - ívási idejének változása és az egynyaras korosztály méretviszonyai a Tisza-tóban. Pisces Hungarici 2: 141-145. Harka Á., Sály P., Antal L. 2007: Adatok a Tisza-tó egynyaras (0+) compóinak (Tinea tinea) növekedéséről. - Pisces Hungarici (Agrártudományi Közlemények Supplement) 1: 102-105. Harka A., Lengyel Z., Sály P. 2009: Adatok a Tisza-tó parti övében fejlődő halivadékok első nyári növekedéséről. - Pisces Hungarici 3: 83-94. Juhász L., Harka Á. 2003: A Tisza-tó halfaunája és védelme. Debreceni Déri Múzeum Évkönyv 76: 23-47.
