Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

5. szám - Konecsny Károly: A kisvizek fő hidrológiai-statisztikai jellemzői a Dunán Nagymarosnál

56 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 91. ÉVF. 5. SZ. (Wdef= víztömeghiány, Qo = kisvizhozam küszöbérték) A legnagyobb hosszúságú összefüggő kisvizes időszakok víztömeghiányát vizsgálva (naptári év végi megszakítás nélkül) megállapítottuk, hogy, a 9000 millió m

3-t meghaladó víztömeghiányos időszakok a következők voltak: 1971. IX.7.-1972.IV.16. (223 nap)-9883 millió m

3; 1962. VIII. 28 -1963.ül. 13 (198 nap)-9389 millió m

3; 1948.EX.17-1949. III.18. (183 nap)-9218 millió m\ Ezekben a szélsőségesen kisvízi időszakokban a legnagyobb napi víztömeg hiány meghaladta a 70 millió m

3/nap értéket. A legnagyobb napi víztömeg-hiány 95,8 millió m

3/nap 1894.1.10-én volt. A leghosszabb összefüggő kisvízi időszakok víztömeghiány értékek az 1883-2009 és 1950-2009. időszakban csökkenő 1

3- ábr

a- Leghosszabb összefüggő kisvízi küszöbérték (Qa) tendenciájúak, de az azt megelőző időszakban növekvő ten- alatt

i időzak víztömeghiánya a vizsgált teljes időszakban dencia voltjellemző (13. és 14. ábra). (1883-2009) 14. ábra A leghosszabb összefüggő kisvízi küszöbérték (1890-1949 éi Amint már feljebb megállapítottuk, a kisvizes időszakok víztömeg-hiányát a kisvizhozam mértéke mellett jelentős mértékben befolyásolja ezeknek az időszakoknak a hossza is. A két paraméter között a grafikus korrelációs összefüggés viszonylag szoros polinomiális jellegű kapcsolatot jelez. (15. ábra). Kisvizes napok száma 15. ábra Az évi víztömeghiány és az időszakhossz közötti korrelációs összefliggés (Qa) alatti időszak víztömeghiánya két részidőszakban 11950-2009) Az évi minimális vízhozamok éven belüli előfordulási gyakoriságát vizsgálva megállapítható, hogy a teljes 18832009. időszakban, a téli félévben (X-III) 94,4%-ban fordultak elő, a nyári félévben (IV-IX) mindössze 5,6%-ban. A legnagyobb havi gyakoriság decemberre (29,0 %), és januárra (25,2 %) jellemző. Április, május és június hónapokban egyszer sem következett be évi minimum (16.bal ábra). Összehasonlítva az 1890-1949 és 1950-2009 két 60 éves időszakot, szembetűnő, hogy jelentős átrendeződés következett be az évi kisvízhozamok havi eloszlásában, az utóbbi 60 évben (1950-2009). Csökkentek a decemberi-március hónapokra jellemző gyakorisági értékek és nőttek az őszi hónapok (szeptember-október) gyakorisági értékei (16. jobb ábra). Sőt amire nem volt példa a megelőző évtizedekben, 1976-tól a nyári hónapokban (július, augusztus) is előfordult néhányszor évi minimális vízhozam. Az éven belüli átrendeződés irányát még jobban érzékelteti, ha az utóbbi 30 évet tekintjük, amikor az évi minimális vízhozamok legnagyobb gyakorisága már nem decemberben (20,0 %) és januárban (13,3 %), hanem novemberben (30,0 %) következtek be, valamint októberben (13,3 %) már ugyanakkora gyakoriság mutatható ki, mint januárban. A vízjárás éven belüli átrendeződését már korábbi kutatások is jelezték (Lovász 1986, Gillyénné Hofer 1994, Pekarova et al. 2008). Ezek az eredmények azt jelezhetik, hogy a nyári-őszi időszakban csökkent a Duna természetes lefolyásból történő táplálása, vagy/és ebben az időszakban a vizhasználatok mérlege egyre inkább negatív irányban módosult (nőtt a vízfogyasztás).