Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
1. szám - Tamás Margit–Farsang Andrea–Vavar Áron: Az Alsó-Tisza vidéki és a Hármas-Körös menti holtágak környezeti-állapot vizsgálata iszapmiőségi mutatók alapján
31 A 7. ábrán az általunk megmintázott három Körös menti holtág iszap-mintáinak összes-szennyezettségét ábrázoltuk a szennyezettségi index (I s z) segítségével. Az ábrán láthatók a vizsgálati eredmények az ártéren elhelyezkedő Iriszlói- (119 -121), Brenazugi- (122-124) és a Malomzugi-holtágakra (125 -127), valamint a Csengedi holt-meander hullámtéri szakaszaira (128,129 és 130,131), továbbá a Csengedi Holt-Körös mentett oldali részére (132-135) vonatkozóan. 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 7. ábra. Szennyezettségi inde A Csengedi-holtág tekintetében ugyanazok a tendenciák fedezhetők fel, amelyeket az Atkai-holtág vizsgálata során tártunk fel. A 7. ábrán látható, hogy az összes vizsgált fém viszonylatában a Csengedi-holtág mindkét hullámtéri (128, 129 a déli szakasz, illetve 130, 131 az északi rész) szakasza nagyobb terheltségi), mint a mentett oldalon fekvő szakasz. 5.4. Az Alsó-Tisza vidéki holtágak iszapjának összehasonlító vizsgálata Az Alsó-Tisza vidéki holtágak iszapjának vizsgálata során célul tűztük ki a térség állapotának felmérését és a területi különbségek feltárását. Az összehasonlítás során figyelembe vettük a holtágak elhelyezkedését, mivel a vizsgálati területen mentett oldali és hullámtéri holtágak is találhatók. Rendszereztük a Csongrádi, Mártélyi, Körtvélyesi, Nagyfai Holt-Tiszán, valamint a Holt-Maroson korábban végzett iszapvizsgálatok adatait, majd összevetettük ezeket az általunk mért eredményekkel. Az Alsó-Tisza vidéki holtágak iszapjának fém-koncentrációit a 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendeletben meghatározott talajokra vonatkozó határértékek alapján értékeltük. A mért maximum koncentrációkat figyelembe véve látható, hogy a holtágak üledékében mért nikkel-, kadmium-, cink- és réz-tartalom több esetben is átlépi a jogszabályban meghatározott „B" szennyezettségi határértéket. A 2. táblázatból megfigyelhető az is, hogy a hullámtéren fekvő holtágak minden elem tekintetében nagyobb koncentrációkat mutatnak, mint a mentett oldalon fekvő morotvák. Ennek megfelelően a hullámtéri iszapok szennyezettségi értékei gyakrabban lépik át a „B" határértéket (a táblázatban vastagon szedett eredmények), mint a mentett oldali holtágak üledékei. Azt a feltételezésünket, amelyet az Atkái- és a Saséri holtágak vizsgálata során tettünk, miszerint az üledék minőségbeli különbözősége és a holtág elhelyezkedése között szoros kapcsolat van, alátámasztják az Alsó-Tisza menti holtágak üledékének vizsgálati eredményei is. Ahhoz, hogy az egyes holtágakat összes nehézfém előfordulásuk alapján rendszerezni tudjuk, kiszámoltuk a szennyezettségi indexüket. A 8. ábrán mutatjuk, hogy az egyes «teli pontok alakulása mintavételi pontonként holtágakban milyen arányban fordulnak elő az egyes szenynyező elemek a mért legnagyobb koncentrációhoz képest. A diagramon ábrázolt első három holtág - a Mártélyi, a Körtvélyesi morotva, valamint a Sasér — a Tisza hullámtéri területén, míg a második négy holtág - a Csongrádi, Atkái, Nagyfai Holt-Tisza, illetve a Holt-Maros - a folyó mentett oldali részén található. Azok az elhelyezkedésekből adódó különbségek, amelyek az Atkái és a Saséri holtág vizsgálata során is megfigyelhetők voltak, a többi holtág elemzése során is kirajzolódtak. Az összes szennyező elemet figyelembe véve megállapítható, hogy az Alsó-Tisza vidéken a vizsgált holtágak közül a Mártélyi-holtág a legterheltebb, ezt követi a Sasér, majd a Körtvélyesi-holtág, míg a mentett oldali morotvákban viszonylag alacsony a nehézfém-koncentráció. 5.5. A Hármas-Körös menti holtágak iszapminőségének összehasonlító vizsgálata Az általunk megmintázott Hármas-Körös menti holtágak (Brenazugi-, Iriszlói-, Malomzugi, Csengedi-holtág) vizsgálata mellett a holtágak rehabilitációs munkálatait megelőző szakvéleményekből adatokat gyűjtöttünk három további Körös menti holtágról (a Fűzfászugi-, Endrőd-Középső-, és Hantoskerti Holt-Körösökről), melyek a mentett oldalon, Gyoma város területén helyezkednek el. A mintávételi eljárás az általunk alkalmazottal megegyező volt. Összevetettük az általunk mért nehézfém-koncentrációkra vonatkozó és a szakvéleményből gyűjtött adatokat. A 3. táblázatban összefoglaltuk a Körös-menti holtágak iszapjában mért elemek koncentrációját. A mért minimum, maximum és átlag koncentrációs értékeket a határértékek szerint értékeltük. Azok az elhelyezkedésekből adódó különbségek, amelyek az Atkái és a Saséri holtág vizsgálata során is megfigyelhetők voltak, a többi holtág elemzése során is kirajzolódtak. Az összes szennyező elemet figyelembe véve megállapítható, hogy az Alsó-Tisza vidéken a vizsgált holtágak közül a Mártélyi-holtág a legterheltebb, ezt követi a Sasér, majd a Körtvélyesi-holtág, míg a mentett oldali morotvákban viszonylag alacsony a nehézfém-koncentráció. 700 600 500 400 300 200 100 0
