Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

1. szám - Tamás Margit–Farsang Andrea–Vavar Áron: Az Alsó-Tisza vidéki és a Hármas-Körös menti holtágak környezeti-állapot vizsgálata iszapmiőségi mutatók alapján

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 1. SZ. sága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttsége csekély mértékű. E holtág fokozottan védett területen helyezkedik el, a „szentély" típusú holtágak csoportjába tartozik {Pálfai I., 2001). Csongrádi HoltAtkai Holt-Tisza ártélyi Holt-Tisza örtvélyesi Holt-Tisza Nagyfai Holt-Tisza Gyálai Holt-Tisza 1. ábra. A vizsgált Alsó-Tisza vidéki holtágak A 35 Hármas-Körös menti holtág közül a Csengedi-, Brenazugi-, Malomzugi- és az Iriszlói Holt-Körösökből gyűjtöttünk üledékmintát és vetettük vizsgálat alá. Ezek mellett a gyomaendrődi Fűzfászugi-, Endrőd-Középső-, valamint a Hantoskerti Holt-Körös rehabilitációját megelőző iszapminőségi vizsgálati eredményeivel is dolgoztunk {Farsang A., 2007). A Hármas-Körös menti vizsgálati terület áttekintő térképe a 2. ábrán látható. 2. ábra. A vizsgált Hármas-Körös menti holtágak A Csengedi-holtág területe 22 ha, víztérfogata 330 ezer m

3, a holtág átlagos szélessége 100 m, a meder hossza 2,2 km, átlagos vízmélysége 1,5 m. A holtág a Körös folyó bal partján, 1860-ban keletkezett. A szabályozások során az egykori kanyarulatot három részre vágták. Ennek következtében ma a holtág legnagyobb része ármentesített területen fekszik, a két holtágvég azonban átnyúlik a hullámtéri oldalra. A két hullámtéri csonk csak szezonálisan van vízzel borítva, azok külön holtágként nem értelmezhetők. A holtág-részek feliszapoltsága közepes mértékű, vízi növényzettel kevésbé benőttek. Összesen 13 holtág üledékének adatait értékeltük ki, amelyek közül kutatásunk során különösen nagy hangsúlyt fektettünk Tisza-menti Atkai-holtágra és a Körös partján fekvő Csengedi-holtágra, mivel ez két olyan egykori folyókanyarulat, amelynek a folyószabályozások következtében mentett oldali és hullámtéri része is keletkezett 3.0. Módszerek 2006-ban két időpontban mintáztuk meg az Alsó-Tisza vidéki Atkai-holtágat. A holtág mentett oldali részéből öszszesen 14 mintát vettünk, míg a hullámtéri részéből (Sasér) 4 üledék-mintát gyűjtöttünk. A 2007. évben vettünk mintákat a Hármas-Körös menti Brenazugi-, Malomzugi-, és Iriszlói-holtágakból. Szintén 2007-ben került sor a Csengediholtág megmintázására is. A Csengedi-holtág két hullámtéri részéből két-két pontminták keveréséből származó iszapmintát vételeztünk, a mentett oldali részből pedig négy átlagmintát gyűjtöttünk. A mintavételeket mindig ugyanazon módszerrel végeztük. A mintákat minden alkalommal a holtágak belső ívén vettük, egymástól kb. 500 méteres távolságra. A mintákat a partéltől két-három méterre, körülbelül egy méteres vízmélységnél, az iszap felső 10 cm-es rétegéből gyűjtöttük kézi mintavevővel. Átlagosan 1 m

2-nyi területről 6 pontból vettünk üledékmintát, majd ezeket átkeveréssel homogenizáltuk, így nyertünk átlagmintát. Az iszapmintákat a laboratóriumban 105°C-on szárítószekrényben 12 órán keresztül szárítottuk, majd dörzsmozsárban porítottuk, miközben eltávolítottuk belőlük a növényi- és állati maradványokat. Az üledékmintáknak vizsgáltuk a pH-ját, Arany-féle kötöttségét, szervesanyag-tartalmát, összes-nitrogén tartalmát, a nehézfém-, valamint a felvehető-nehézfém tartalmát. Ezek közül itt csak a nehézfém- és a felvehető-nehézfém vizsgálati eredményeket elemezzük, a pH, kötöttség és szervesanyag-tartalom értékeket áttekintő táblázatban mutatjuk be. A nehézfém-meghatározást a Szegedi Tudományegyetem Természeti és Geoinformatikai Tanszék Talaj- és Vízvizsgálati Laboratóriumában végeztük el. A mintákat királyvizes feltárással oldatba vittük, majd Perkin Elmer 3110 AAS-láng típusú műszerrel állapítottuk meg az üledékminták ólom-, kadmium-, cink-, réz-, króm-, kobalt- és nikkelkoncentrációit. A mobilizálható, növények által felvehetőnehézfém hányad meghatározását Lakanen-Erviö-féle feltárást követően szintén Perkin Elmer 3110-es AAS-el végeztük a müszerkönyv által meghatározott módon. Mindkét feltárási módszer elvi alapját az MSZ 21470-50:2006 (3.3, 4.2) tartalmazza. Az iszapminták pH-jának, Arany-féle kötöttségének, valamint szervesanyag tartalmának meghatározásakor az MSZ-08 0206-2:78, illetve a MSZ 21470-52: 1983 általános előírásait vettük figyelembe. 4.0. Jogi háttér Mivel Magyarországon nincsen külön jogszabály a megengedhető szennyező anyag koncentrációt illetően az üledékekre vonatkozóan, ezért vizsgálati eredményeinket a 6/ 2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendeletben meghatározott talajokra megállapított „B" szennyezettségi határértékek szerint minősítettük. A Rendelet tartalmazza a mérgező elemek és káros anyagok megengedhető koncentrációját a talajokban, és veszélyességet jellemző besorolást ad az egyes szennyező anyagokra vonatkozóan. 5.0. Eredmények 5.1. A Tisza- és a Körös-menti holtágak iszapjának jellemzői A vizsgált holtágak iszapjának kémhatása 4,4 és 7,95 között változik. A legalacsonyabb pH-jú a Malomzugi-holtág