Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
4. szám - Bezdán Mária: Az aszály, a belvíz és a talajvíz összefüggései a Tisza alföldi vízgyűjtőjén
57 Az aszály, a belvíz és a talajvíz összefüggései a Tisza alföldi vízgyűjtőjén Bezdán Mária 1113. Budapest, Vincellér u. 40. Kivonat: Magyarországon nemcsak a belvíz, de az aszály is igen gyakori jelenség. Ha összevetjük a belvizes és az aszályos évek mértékét, megállapíthatjuk, hogy nagyjából hasonló eloszlásban jelentkeznek. A kisvízi talajvíz-állások a tiszai duzzasztómüvek megépülését követően a Tiszántúlon már nem süllyedtek lejjebb. A folyók kisvízi szintje a duzzasztás hatására magasabban áll, ezért nem is süllyeszti le egy bizonyos szint alá a talajvizet. A duzzasztóművek a talajvizet is duzzasztják. Annak szintje igazodik a folyók medrében kialakított minimális vízállásokhoz. A csapadékszegény időszakokban még most sincs olyan magasan a talajvíz szintje, hogy az látványosan javítana az aszályos helyzeten. Továbbra is az öntözés marad feladatként. Kulcsszavak: aszály, talajvíz, belvíz, öntözés. 1. Előzmények Magyarországon nemcsak a belvíz, de az aszály is igen gyakori jelenség. (Pálfai 2006). Ha összevetjük a belvizes és az aszályos évek mértékét, megállapíthatjuk, hogy nagyjából hasonló eloszlásban jelentkeznek. Az 1999-2000 évek rendkívüli belvizes időszakát a 2000. évben bekövetkező rendkívüli aszályos időszak követte. 2003-ban a közepes téli-tavaszi belvíz ellenére az év rendkívüli aszályos is volt. (Pálfai 2004) Az Alföld változékony éghajlata következményeként alakulhatott ki ilyen szélsőséges állapot (Mika et al. 1995, Szalai és Lakatos, 2007). 2006-ban a Duna-Tisza közén hullott a legtöbb eső, mégsem okozott nagyobb elöntést, mert a terület felszíne vízáteresztő, és mélyen volt a talajvíz szintje. A víz a homokos talajba gyorsan beszivárgott. Míg a Közép-Tisza vidékén a kisebb csapadékból is nagy belvízi elöntések keletkeztek (Pálfai 2007, 2008). Magyarországon az elmúlt 50 évben a csapadék éves mennyisége némileg csökkent, ugyanakkor előfordult, hogy nőtt az intenzitása. A melegedés miatt nagyobb az evapotranszspiráció, és ez a jelenség pedig a mezőgazdaságnak kedvezőtlen (Pálfai 2010, Mika et al. 1995). Megállapítható továbbá, hogy a belvizes években az elöntések ellenére országos viszonylatban mégis nagyobb a terméshozam, mint az aszályos években. Ennek oka, hogy a növények jobban szeretik a vizet, mint annak hiányát. Igaz, hogy a belvízzel borított területek kiesnek a termelésből, ugyanakkor a belvíz nem sújtotta termőföldek vízellátottsága javulni szokott. 2. Az aszály kialakulásának okai A Tisza szabályozásával (nagyjából 26 %-kal) felgyorsított vízlevezetés és a mocsarak vízraktározó szerepének kiiktatása (Vázsonyi 1973) miatt a tavaszi nyár eleji árhullámok gyorsabban levonulnak, és a csapadékszegény nyár előbbre hozza a hosszú kisvizes időszakot. Miután már 2040 napon keresztül nem, vagy csak alig hullott csapadék, a mederben nagyrészt a talajvízből átszivárgó víz folyik (Szalay 2000). Az emberi vízhasználatok a talajban tárolt vízkészletek további csökkenéséhez vezetnek (Csatári et al. 2001, Völgyesi 2005, 2009), és ez a talajvíz lesüllyedését eredményezi (Rakonczai 2006). A mély talajvíz a legtöbb növény számára nehezen, vagy egyáltalában nem érhető el. A terület vízforgalmában bekövetkezett változások hatására fokozatosan átalakul a környezet (Rakonczai, 2001). A Duna-Tisza közi Homokhátság mintegy 9 000 km 2 területén időszakonként megfigyelhetők a vízhiány jelei: a felszín alatti vizek szintje a terület magasabb részein a korábban jellemző vízállás-tartományhoz képest több métert süllyedt, és az 1990-es évek második felében átmenetileg csapadékosabbra fordult időjárás hatására sem emelkedett meg olyan mértékben, hogy a korábbi szintjét elérte volna (Pálfai, 2005, 2010). Magyarország Nemzeti Atlasza (1989) szerint az éghajlati vízhiány a Tisza-völgy Szolnok és a déli országhatár közötti szakaszán a legnagyobb, ami a terület egyedi földtani és éghajlati sajátosságából adódik. Az aszály enyhítésének közismert módja az öntözés, ami az 1950-es évektől kezdve egyre jobban elteijedt (Lászlóffy 1982). Amíg nem épültek meg a duzzasztómüvek a Tiszán (Tiszalök 1957, Kisköre 1973, és Törökbecse 1976) (Kardos 2001), és a hozzájuk kapcsolódó öntöző-hálózatok (Keleti-főcsatoma 1956, Nyugati-főcsatorna 1965, Nagykunsági-főcsatorna 1978, a Hármas-Körösön 1942-től üzemelő békésszentandrási duzzasztómű) (Kertai 1963). Kevésnek bizonyult a víz a nyári időszakban az öntözés vízigényének kielégítésére. Emiatt a folyók kisvízi szintje, és vele együtt a talajvíz kisvízi szintje is egyre mélyebbre süllyedt (Mosonyi - Pados - Ötvös 2004). A talajvíz-kutak adatainak vizsgálatával kimutatható, hogy a kisvízi vízállások a tiszai duzzasztómüvek megépülését követően a Tiszántúlon már nem süllyedtek le nagymértékben. Pl. a Hortobágy-Berettyó völgyében Mezőtúr és Kisújszállás között Karcag területéig a korábbi (sokévi átlagos) 8-10 m mélyen elhelyezkedő talajvíztükör (Rónai 1985) 4-5 m-rel megemelkedett, és az éves szintű 5-8 m-es ingadozása is 1-3 m-re csökkent. A Tiszántúlon az átlagos talajvízszint időbeli változását is a megemelkedés jellemzi. Ennek a jelenségnek a magyarázata az, hogy a kialakított csatornahálózat révén, a terület állandó vízhez jutott. Egyrészt a magas vezetésű főcsatornák szivárgó csatornái megfelelő állapotukban a vizet a talaj mélyebb rétegeibe szivárogtatják (Dóra 7996).Másrészt az öntözésből a területre kijuttatott víz egy része is beszivárog, és a talajvizet táplálja. A folyók kisvize a duzzasztás hatására magasabb szinten áll, ezért kevésbé „fogyasztja" s nem is süllyeszti egy bizonyos szint alá a talajvizet. Azt is mondhatjuk, hogy a duzzasztóművek a talajvizet is duzzasztják. Annak szintje igazodik a folyókban kialakított minimális vízállásokhoz. 3. A belvíz kialakulásának okai Míg az aszály kialakulásának legfőbb oka a hosszú csapadékszegény időszak, és a mélyen fekvő talajvíz, addig a belvíz kialakulásában főleg a nagy mennyiségű csapadék és a magas talajvíz játszik szerepet. Azok a területek veszélyeztetettebbek belvíz szempontjából, ahol vízzáró, vagy közel vízzáró talaj féleség helyezkedik el a felszínen, vagy annak közelében. Ilyen tényező lehet még a talaj nehéz járművek terhelése következtében kialakuló eketalp, amit a nem megfelelő müvelés (a mélyszántás rendszeres elmaradása) vált ki. A Magyar Alföld hatalmas kiterjedésű, nehéz mechanikai összetételű, nagy agyagásvány-tartalmú, valamint szikes talajai tulajdonságuknál fogva még nagy intenzitású csapadék alatt sem áznak be mélyen. Emiatt nem használják ki a felső egy méteres rétegük vízraktározó képességét (Várallyay 2007). Kivétel a Duna-Tisza-közi Hátság és a Nyírség, ahol a felszín vízáteresztő. Itt a nagyobb mennyiségű csapadék is viszonylag gyorsan be tud szivárogni a mélyebb rétegekbe.
