Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
4. szám - Nováky Béla: A meder-vízháztartási mérleg módszertani kérdései
46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 4. SZ. A medertározási görbe az esetenkénti, adott időközönként elvégzett mederfelvételeken alapul. Két egymást követő felvételen alapuló számítás igazolja, hogy a meder, ezzel együtt a medertérfogatok, végül a medertározási görbe is jelentősen változhatnak az idő során. Az 1970-es évek felmérését megelőzően az 1890-91, az 1929-32 és az 1957-61. évekből állnak rendelkezésünkre mederfelvételek. A felvételek keresztszelvényeinek helye változó volt, az 1890-91. években a szelvényeket ritkábban vették fel. A különböző idők felvételeiből szerkeszthető, középvízi medret felölelő medertározási görbéket a LónyaZáhony közötti szakaszon a 4. ábrán mutatjuk be. Az ábra tanúsága szerint az 1890. évtől kezdődően az 1960. évekig a meder fokozatosan mélyült: erre utal, hogy az azonos záhonyi vízálláshoz egyre nagyobb tározóterek tartoztak. Az 1970. évek közepének felvételei viszont ismételten feltöltődést mutatnak. nak alakulása a különböző idejű mederfelvételek szerint (VGI 1981b) A medertérfogatok változásából következik, hogy adott vizrajzi felvétel csak a felvétel idejének környékére (évére, éveire) érvényesíthető egyértelműen, minden más időszakra a két egymást követő mederfelvétel valamiféle „interpolálása" adhat támpontot a medertározási görbékre. Ezen interpolálásnak a lehetőségei további vizsgálatot igényelnek. 1.6. Összefoglalás Áttekintve a meder-vízháztartási mérleg elemeit, öszszefoglalóan a következő megállapításokat tehetjük. - A be- és kilépő vízhozamok napi adatsora a vízállások napi adataiból és a vízállás-vízhozam kapcsolatokból előállítható, de ezen adatsorokat sokszor jelentős hiba terheli az általában csak kétváltozósként használt Q-H kapcsolatok közelítő jellege miatt. - A felszín alatti táplálásra vagy elszivárgásra gyakorlatilag nincsenek közvetlen mérési, akár számított adataink. - A vízfelületre hulló csapadék adatsorainak a rekonstruálására a lehetőség megvan. Sokkal kisebb a lehetőség a párolgás napi adatsorainak előállítására részint a szükséges meteorológiai elemek mérésének elégtelensége miatt, részint a párolgást számító képletek közelítő jellege miatt. - A vízkivételek és vízbeeresztések napi adatsorai csak ritka kivételként állnak rendelkezésünkre, múltbeli rekonstruálásuk - amennyiben ez egyáltalán lehetséges - igen alapos és fáradságos munkát igényel. - A medertározás napi adatsorain a Vízrajzi Atlasz adataiból és a napi vízállás észlelésekből meglehetősen jó pontossággal számíthatók. A meder-vízháztartási mérlegek használatának alapvető problémáját az adatok hiánya jelenti; a probléma teljességgel csak az észlelések és adatfeldolgozások fejlesztésével együtt oldhatók meg. Ennek szép példáját mutatja be a Körösök vonatkozásában a Körös-vidéki VÍZIG, ahol az elmúlt években az észleléseket már e mérlegszemlélet jegyében fejlesztették, s az első eredményekről egy tanulmányban számot is adtak (Szlávik, 1981). A meder-vízháztartási mérlegek használatát megkönnyítheti az a tény, hogy sok esetben a mérlegegyenlet néhány tagja elhagyható vagy elhanyagolható. 2. A meder-vízháztartási mérleg összeállítási példája A meder-vízháztartási mérleg összeállítását példával illusztráljuk. Több szempont figyelembe vételével a példát Vásárosnamény-Záhony folyószakaszon 1978. június hónapra mutatjuk be, amely időszakra a vízháztartási egyenlet tovább egyszerűsíthető. A Felső-Tisza vidéki VÍZIG adatai szerint az adott szakaszon nagyobb vízkivétel vagy vízbeeresztés nincs. A vízfelületre hulló havi csapadék, Vásárosnamény, Aranyosapáti, Mándok és Záhony állomások adatai alapján, 97 mm volt. Nagyobb napi csapadék a hónap június második dekádjában fordult elő, amikor értéke a Vízrajzi Évkönyv adataira támaszkodó közelítő becslésünk szerint 20-25 mm. A vízfelület 8-9 km -t tett ki, s így a legnagyobb napi csapadéknál a csapadékból eredő többlet-vízhozam kb. 2 m 3/s lehetett, a hónap egyéb napján ennél kisebb volt. Tekintve, hogy a napi párolgás jóval alacsonyabb, mint 20-25 mm, joggal feltételezhető, hogy a napi párolgás mindenkor 2 m 3/s alatt maradt. Összességében megállapítható, hogy a vizsgált hónapban a párolgás és a csapadék elhanyagolható, a vízkivételek és a vízbeeresztések pedig elhagyhatók, s a meder-vízháztartási mérleg a QB-QK+QH±QT = 0 (9) alakra egyszerűsödik. Mivel Vásásrosnamény és Záhony között felszíni hozzáfolyás nincs, a Q H a felszínalatti táplálással vagy elszivárgással egyenlő. A (9) meder-vízháztartási egyenletet a hónap minden egyes napjára idősorszerüen állítottuk össze. Első lépésben „nyers" vízmérleg egyenleteket készítettünk: a be- (Q B) és kilépő (Q k) vízhozamot a Vízrajzi Évkönyvből vettük, a medertározást (Q T) az 1.5 pontban részletezett módon számítottuk, végül a hozzáfolyást (Q H) e három vízmérleg elem ismeretében a (9) egyenletből számítottuk (1. táblázat). 1. táblázat. A nyers meder-vízháztartási mérleg a Vásárosnamény-Záhony közötti szakaszon 1978. júniusába n Dátum Belépő vízhozam QB, M 3/s Meder tározás QT, mVs Oldalirányú vízforgalom QH, m 3/s Kilépő vízhozam QK, m 3/s 1. 692 91 29 812 2. 591 59 26 676 3. 518 44 25 587 4. 469 32 10 511 5. 438 20 12 470 6. 418 17 -1 434 7. 379 18 5 402 8. 379 8 -8 379 9. 379 -5 15 389 10. 507 -51 -15 441 11. 563 -50 62 575 12. 498 29 8 535 13. 505 -1 27 531 14. 535 -7 -3 525 15. 495 5 48 548 16. 484 8 8 500 17. 469 7 14 490 18. 431 14 32 477 19. 720 -96 -85 539 20. 858 -115 148 891 21. 659 82 15 756 22. 505 78 14 597 23. 432 48 8 488 24. 386 34 -1 419 25. 359 20 -4 375 26. 351 7 1 359 27. 328 8 13 349 28. 326 7 4 337 29. 314 7 0 321 30. 341 -8 -2 331
