Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

4. szám - Szesztay Károly: Víz a Naprendszerben és az Élővilágban

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 4. SZ. A kémiai elemek a 2. táblázat szerinti gyökeres átalakításához megoldást kellett még találni az óriási túlsúlyú hidrogén és hélium felesleg eltávolítására. Ezek ugyanis - többek között - megakadályozták volna a szárazföldi élővilág számára nélkülözhetetlen légköri oxigén felhalmozódását. A két könnyű gáz jelentős részét már a bolygó-képződés korai szakaszában a napszél (a Napból igen nagy sebességgel kilövellt elektromos töltésű részecskék áradata) ragadta magával. A maradék eltávolításáról a Föld „saját hatáskörben" tudott gondoskodni. A légkör legkülső burkának igen magas (1500-2000 fok körüli) hőmérsékletének megfelelő energiaszinteken ugyanis a hidrogén és a héliuim atomok viszonylag könnyen és gyakran elérik bolygónk gravitációs erőterének elhagyásához szükséges másodpercenkénti 11 km körüli „szökési sebességet" 5. Élettérből élet Regionális és globális ÉGHAILAT 2 Helyi ÉGHAJLAT 1 a. 3. ábra. Az energia (e), a víz (v) és a biogeokémiai anyagok (b) áramlása az ökológiai tájegységek belső és külső vízháztartásában Anyagi megnyilatkozásában az élet a molekuláris szerveződének olyan szintje, amelyen a különböző felépítésű és rendeltetésű molekuláris képződmények - kiragadott részleteiben és lépésenkénti fokozataiban nyomon követhetők és leírhatók ugyan a fizika és a kémia fogalmaival és törvényeivel - de a kialakulásukat és együttmüködésüket egészében érintő alapkérdések ilyen módon már nem vizsgálhatók, sőt meg sem fogalmazhatók. Az élet planetáris honfoglalása során előbb mindenben alkalmazkodni igyekszik környezetéhez, majd fokozatosan otthonává teszi, végül pedig saját képére gyökeresen át is alakítja, életteret alkot ki magának. Ez a taktikai adaptációt és stratégiai kreativitást ötvöző környezet-szabályozás és önszervezés az élettér, és az élővilág kapcsolatának minden szintjén és színterén világosan és következetesen érvényesül. Bolygónk élővilágának egységét és folyamatosságát az ökológiai tápláléklánc biztosítja. Ennek kiinduló pontja, és a növénytakaró fejlődési folyamatainak színtere az éghajlat, a talaj és a növénytakaró tekintetében közelítőleg homogénnek tekinthető ökológiai táj, amelyben a víz valamint a hozzá kapcsolódó energia és anyagáramlás tölt be integráló és szabályozó szerepet. Az ökológiai tájak a helyi éghajlat közvetítésével kapcsolódnak a regionális és globális éghajlati folyamatokhoz, a víz összegyülekezési és lefolyási ciklusai által a felszíni és felszín alatti vízrendszerekhez, ezek közvetítésével a szomszédos ökolőgiai tájakhoz (3. ábra). Az ökológiai egységek belső szerkezetét tekintve az éghajlati és talajtani adottságok meglehetősen egyértelműen és érzékenyen meghatározzák a növényzet alakulását. Ez viszont gyökérzetével és elhaló szerves anyagaival folyamatosan „gyártja" és alakítja a talajtakarót; lombozatával sztomáta nyílásaival, nedvkeringésével és alom rétegeivel pedig szabályozza a térszíni vízháztartást és a helyi éghajlatot. így alakulnak ki a térszín természetes táj-ökológiai és vízháztartási egységei, amelyeknek legaktívabb és legsérülékenyebb tényezője a növényállomány. Az ökológiai egységben betöltött szerepét tekintve a talaj szemcsés szerkezete és az azt benépesítő mikroszkopikus élővilág által az életet hordozó és tápláló készletek letéteményese; az éghajlat pedig az élettér és az élővilág közötti kölcsönhatások energiabázisa, és a fejlődést megvalósító változások legfőbb kezdeményezője. A víz hatás-közvetítő és egység-formáló szerepével a földi vízkörforgás az élettér és az élővilág közötti szkadék áthidalásának egyik hatékony eszköze. Irodalom Broecker, W.S. 1985 - How to build a habitable planet, Eldigo Press, New York Budyko, M.I., A.B. Ronow, A.L. Janshin 1985 - História atmospheri, Gidrometeozitat, Leningrad Jastrov, R., M.H. Thompson 1975 - Astronomy, John Wiley and Sons, New York Lovelock, J.E. 1979 - Gaia: A new look at lite on Earth, Oxford University Press, Oxford Scriber B. 2010 - Water is out there, National Geographic, April 2010 Simonyi Károly 1986 - A fizika kultúrtörténete, Gondolat Kiadó, Bp. Szesztay Károly 2004 - Vízburok és vízkörforgás a Föld planetáris életrendjében, Hidrológiai Közlöny 2004. évi 1. füzet Szesztay Károly 2002 - Önszerveződés a víz és az élet bolygólyán, Pro Aqua Alapítvány, Budapest Szesztay Károly 2011 - Éghajlat-változási stratégiák irányai és bizonytalanságai, Vízügyi Közlemények (Sajtó alatt) A kézirat beérkezett: 2011. február 3-án SZESZTAY KÁROLY a műszaki tudomány doktora, gyémántdiplomás mérnök, a Magyar Hidrológiai Társaság Vásárhelyi Pál díjjal kitüntetett tiszteleti tagja, c. egyetemi tanár, az ENSZ vízgazdálkodási osztályának 1971-1977. között tanácsadója. The water in the solar system and in the living world Szesztay, K.