Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
4. szám - Pék Éva: A magyar vidék vízgazdálkodásra alapozott fejlesztésének konfliktusai
10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 4. SZ. ram törekvései egybeesnek a VTT célprogramjával. A természet- és környezetvédelem során megemlíthető legfontosabb intézkedés tehát a folyó menti területeken természetes körülmények közt kialakuló vízi, vizes és szárazföldi típusú élőhelyek jelenleginél nagyobb kiterjedésű, jó ökológiai állapotú összekapcsolása. Elengedhetetlen feltétele a program megvalósításának a megfelelő határ menti egyezmények megerősítése és érvényesítése, az esetleges szennyezések súlyosságától függő szankcióinak kidolgozása és bevezetése. Sokszor kell tudatosítani magunkban, hogy szinte 100 %-ban a szomszédos országoktól függünk, ezt a függőségi viszonyt megszüntetni nem lehet, ezért közösségi szintre emeléssel garantálnunk kell a vizeink biztonságát. 3.5. Társadalmi részvétel hiánya, mint a megvalósítás akadálya az integrált vízgazdálkodásban Magyarországon számos eset szolgált már negatív példaként arra a hiányosságra, hogy az államigazgatási intézkedések során nem működik sikeresen: az érintett körök programba való bevonása, az információ áramlás akadálymentesítése és a megfelelő kommunikáció a felek közt. A VKI elindítása után nyilvánvalóvá vált a tény, hogy a vízgazdálkodási kérdések, az alegységenkénti tervezések olyan szerteágazó tudományágakat foglalnak magukban, és annyi közvetlen és közvetett érintettjük van, hogy önkényes döntésekkel nem lehet gördülékenyen a megvalósítást végrehajtani. Ezért dolgozata ki az EU HarmoniCOP projekt keretén belül a társadalom bevonásával történő vízgyűjtő-gazdálkodás tervezés modelljét. A vízgyűjtő-gazdálkodás, mint a fentiekben említettem, integrált és multidiszciplináris tervezés, ami független a politikai és közigazgatási határoktól. A VTT eredeti tervei alapján 2007. december 31-ig 6 árvízi tározó megépítése, nagyvízi lefolyást javító beavatkozások alkalmazása és terület-, vidékfejlesztési tevékenységek elindítása valósult volna meg. Azonban jelenleg ott tartunk, hogy a tározókból egyedül a Cigánd-Tiszakarádi épült meg, átadását viszont elhalasztották, mert az üzemeltetési költségeket nincs, aki magára tudja vállalni. Támadások érik a programot, hogy miért nincs még kész; miért marad el a megvalósítás a tervezettől; és miért tűnik úgy, hogy a tározóépítés mégis pusztán az árvízi védekezésre korlátozódik, a célprogramok elmaradnak. A VTT időbeni csúszása több okra vezethető vissza, azonban egy meglévő tervezet, a Szamos-Kraszna közi tározó tervezete élhető eredményeket kínál, a társadalmi elfogadottsága azonban a vártnál kedvezőtlenebb, az érintettek megkérdőjelezték a beruházás szükségességét. Ha valóban érvényesült a tervezés kezdetétől a „ társadalom bevonása " elv, akkor miért nem kerültek felszínre a problémák a tervezés kezdetekor? Milyen szinteken kellett volna a folyamatnak keresztülmennie, hogy időben tudják kezelni a társadalmi elégedetlenséget? Egyre gyakrabban használt modell a vízgazdálkodásban a Bandura-féle „Social Learning", Társadalmi-tanulás módszere (GRIFFIN E., 2009). A természeti erőforrásokkal való gazdálkodás általános, a vízgazdálkodás gyakorlat pedig szignifikáns paradigma-váltáson megy keresztül jelenleg. A gyakorlati kivitelezések fejlesztéseken estek át, mely során a szakemberek olyan rendszereket tudnak alkalmazni, amivel előreláthatóan és visszaellenőrizhetően terveznek. Azonban mindez nem elég, az elmúlt években az érintettek projektbe való bevonása óriási jelentőséget nyert magának (C. PAHL-WOSTL et al, 2007). 3.5.1. Az integrált vízgyűjtő-gazdálkodás horizontális alapelvei A VKI megfogalmazta a vízgyűj tő-gazdálkodás szükségességét, kötelezővé tette minden tagország számára az alegységenkénti tervek kidolgozását, melyre 5 alapelvet fogalmazott meg, valamint összefoglalta, miként sikerülhet ezek megvalósítása a leghatékonyabban. A tervezési folyamat során ezeknek a horizontális alapelveknek érvényesülniük kell, hogy biztosítsák a koordinációt és együttműködést a siker érdekében. Ezek az alapelvek: integráció, időzítés, méret-arányosság, hatékonyság és részvétel. 3.5.1.1. Integráció A jelenleg Európában legtöbb helyen működő vízgazdálkodási tevékenységek nem fenntarthatóak, gyakran egyoldalúak mind a felelősség, mind az érdekek szempontjából. Ennek elkerülése céljából az alapelv megköveteli: i) a vízhasználat közvetlen bevonását az egyes testületek munkakörébe; ii) a vízkormányzás más tudomány-területekkel összhangban kell, hogy megvalósuljon (területrendezés, településfejlesztés, stb.); iii) a felszíni és felszín alatti vizek egymással összhangban való kezelése; iiii) belterületek és vizes területek együtt kezelése, tehát ezek egyensúlyának megteremtése. Külön kitér a tanulmány a nemzetközi vízgyűjtőkre, ahol megköveteli, hogy az egyes országok kötelezően működjenek együtt a direktíva végrehajtásának érdekében. 3.5.1.2. Időzítés Különösen erőfeletti kihívás az egyes országoktól megkövetelt tervezési és végrehajtási feladatok határidejének betartása. Ebben az esetben az EU úgy rendelkezik, hogy jobb a végrehajtást „korábban és pontatlanul" elkezdeni, mint várni a „megfelelő körülmények" kialakulására. A különböző idő megtakarítási akciókra különösképpen tekintettel kell lennie a tervezés folyamán a tagállamoknak, ezért például a meglévő műtárgyak és eszközök rehabilitása, újrafelhasználása megrövidítheti a megvalósítás idejét. Minden lépést úgy kell végezni, hogy közben a monitoring helyesen működjön, az ellenőrző rendszer minden hibát kiszűijön, így az esetleges hiba kiküszöbölése nem jár idővesztéssel. Már az időzítés alapelvénél figyelembe kell venni az érintettek bevonásának szükségességét, az egyes szinteken érintett résztvevők így tudnak párhuzamosan dolgozni. 3.5.1.3. Méret-arányosság Ha az egyes vízgyűjtők méretét tekintjük, akkor hamar rájövünk, hogy Magyarország nehezebb helyzetben van a többi ország tervezési folyamatánál, hiszen itt találhatóak a legnagyobb vízgyűjtők, így a legkomplexebb feladatokat mi végezzük. Ki kell emelni, hogy az integrált tervezés során megkülönböztetünk vízgyűjtő-, országos- vagy európai szintű programokat. Az eltérő méretű vízgyűjtők egységes megközelítése és kezelése nem lehetséges, így a koordináció top-down 5 és bottom-up 6 módszereket használhat, körülménytől függően. 3.5.1.3. Hatékonyság Feltétlen fontosságú alapelv az egyes országok ellátó-, és teljesítőképessége, az együttműködés a gazdasági szervezetek és civil szervezetek közt. Ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak az országok tervezni minden szinten közös koordináció szükséges, így a szervezetektől kezdve a tag- és csatlakozó országok szintjéig. Ennek feltétele az információ megosztás, a tapasztalatok átadása a vízgyűjtők tervezői közt. 3.5.1.4. Társadalmi részvétel A társadalmi részvétel lényege, hogy az érintettek körét minden szinten meghatározzuk, és a tervezési folyamatba ő5 Top-down módszer: a modellezés felülről lefelé építkező stratégiája 6 Bottom-up módszer: a modellezés alulról felfelé építkező stratégiája.
