Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
3. szám - Rónaki László: Az orfűi Vízfő-forrásbarlang vízgyűjtő területén történt vizsgálatok és azok eredményeinek áttekintése
36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. A vonatkozó víznyomjelzések főbb adatairól az 1. táblázatból tájékozódhatunk A terület lehatárolására tett első kísérlet a szerző RÓNAKI (1967) dolgozatában, melyet az 1972-es munkája követett. Ebben a hét nagy mecseki karsztforrás vízgyűjtő területeinek jó közelítésű lehatárolása is megtalálható. (Hidrológiai Közlöny 2008/4. p.20. 3. ábra.) Ott az értékelésnél numerikusan az egyes vízgyűjtő területek nagysága olvasható (Közöttük a Vízfő 15,25 km 2), valamint a grafikus ábrán ezekhez %-os nagyságban a karsztos, nem karsztos és a lefolyás nélküli területek megoszlása is megtalálható. Ugyanott a 2. ábra a karszt terület vízföldtani értékeléséről ad tájékoztatást. A vízgyűjtő határ legdélibb csücske a Jakabhegyen (MARÁZ 1975.) a domborzat által vált kijelölhetővé a nem karsztosodé képződmények alkotta terület karsztot elérő földtani határáig. Itt a Szuadó és Körtvélyes völgyek víznyelőinél a VII és X. (7, 10.) sz. víznyomjelzések eredményei alapján lehetett kijelölni a forrás felé vezető határokat. A K-i határ a Vöröshegyig az alsó triász réteges repedésvizes összlet É-i földtani határa mentén egyértelmű, míg folytatása a felső triász nem karsztosodó homokkő pikkelyig - mint a szomszédos Tettyéhez tartozó vízgyűjtő határ - kb. 1,3 km hosszúságban csupán feltételezésekre épült, így e szakasz bizonytalan, mely idővel talán korrekcióra szorul. A határ egyértelműen meghúzható volt a homokkőpikkely mentén RÓNAKI (2008. p.22.) mivel itt is történt víznyomjelzés (12, 41). Tovább É felé haladva a spekulatív kijelölést segítette két víznyomjelzés (IX, 53.) a Kőlyuk vízgyűjtőjétől való elhatárolódás érdekében. A Kétrönkös dolina víznyomjelzése a határ némi módosítását igényelte. Folytatása immár Ny-felé, mint a forrás É-i határa a nem karsztosodó miocén kőzetek földtani határa mentén volt meghúzható a Vízfőig. A Ny-i határ kijelölése a forrásig a Sárkány szakadéktól egyértelmű a két víznyelő víznyomjelzési (XIII, XIV) adatai folytán vitathatatlan, míg IV, XVII. és a VII, X. sz. víznyomjelzések által kijelölt Abaligeti-cseppkőbarlang, Kispaplika-forrásbarlang, Mészégető források-barlangja vízgyűjtőinek lehatárolása az utóbbi két víznyelőtől a Sárkány szakadékig már csak spekulatív. 2. ábra. Vízfő-forrás vízgyűjtő területének egyszerűsített térképe (Lésd a tanúimény végem) [A 2. ábra kicsinyítve bemutatott térképének léptékéről a km-es koordináta háló tájékoztathat. A dolgozatban a vízgyűjtőn előforduló barlang elnevezések megtalálhatók a „Kiegészítésiben felsorolva. E dolgozatban történő említésüknél a térképen jelzett sorszámaikra utaltunk és a térkép 2010-es kiegészítésében felsorolásukat közöltük. Hasonlóan a „Jelmagyarázat" alatt megnevezett források arab számmal szerepelnek a térképen. A kicsinyített ábrán az elolvasásuk segítésére felsorolásukat megismételjük: 1. Vízfő-f., 2. Pécsi barlangkutatók-f., 3. Büdöskút, 4. Bögrés-kút, 5 Bagolyig 6. Szuadó-f., 7. Laci-f., 8. Bányász-f., 9. Névtelen-fi, 10. Pipás-f., 11. Kis pipás-f., 12. Szúnyog-f., 13. Töpe-f., 14. Mihály remete-f., 15. Ildikó-f., 16. Tixi-f., 17-18-19. Névtelen-f., 20. Panni-f., 21. Egészség-fi, 22. Névtelen-f„ 23. Rákos-f., 24. Névtelen-f., 25. Jancsi-f., 26. Fenyves-f., 27. Névtelen-f. A „Kiegészítésiben olvasható karszt objektumokat sorszámaikkal itt is felsoroljuk: 1. Achilles-víznyelő barlang, 1. Büdöskúti-víznyelő, 3. Büdöskúti-zsomboly, 4. Cigányhegyi-zsomboly (Rablólyuk), 5. Duó-zsomboly, 6. Fejbeverős-zsomboly, 7. Jószerencsét-aknabarlang, 8. Hatos zsombolyként emlegetett -víznyelő, 9. Kétrönkös dolina, 10. Körtvélyes-víznyelő, 11. Lóri úti-víznyelő, 12. Nagy-faragó-barlang, 13. Rejtett-zsomboly, (Itt csatlakozik a Spirál bg. felől geofizikai méréssel kimutatott - így feltételezett patakos barlang ághoz a 11-es ponti nyomjelzéssel festett patakos ág.) 14. Remény-zsomboly, 15. Spirál-víznyelő-patakos barlang, 16. Sózó-víznyelő, 17. Százhatvannyolcaszsomboly, 18. Szárazkúti-víznyelő, 19. Szuadó-inaktív-víznyelő, 20. Szuadó-víznyelő-barlang, 21. Trió-víznyelő-barlang, 22. Vásárosúti-víznyelő-barlang.] A Vízfő-forrás barlangjának feltárása fi I 4. kép. A Zuhatagos-terem 1972, novemberben leszívatott tava. (F: RónakiL.) Kessler Hubert irányításával 1952-53 telén a Pécsi Vízmű által kivitelezett meder mélyítéssel és szivattyúzással történt forrás vízszint süllyesztésről feljebb tájékozódhattunk. Ez volt az első kezdemény a forrásbarlang megismerésére, majd 1958 őszén (okt.23.) Vass Béla felkérésére a Budapestről a MÜHOSZ Beloiannisz Búvár Klubtól Sáfrány József vezetésével Marek István és Hortolányi Gyula átúszták a forrás szifont. Ekkor hatoltak be emberek első esetben a barlangba. Ezt követően '59 januárban a pécsi MHSz búvárai Fekete László és Várkonyi Károly is bejutottak a forrás mögötti első terembe. Az így kapott információkra támaszkodva a BIH Barlangkutató csoportjának vezetője (Vass B.) a feltárásra kutató tábort szervezett 1959. augusztusában. Ekkor a forrás tölcsér közelében telepített, - a Déldunántúli VIZIG-től kölcsönzött - 2 db. Hortobágy-típ. Szivattyúval történt leszívatással első esetben sikerült feltérképezni a forrás mögötti barlang üreget. Ezen adatokkal a még ez év őszén a Mecseki Szénbánya Vállalat segítségével egy
