Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A délnyugati Bükk karsztvizeinek és karsztos hévízeinek nyomelem vizsgálata és karsztvíz-földtani összefüggések a térség aktív lemeztektonikájával

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. dási lehetőségekből adódó különbözőségekből egyaránt. b.)A karsztvíz termelőkutak egymás közötti és az időszakos és állandó karsztforrások nyomelem összehasonlításokból a következő megállapítások tehetők: 1.) A kutak vizében a nyomelemek mennyiségi és elemeloszlási szempontból az alapvető egyezések mellett kisebb egyedi eltérések kimutathatók. Ebből valószínűsíthető, hogy a kutakhoz kapcsolódó folyamatos vízkivételt biztosító megújuló vízkörforgalmi pályák mentén mozgó karsztvizek között a nyomelemekben alapvető eltérést nincs. A kutak vizében a vezető nyomelem a stroncium átlagértéke 135,5 fig/l-ben adható meg. 2.) A Tárkányi-medence kútjainak karsztvíz hőmérséklete nagyobb az évi átlag hőmérsékletnél mert 12-18°C közötti ingadozás mutatható ki. Ennek a hőmérséklet emelkedés okainak tisztázása érdekében részletesen megvizsgáltam a hegységbe északkeleti irányba beékelődött Tárkányi-medence tektonikai-földtani adottságait és kapcsolatát a lemezektonikai folyamatokkal. A térségben lezajlott földrengéseket vizsgálva, amelyek a lemezek mai aktivitását jelzik megállapítható volt, hogy Felsőtárkányban, Felnémeten is voltak rengések a múlt században. Ebből levonható az a következtetés, hogy a Tárkányi-medence alatt a lemezek ma is aktívak. Lemeztektonikailag és genetikailag pedig azt, hogy a hegységbe beékelődve helyi riftesedéssel így széthúzásostágulásos folyamatok révén keletkezett, és ezért szervesen kapcsolódik azokhoz a paleogén-neogén és negyedidőszaki tágulásos-süllyedéses lemeztektonikai folyamatokhoz,, amelyek eredményezték a hegység nyugati, délnyugati és déli előterében azoknak a depresszióknak a kialakulását, amelyekben a paleogén- neogén képződmények jelentős vastagságban halmozódtak fel. Továbbá azokhoz a mélyreható tágulásos-széthúzásos lemeztektonikai folyamatokhoz amelyek már a köpennyel összefüggésben eredményezték a Bükk hegység körüli meg-megújuló neogén riolitos vulkánosságot, amelynek tufáit a Tárkányi-medencében már 1963-ban közel 200 m vastagságban feltártak (Almássy B. 1964). c) Külön önálló karszt hidrodinamikai rendszert képvisel a Várhegy-Nagy-Eged-i kiemelt helyzetű triász vonulat mentén jelentős elterjedésben forduló elő a felső -eocén Szépvölgyi Mészkő. E mészkő a triász vonulat délkeleti oldalán Egertől-Bükkzsércig összefüggően fordul elő jelentős vastagságban (70-100 m-es) és feküje a vízzáró Kósdi Formáció vízzáró agyagos képződményei. Ezért ennek a földtani felépítésnek köszönhető a Szépvölgyi mészkőnek önálló karsztvíz rendszere, mert keletkezése a felszínre hullott és beszivárgott víznek a vízzáró fekü feletti felhalmozódásával áll összefüggésben. A karsztvíz déli-délkeleti áramlásban van és csapolódik meg Noszvaj környékén több közepes vízhozamú forrással. A karsztvíz rendszert részletesen a nyersanyag-kutatás során mélyített fúrások tárták fel (Vitális Gy.- Hegyi I.-né 1967) és vízkészletének egy része átadódik a mélykarsztnak, növelve annak mennyiségét. E karsztvízrendszerből fakadó források közül négy helyen történt mintavétel a nyomelem adottságok megismerése érdekében. A Szépvölgyi mészkő karsztvizében jelentős mennyiségű nyomelemet mutattak ki. Különösen a stroncium nagy értéken jelentkezett. A négy forrásban kimutatott stroncium átlag értéke 443,7 pg/1. Ezt az értéket összehasonlítva a triászból fakadó karsztforrásokéval és a Tárkányi-medence karsztos vízkivételi helyeivel, szembetűnően nagyobb a stroncium a Szépvölgyi Mészkő karsztvizében , mind a triász karbonátos kőzetek karsztvizeiben, mert ennek átlaga csak 141,1 (ig/1. A kettő közötti különbség 302 pg/l a Szépvölgyi Mészkő karsztvize javára. Az időszakos karsztforrásokhoz viszonyítva természetesen még jelentősebb. A többi vezető nyomelemben, így a borban, báriumban nem ilyen nagy a különbség. A bór átlaga 11,9 pg/1 a felső-eocén vizében még a triász karsztvizekben 14,0 pg/1. így a borban közel egyezés mutatható ki. A báriumot vizsgálva a felső eocén karsztvízben 33,7 pg/1 az átlag, míg a triász karsztvízben 29,6 pg/1. így a báriumban sem mutatható ki lényeges különbség. Összehasonlítást végeztem még az egri gyógyforrások nyomelemeivel is. Ebből megállapítható, hogy az egri víz gazdagabb nyomelemekben, kivételt képez azonban a stroncium, mert mint fő vezető nyomelemben többlet jelentkezik a felső-eocén mészkő karsztvizében. Ezt mutatják az átlagértékek is, mert a stroncium átlag 443,7 pg/1, addig a gyógyforrásokban az átlag 284,1 pg/1. A különbség 159,6 pg/1 a felső-eocén karsztvíz javára. Ez jelentős többletet jelent. A báriumban megközelítő egyezés van a két víz között, míg a borban jelentős többlet mutatható ki a gyógyforrások javára, és a lítiumban is ezzel megegyező a különbség. A 3. táblázatban közöltem még a riolittufából fakadó Lajos-forrás nyomelem összetételét is. E forrásnak vize nyomelemekben lényegesen gazdagabb, mint a Szépvölgyi Mészkő karsztvize. Gazdagabb lítiumban, báriumban, alumíniumban, vanádiumban, mangánban, cinkben, stronciumban, rubídiumban, báriumban, és jelentős különbség van az uránban is. Összefoglalóan megállapítható, hogy a felső-eocén mészkő vize a nyomelem vizsgálatok alapján a Délnyugati-Bükk karsztvizei közül nyomelemekben a leggazdagabb és a vezető nyomelemek közül kiugróan nagy a stroncium értéke, amely egyediségét hangsúlyozza ki. A nagy stroncium tartalom eredete a karsztvíz rendszer vízkörforgalmán belüli áramlási pályák menti oldási folyamatokkal hozható genetikai kapcsolatba, mert ezek mentén olyan adottságok vannak, amelyek folyamatosan biztosítják e karsztvízféleség nyomelemekben való gazdagságát és ezen belül a vezető stroncium jelentős mennyiségét. d)Az egri hévforrások nyomelem tartalmát és eloszlását vizsgálva és összehasonlítva a triász karsztvizekkel és a hévíz-kutakéval megállapítható, hogy a gyógyforrások ilyen vonatkozásban köztes helyet foglalnak el. Ennek bizonyítására a következőkben szemléltetem a közöttük a nyomelemek viszonyára vonatkozó kapcsolatokat és eltéréseket az átlagértékek alapján. Egyértelmű, hogy minden vizsgált karsztos víztípusnál vezető nyomelem a stroncium, kivételt képez az egerszalóki és a Zsóry-fürdői hévíz ahol a bór a vezető nyomelem. A hévízkutaknál végzett nyomelem vizsgálatok a fluort is jelentős mennyiségben mutatták ki a stroncium és a bór mellett, sőt az At8-as kútnál a fluor értéke