Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A délnyugati Bükk karsztvizeinek és karsztos hévízeinek nyomelem vizsgálata és karsztvíz-földtani összefüggések a térség aktív lemeztektonikájával

^CHEUE^CT^^^Déln^ugat^üld^car^^ 25 A „d" csoportba tartoznak az Eger város területén fakadó gyógyforrások, és az a három kút, amelyek a város vízellátásában játszanak szerepet, és a források vízkészletét csapolják meg. A területen 8 vízmintának makro-elem összetételi meghatározása történt meg. Ezek a következő eredményeket szolgáltatták. A nyolc mintá­ban a kalcium mennyisége 83,0-92,1 mg/l között válto­zott, az átlag kalcium 85,7 mg/l-nek adódott. Az össz­sótartalom átlagértéke pedig 488 mg/l. Ha összehason­lítjuk az „a", „b" csoportok adataival a következő egye­zések és eltérések mutathatók ki a csoportok között: a. csoport kalcium átlaga = 94,1 mg/l b. csoport kalcium átlaga = 80,0 mg/l d. csoport kalcium átlaga = 85,7 mg/l A fenti adatokból a különböző csoportok kalcium át­lag mg/l értékei között bizonyos ingadozáson belül lé­nyegi egyezés tapasztalható. Ebből megállapítható, hogy a kalcium mennyiségének az időszakos források kezdeti értékei a karsztvíz-rendszerben a vízkörforgalom során már eléri a maximumot, és a további áramlási pályák mentén, függetlenül a rendszerben való tartózkodás idő­tartamától és hőmérséklet-növekedéstől, lényegében nem emelkedik meg. Ezt az összehasonlítást elvégeztem az oldott össz-só­tartalomra vonatkozóan is: a. csoport össz-sótartalom átlag = 406,6 mg/l b. csoport össz-sótartalom átlag = 430,0 mg/l d. csoport össz-sótartalom átlag = 488,0 mg/l Az össz-sótartalomban mg/l értékek esetén határozott emelkedés tapasztalható. Ez annyit jelent, hogy a rend­szerben történő víz-körforgalomhoz kalciumban nem, de az össz-sókban emelkedés mutatható ki, azaz a víz gaz­dagszik egyéb makro elemekben a kiinduló kezdeti érté­kekhez képest. A fentiekhez kapcsolódva megjegyzem, hogy a növekedés az „a" és a „b" csoport között csak 5 % körüli, míg a „b" és „d" csoportok között megközelíti a 14 %-ot. így a kiinduló alapállapothoz képest az össz­sótartalomban 81 mg/l növekedés mutatható ki, amely 20 %-os emelkedést jelent. A 81 mg/l-es emelkedésben a kationok közül a nátrium, kálium és a magnézium az anionoknál pedig a szulfátban és hidrogén-karbo­nátban mutatkozik meg az emelkedés, továbbá ehhez hozzájárul, míg a vizek nyomelemekben való gazda­godása is. Elemezve és összehasonlítva az egri gyógyforrások makro elemekre vonatkozó adottságokat megállapítható, hogy a nagy karsztos hidrodinamikai rendszeren belül a gyógyforrásokhoz kapcsolódó felszín alatti vízkörforga­lomban, és ehhez kapcsolódó hőmérséklet emelkedést is figyelembe véve rögzíthető, hogy a víz-körforgalmon belül kedvezőbbek a hőháztartási adottságok, mind az ol­dott sókban történő gazdagodásuk. Ez arra vezethető vissza, hogy azok a kőzettestek, amelyekben a víz-kör­forgalom lezajlik, kedvező hőháztartási adottságokkal rendelkeznek. De ezt a kedvező hőháztartási adottságo­kat a makro-elemek mennyiségi növekedése nem követi arányosan, és ez arra utal. hogy víz-körforgalmukban o­lyan körülmények vannak, amelyek a tároló-kőzet és a víz kapcsolatában az oldási folyamatokat korlátozza, va­gyis az egri hévíz oldott sókban történő jelentős gazda­godását nem segíti elő. Ezért tartozik az egri hévíz Papp Sz. (1957) meghatározása szerint csak az egy­szerű termális karsztvizek típusába. Ennek okát az e­lőző fejezetben abban adtam meg, hogy a források víz­körforgalmi pályáikon belül C0 2 hiány van. Vagyis a nagy hévíz-karszton belül vannak olyan kőzettestek mint pl. az egri forrásoké, amelynél olyan mértékű a C0 2 hi­ány tapasztalható, amely behatárolja a víz ásványosodá­sát a rendszeren belül. Az egri forrásokhoz kapcsolódó áramlási pályákkal és ezeknek adottságaival a későbbi­ekben a nyomelemek összehasonlító vizsgálata során még visszatérek. Az alábbiakban bükkaljai hévízrendszert megcsapoló hévíz-kutak (e jelű csoport) makro elem összetételét ha­sonlítom össze a Bükk hegység peremi részein kialakult karsztrendszer makro-elem összetételével, kutankénti bontásban tárgyalva még a Zsóry-fürdő kútját is. Az egerszalóki hévízkút vízhőmérséklete 69°C és a kimutatott kalcium mennyisége 140 mg/l. Ezt összeha­sonlítva a túlfolyó karsztforrások 94 mg/l átlagértékével, a kalcium növekedés 46 mg/l-ben állapítható meg. Ez közel 50 %-os emelkedést jelent. Az oldott össz-sótarta­lom vonatkozásában a kút vizében 984 mg/l mennyisé­get mutattak ki. Ha ezt az értéket összehasonlítom a túl­folyó karsztforrások átlag sótartalmával, amely 406 mg/ 1, akkor 578 mg/l növekedés állapítható meg a kút vizé­ben, és ez jelentős sótartalom emelkedést jelent. Ebből arra lehet következtetni, hogy a nagy karsztos hévíz­rendszeren belül a hévízkút, olyan kőzettestekkel áll ge­netikai kapcsolatban, amelyekben megvannak a feltéte­lek az össz-oldott só jelentős növekedéséhez, ezen belül a kalcium mennyiségének emelkedéséhez. Továbbá je­lentősen emelkedett a víz szabad szénsav tartalma is. Ebből megállapítható, hogy a kúthoz kapcsolódó hé­víz-rendszerben kedvezőek a C0 2 gáz utánpótolódá­sának a feltételei, amely adottság az egri forrásoknál nem tapasztalható. A C0 2 jelentős növekedése a rendszerben összefüg­gésbe hozható a térségben a ma is aktív lemeztektoni­kai folyamatokhoz kapcsolódó, nagy mélységre leha­toló törésekkel. Az Egertől délre mélyített andornaktályai At 10-es hévízkút, amelynek vizét a város modernizált és téliesí­tett strandfürdőbe vezetve hasznosítanak, 53 °C-os vizet szolgáltat 350 l/min mennyiséggel (OKI 2008) A kútnál vett minta analízise a következő makro-összetételt adta: A hévíz kalcium tartalma 116 mg/l. Ez a kalcium meny­nyiség kisebb, mint amelyet az egerszalóki kútnál kimu­tattak, de több, mint ami az egri források vizében oldva van (85,7 mg/l átlagérték), vagyis a kútnál a kalcium mennyisége a kettő között helyezkedik el. Vagyis a kút­nál a kalcium mennyiségek növekedése határozottan je­lentkezik az alapul vett időszakos forrásokéhoz viszo­nyítva. Ez tapasztalható még össz-oldott sótartalmában is, mert a kút vizében 678 mg/l értékben mutatták ki a vizsgálatok. Összehasonlítva még az At 10 kút vízminő­ségét az egerszalóki kútéval, jelentős a csökkenés van a makro-elemek vonatkozásában. Az egri hévizek átlagá­hoz képest pedig e kútnál az össz-sótartalom növek­mény 190 mg/l, azaz 39 %-kal haladja meg az egri források össz-sótartalmát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom