Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
3. szám - Scheuer Gyula: A délnyugati Bükk karsztvizeinek és karsztos hévízeinek nyomelem vizsgálata és karsztvíz-földtani összefüggések a térség aktív lemeztektonikájával
^CHEUERjjY^^^éln^ugat^M 15 bizonyosodott, hogy ezek felszín alatti víz-körforgalmához esetenként a nagy mélységű nyitott hegységszerkezeti törések mentén, olyan fluidumok feláramlásának feltételei alakultak, és ahol ezek adottak rendszerint gazdagok nyomelemekben. Hazánkon belül aktív szeizmikus területnek minősíthető a Bükk hegység délnyugati része, és ezen belül Eger és környéke, amely egyediségével, földrengés-veszélyességével azaz aktív lemezmozgásokkal tűnik ki környezetéből, és ezért a nyomelem vizsgálatokkal azt kívánom tisztázni, hogy, milyen formában nyilvánulnak meg ezek a folyamatok a Délnyugati-Bükk karszt-rendszereiben. Ennek kimutatására és törvényszerűségének megismerése érdekében 27 helyen történt vízminta-vétel és nyomelem vizsgálat (/. ábra). A Délnyugati-Bükk karsztvíz-földtani viszonyait és ezek változatosságát figyelembe véve öt körzetre bontva történt a mintavételezés és nyomelem vizsgálat. Ezek a következők: a.) időszakos karsztforrások (Feketelen, Imó és Vöröskő alsó), b.) a Tárkányi-medencéhez kapcsolódó karsztforrások és vízkivételek, c.) a fedő karsztos kőzetek (felső eocén mészkő) forrásai, d.) az egri gyógyforrások és környezetében üzemelő vízmű-kutak e.) a bükkaljai hévíz-kutak A kapott makro- és nyomelem vizsgálatok alapján az eredményeket a következőkben ismertetem, a fenti tagolásban: A Délnyugati-Bükk különleges egyedi karsztos megjelenés formái közé tartoznak a Bükk fennsík déli pereme alatt fakadó időszakos karsztforrások. Ezek a következők: A Feketelen a Lök-völgy legfelső szakaszán található. A kilépési magasságát 460 mAf tengerszint feletti értékben határozták meg. A vízmintavétel 2010. áprilisában történt, amikor a forrás jelentős vízhozammal működött (becsült hozam 1500 l/min). Ez a forrás működik legtovább, így legkésőbb apad el az időszakos források közül. Az Imó-forrás is a Lök-völgy felső szakaszán fakad ankadási magasságát 470 mAf-ben közli az irodalom (FTV 1972). A mintavétel időpontjában 2010. áprilisában jelentős hozammal működött. A Vöröskői-források (az alsó és felső) a Tárkányimedence északkeleti pereméből kiinduló észak-északkelet irányú Vöröskő-völgy felső szakaszán fakadnak azon a részen ahol a névadó Vöröskő-hegy mészkő sziklafalai alatt a völgy ketté ágazik. A mintavétel a 475 mAf magasságban fakadó Vöröskő alsó forrásból történt és felszökő forrásként működött. Ezek a mai időszakos karsztforrások a hegység karsztfejlődésének egy adott szakaszában állandó forrásokként működtek, és a hegység karsztvíz rendszerének délnyugat felé áramló részének fő megcsapolói voltak. A térség karsztfejlődésének hatására a Lök-völgyben alacsonyabb szinten a vízzáró pala alól mészkőrögök exumálódtak, és ilyen folyamat ment végbe a Berva-bércnél is, így ezek váltak a karsztrendszer fő megcsapolóivá, amelynek hatása a tárgyalt három forrás átfejlődött időszakos forrássá, amelyek csak akkor működnek túlfolyó forrásokként, amikor a karsztvízrendszer feltöltődik a vizsgált források kilépési szintje fölé. Ezért a Délnyugati-Bükk palával fedett karsztvíz rendszerének víz-körforgalmában a fentiekben leírtak alapján az alacsonyabb felszínen kibukkanó mészkőtestek alapvető szerepet játszanak ma (Scheuer Gy. 1986) a rendszer természetes megcsapolásában és víz-utánpótlódásában. Az időszakos források makro és nyomelem vizsgálatok a következő eredményeket szolgáltatták: Mint ahogy várható volt, a makro elemek vonatkozásában a vizekben a kalcium az uralkodó 91-100 mg/l közötti mennyiséggel, amelyhez természetesen a megfelelő menynyiségű hidrogén-karbonát kapcsolódik. A vizekben a többi makro elemet csak jelentéktelen mennyiségben mutatták ki. A kapott vizsgálati eredmények alapján az időszakos karsztforrások olyan karsztvizeket képviselnek amelyek relatíve jelentős oldott sótartalommal (392-430 mg/l) rendelkeznek. Megállapítható az is, hogy a három forrás között a makro elemek mennyiségében és minőségében nem mutattak ki jelentős eltéréseket. A makro és nyomelemekre vonatkozó adatokat az 1. táblázatban közlöm. nak nyugati ágában egy függőleges mészkőfal aljában. Fa 1. táblázat. A délnyugat bükki időszakos karsztforrások makro és nyomelem vizsgálata A minta helye Feketelen Imó Vöröskő alsó Nyomelemek ng/1 °C 8°C 8°C 8°C Feketelen Imó Vöröskő alsó pH 7,32 7,02 7,29 B 4,77 3,37 4,41 Ossz oldott só mg/l 398 392 430 Al 32,3 7,39 39,7 mg/l eé% mg/l eé% mg/l eé% V 0,33 0,32 0,33 Na+K 2,78 2,27 1,51 1,04 6,55 0,54 Cr 0,33 0,40 0,38 Ca 91,4 94,3 90,9 96,7 100,0 97,9 Mn 1,41 0,54 2,47 Mg 2,02 3,43 1,18 2,07 0,95 1,53 Ni 0,2 0,20 0,2 Cl 1,19 0,68 < 1,0 < 1 Cu 0,21 0,31 0,31 HCO 3 271 90,1 271,0 91,5 301 92,3 Zn 0,2 0,42 0,37 so 4 14,3 6,05 11,9 5,11 11,3 4,4 As 0,37 0,33 0,50 Vízálló kőzet triász mészkő triász mészkő triász mészkő Sr 70,0 52,5 56,3 Vízálló kőzet triász mészkő triász mészkő triász mészkő Sb 0,08 0,08 0,08 Viztipus karsztvíz Ba 7,51 7,52 8,18 Vizsgálta MAFI 2010 Li 0,1 0,1 0,1 térképi sz. 1 | 2 | 3 Rb 0,19 0,15 0,19 A nyomelem vizsgálatok szerint az időszakos karsztforrások nyomelemek mennyiségében és eloszlásában is megközelítően egységes képet mutatnak. Mindhárom forrásnál az uralkodó elem a stroncium. Mennyisége 70-56,3 fig/l között ingadozik. Legmagasabb értékben (70 ng/1) a Feketelen vizében jelentkezett. Érdekes, hogy a nyomelemek közül a Feketelennél és a Vöröskő alsónál a többi vizsgált elemhez viszonyítva magas értékben mutattak ki alumíniumot, míg ez az Imónál nem volt tapasztalható. Mind a három forrásnál a harmadik legnagyobb mennyiségben kimutatott nyomelem a bárium, amelynek eloszlásában alig van különbség (7,51-8,18 pg/1), meghaladva a vizek bértartalmát.
