Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Dobos Imre: A „Mohai Ágnes ásványvíz” kutatástörténete

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. Kútkezelőséghez, hogy a Berliner Adressbuchba vetesse fel magát (Moha 1949). Számos olyan kiállításon is részt vett az ásványvíz, ahol különböző díjakban részesült. Már a palackozás első évében (1880) a gráci országos kiállításon Elismerési oklevelet", az 1882. évi triesztin ,Jironcz-érmet", az 1883. évi nemzetközi gyógyszerészeti kiállításon ,JEzüst érmet", a Torontál megyei gazdasági kiállításon (1884) „Ezüst díszoklevelet, 1885-ben a budapesti országos kiállításon "Nagy érmet" kapott a „haladás és versenyképességért, majd az 1888. évi brüsszeli nemzetközi kiállításon „Arany éremmel" tüntették ki az ásványvizet (14. kép). Annak nem maradt nyoma, hogy vajon az 1882. évi berlini ásványvíz-kiállításon részt vett-e Kempelen Imre. A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztertől még 1882. november 6-i keltezésű felkérést kapott, amelyben gróf Széchenyi Pál kéri, hogy vegyen részt a kiállításon. Felhívja azonban a figyelmét, hogy külföldön a palackozás már lényegesen korszerűbb és „rossz benyomást kelt a hazai kezdetleges dugaszolás és töltés külföldön." Kempelen Imre január 4-i válaszlevelében határozottan igenlő választ adott a miniszternek a részvételt illetően (Moha 1949). Nem hiányoztak ebből az időből a szép, színes nyomású ismertetők sem. Az 1885. évi budapesti országos kiállításra különösen szép kivitelű, német és magyar nyelven jelent meg egy 4 oldalas prospektus, amelyből teljes keresztmetszetet lehetett kapni az ásványvíz kitermeléséről, a palackok előkészítéséről és töltéséről, nem különben az értékesítés „hiteles" adatairól (A mohai 1885). Valószínűleg a brüsszeli kiállításra (1888) vagy közvetlenül utána készült a két oldalas színes szórólap is. Az első oldal a víz gyógyjellegét méltatja és kiválóságát azzal is alátámasztja, hogy „Ő cs. és kir. Fenséges József főherczeg asztalán rendes italul szolgál". A másik oldalán a különböző kiállításokon elért sikereket sorolja fel, kiegészítve a brüsszeli arany éremmel. X Um Itta. «1 m«MM kWIltttoo Ez-Clst éioizi. i fe«d»swtíl IMS. Mi «M MlttUUM StTag-y ézorxs. A glial IMO «t oriujto« kullituofi. ClUtasréti aklavél. A trawti IMi. m ii-.S'.iUtOü; Sí zzs.cz ©xarsa. I, tanát»!». giudiög» UillittMB ISM-liea: C*0*t dí**okte»H. X, l«H m brtwtt »SKW Mtrnm • Mtaí ABNES-feHK <• Wwlt ;,: *n»mr tmmmti. m km«*» t «|«1 IfUltll fi • • w W L MOHAI . c S G fORRAS 14. kép. Szórólap az ásványvíz kitüntetéseivel (1888) A kezdeti sikerek több összefoglaló művet eredményeztek, közülük Kaposi Albert müve három nyelven jelenik meg. Ugyanebben az évben (1883) három helyen kiadott fürdő- és üdülőhely-vezető is érdemben foglalkozik az ásványvízzel. A széles körű ismertetésnek a termelésben és az értékesítésben meg is mutatkozott az eredménye, mivel 1880-ban 80 ezer 1881-ben 295 ezer 1882-ben 560 ezer 1883-ban 1045 ezer 1884-ben 1500 ezer 1885-ben 1800 ezer 1886-ban 2000 ezer palackot értékesítettek. Tudjuk, hogy 1882-ben 1967 palackot exportált a telep, s a későbbiekben is többször említik a kivitelt, de általában konkrét adatok nélkül. így pl. az 1896. évi „Ezredéves országos kiállítás általános katalógusa szerint „az évi forgalom 800 000 -1 0000 000 palack, amely az egész Európában el van terjedve". Küldemény ment 1883-ban Hamburgon keresztül New Yorkba, 1891-ben Mosambique-ba. Levelezést folytattak Calcuttával és Londonnal 1889-ben, s Görögországba is kívántak 1892-ben szállítani. Anton Dreher Schwechatból például 1893-ban 30 üveg ásványvizet rendelt (Moha 1949). Ezekben az években a szakemberek úgy látják, hogy az ásványvíz termelését és értékesítését igen sok nehézség, mint a védővám, a palackbeszerzés meglehetősen gátolja. A palackot Csehországból, a mintegy 50-60 millió cinktokot Ausztriából kell beszerezni. Kiemelik ennek ellenére, hogy az ,.Agnes-forrás" belföldi fogyasztásban mindinkább tért hódít és 1886-ban a budai keserűvíz után ennek van a legnagyobb kivitele. Különösen az utóbbi időben sikerült Egyiptommal, Törökországgal és Szerbiával „szép összeköttetést" teremteni (Preysz 1901). Az első kedvezőtlen jelzések 1889-ben jelennek meg, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy csökken az ásványvíz-kivitel. A rossz bortermés miatt 1891-ben mind a belföldi, mind a külföldi fogyasztás minimálisra csökkent (20). A következő évek értékesítéséről a Kereskedelmi és Iparkamarai jelentésekből lehet tájékozódni (1898). Ezek megállapítják, hogy az ásványvizet bizonyos mértékben visszaszorította a szódavízgyártás, s egyedül a keserűvíz uralja a külpiacot. Éppen ezért Londonban az Egészségügyi Múzeumban egy magyar ásványvíz-kiállítást kezdeményeztek, amelyre azért is volt szükség, mivel ott kizárólag csak a keserűvizet ismerték. Kiegészítésül még megjegyzi a jelentés, hogy szorgalmazni kell, különösen a mohai „Ágnes-forrás" kivitelét. Edeskuty Lajos változatlanul nagy energiával hirdet szaklapokban és napilapokban, 1912-ben Orvosi Zsebnaptárt is kiad, amelyben az ,Ágnes-forrás " megkülönböztetett és sokoldalú ismertetése szerepel (17). Jóformán minden orvosi és természettudományi monográfiában találkozunk az ásványvíz rövid és tömören megfogalmazott bemutatásával. Az 1909. évi 70 ezer liter ásványvíz-palackozás - összevetve az 1885. évivel (óránként 3000 liter) - az mindössze egész évben csak néhány napi termelésnek felel meg. Az ásványvíz termelésének visszaesését a statisztikai adatok jól jellemzik, mivel azok jóformán csak a keserüvízre vonatkoznak, amelyből még a két világháború között is viszonylag jelentős volt a termelés és a kivitel. A szikvízgyártás mellett újabb konkurencia is jelentkezett már az első világháború előtt, de főként az azt követő időszakban. A főváros jó néhány (Kristály, Palatínus, Har-