Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Dobos Imre: A „Mohai Ágnes ásványvíz” kutatástörténete

DOBOS I.: A ,.Mohai Agnes ásx'ányvíz" kutatástörténete 3 ugyan és ugyanazt a kémiai elemzést és szöveget írja le, mint a korábbi szerzők, Bernáth József (1833-1893) kémia tanár térképén (1881) ugyan feltünteti Mohát, de a korábban megjelent szöveges magyarázójából - éppen a hiányos adatok miatt - kimaradt. Chyzer Kornél (1836-1909) orvos már a fúrással feltárt Agnes kút létesítését és eredményét röviden összefoglalja. Boleman István (1795-1882) nem csak az 1887-ben, hanem még az 1896-ban megjelent monográfiájában is következetesen Lengyel Béla sókban kifejezett vegyelemzését közölte. Ezek a kutatók új adattal még nem tudták gazdagítani az ásványvízről ismertetésüket. Ásványvíz-feltárás fúrt kúttal Az igazi fellendülés és az ásványvíz legfényesebb időszaka 1878-ban kezdődik, amikor pázmándi Kempelen Imre a tulajdonos. Ekkor már Zsigmondy Vilmos (1821-1888) úttörő munkája nyomán megindult (1866) az országban a széles körű mélyfúrásos vízfeltárás, s ezt a lehetőséget kihasználva Kempelen Imre is fúrt kutat akart létesíteni halastavának vízellátására (4. kép). Az első fúrás kivitelezőjét nem ismerjük, de tudjuk, hogy 3 ujj átmérővel, 39 öl és 5 láb mélységre hatolt le és onnan lágy (édes) vizet kapott. A télire leállított munka miatt a fúrás beiszapolódott és ezért tavasszal 6 ujj átmérővel újrafúrták és „20-26 öl között bő, savanyú víz forrás folytonos bugyogás közt emelkedék a felszínre." Miután a fúrás ismételten tönkrement, a tulajdonos kihívta Zsigmondy Vilmost, aki a parkon kívül, an3. kép.. Zsigmondy Vilmos (1821-1888) bányamérnök 4. kép. Az 1880-ban felépült palackozó Az ásványvizű kutat Kempelen Imre édesanyja, Bajzáth Agnes iránti tiszteletből ,^4gnes-forrás "-nak nevezte el. Később fából készült, vizet öntő szobor alakjával is maradandóan megörökíttette a kutat. Ez a szobor ma a székesfehérvári Szent István király Múzeum egyik szép kiállítási darabja (5. kép). Több szerző Zsigmondy Vilmosnak tulajdonítja nem csak a javaslatot, hanem a végleges kút létesítését is. Ez azonban nem valószínű, mert Szontagh Tamás azt íija szakvéleményében, hogy a fúrás „Zsigmondy Vilmos Úr utasítása szerint történt". Eredetileg 39,194 m mélységig fúrtak le, de mivel a savanyúvíz már 37,609 m-nél jelentkezett, ezért csak eddig tették le a 15 öl 4 láb hosszú vörösfenyő béléscsövet, míg a talpig „természetes cziszternának hagyatott meg". A kút ekkor, 1879 telén percenként 6 liter vizet adott, és „saját nyomásával folyt ki", így tehát pozitív volt. Azt írja még Szontagh Tamás, hogy a rétegsor meghatározását Zsigmondynak köszönheti, aki 24 réteget különített el, s a 20. számú, a 35,08-37,61 m közötti 2,53 m vastag kékes homok volt a víztároló. Ennek ellenére nem valószínű, hogy a fúrást ő végezte, mert hiszen vállalatát már 1876-ban átadta Zsigmondy Bélának (1848-1916), unokaöccsének, de nála sem találunk a kivitelezésre utalást. Eddig sem számítottuk munkájukhoz ezt a kutat annál is inkább, mivel egyik életrajz-írója sem sorolta be munkáik közé a mohai ásványvíz feltárást. Minden bizonnyal Zsigmondy Vilmos csak tanácsadói és irányítási szerepet vállalt ebben a munkában. A következő évben Lengyel Béla (1844-1913) egyetemi tanár elemezte a vizet és rövidesen orvosi vélemény is kialakult róla, ennek hatására megrendelésekkel árasztották el a kút tulajdonosát. A nagy érdeklődésre való tekintettel 1880-ban felépült a palackozó, és megindult a termelés (4. kép). 5. kép. Az Ágnes-szobor a székesfehérvári István király Múzeumban A nagy fellendülés időszaka Kempelen Imre halálával (1906) többé-kevésbé befejeződött. A ,JCútkezelőséget" az örökösök vették át, de a Kempelen-család is hamarosan, az 1920-as évek elején kihal. Az 1909. évi 6637. sz. alispáni határozat szerint a palackozó és valószínűleg egyéb terület