Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

145 A Duna fő- és mellékága Zooplankton együtteseinek összehasonlítása a gödi szakaszon Tóth Adrienn - Tóth Bence - Kiss Keve Tihamér MTA ÖBKI - Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka Sándor u. 14. (toth.adrienne@gmail.com) Kivonat: A folyók Zooplankton közösségének kialakulásában fontos szerepe van a lassan áramló vízesteknek, a parti régiónak, illetve a mellékágaknak. Az általunk végzett heti Zooplankton mintavételek alapján megállapíthatjuk, hogy Gödnél a Duna főága fajszegényebb és kevésbé tömeges közösséggel volt jellemezhető, mint a mellékág. A gödi mellékág a vízszint csökkenésével (250 cm budapesti vízállásnál) lefüződik a főágról és önálló, nagy egyedszámú közösség fejlődik ki benne. Ennek a folyamatnak a tanulmányozása céljából egy őszi kisvízállással jellemezhető időszakban (2009. augusztus 19- tői 2009. szeptember 20 - ig) napi mintavételeket végeztünk. A kialakuló közösséget a főágban is gyakran előforduló, nagyfolyókra jellemző planktonikus fajok (Keratella cochlearis, Synchaeta oblonga, Polyarthra spp., Bosmina longirostris) dominanciájával volt jellemezhető. A főágra jellemző alacsony egyedszámokkal összevetve a mellékágban egy nagyságrenddel nagyobb egyedszámokat tapasztaltunk. A mért háttérváltozók közül a vízállással és klorofill a tartalommal mutatnak összefüggést. Kulcsszavak: Zooplankton, Duna, Göd, főág, mellékág. Bevezetés A folyóvízi Zooplankton közösség kifejlődésében, változásaiban fontos szerepe van a kisebb áramlási sebességgel jellemezhető víztesteknek, sarkantyúknak, part menti kisebb öblöknek (Reckendorfer et al. 1999), mellékágaknak, hullámtéri terület vizeinek. Több tanulmány igazolja, hogy a lassan áramló, vagy alacsony vízállások alkalmával teljesen önálló állóvízzé alakuló víztereknek a Zooplankton közössége nagymértékben hozzájárulhat a folyó főágának planktonjához, ezek a part alakjától és a vízszint-emelkedéstől vagy csökkenéstől függően jöhetnek létre, vagy tűnhetnek el (Saunders & Lewis 1989). Nagy folyók esetében az áramlási sebesség nagy-mértékben limitálja a kialakuló Zooplankton közösség egyedszámát (Koste 1978 a, b, Saunders & Lewis 1989), áradások alkalmával a megnövekedett lebegőanyag tartalom miatt a lágy kutikulájú fajok elpusztulnak, sokszor a jellemző Zooplankton közösség kialakulásához a generációs idők különbözőségéből adódóan több hetes intervallumra van szükség. Nagyobb egyedszámú közösség az árhullám levonulásával először a kerekesférgek esetében alakul ki, a kisrákok fejlődéséhez hosszabb időintervallumra van szükség (Bárányi et al. 2002, Bothár 1988). Minél rövidebb egy taxon generációs ideje annál nagyobb populáció jön létre rövidebb idő alatt. A Rotatoriák esetében 3-7 nap, Cladocerák esetében 1-2 hét Copepodáknál 1 hónap, de ezt jelentősen módosíthatja a hőmérséklet (Gulyás 2002). Nagy folyókban gyakran megfigyelhető a kerekesférgek tömeges előfordulása a planktonban (Ferrari et al. 1989, Pillard & Anderson 1993, Shiel 1985, Van Dijk & Van Zanten 1995), még a parti régióban is akár 98%-os egyedszám aránnyal találhatók meg a mintákban, mellettük csak néhány domináns Cladocera (pl. Bosmina longirostris) és Copepoda faj fordul elő (Reckendorfer et al. 1999). Reckendorfer és munkatársai (1999) illetve Bárányi és munkatársai (2002) is rámutattak eredményeikben a lassan áramló részek szerepére a nagy folyók zooplanktonjának kutatásában, ezzel alátámasztják, illetve igazolják az „inshore retention" (part menti visszatartás) elméletet (Schiemer et al. 2001). A Duna magyarországi szakaszán a gemenci területről származnak olyan adatok melyek igazolják a mellékágakban kialakuló magas egyedszámú Zooplankton közösségjelenlétét párhuzamosan összevetve a főág egyedszám adataival (Schöll & Kiss 2008, Schöll 2009). Anyag és módszer A Zooplankton mintákat a Duna gödi szakaszán (1669 fkm) gyűjtöttük a főág sodorvonalából ill. a Gödi sziget mellékágából. A mellékág 250 cm-es vízállás (budapesti vízmérce) alatt lefüződik a főágról, az áramlás teljesen megszűnik. 2008 augusztusától heti rendszerességgel, párhuzamosan vizsgáltuk a főág és a mellékág Zooplankton közösségét, illetve a főágban a főbb vízkémiai paramétereket. Jelen tanulmány a 2008 augusztus 5-től 2009. június 15-ig terjedő időszakban kapott eredményeket mutatja be. A mellékág álló vizében zajló folyamatok részletesebb tanulmányozásának céljából egy rövid, de intenzív méréssorozatot (napi mintavétel) végeztünk (2009. augusztus 19-től 2009. szeptember 20-ig). A főágból 50L, a mellékágból 20L, illetve 50L vizet szűrtünk át 40 pm-es planktonhálón, a mintáinkat a helyszínen 4 %-os vég-koncentráción tartósítottuk formalinnal. Az kerekesférgek esetében az egyedeket Bancsi (1986, 1988), Koste (1978), Kutikova (1970) határozókönyvei alapján határoztuk meg. A lágy kutikulájú fajok esetében a rágó kipreparálását tömény hypóval, a finom felépítésű rágók tanulmányozását lugolos festéssel végeztük. Az ágacsápú rákok azonosításához Gulyás 1974, Gulyás és Forró (1999) munkáját vettük alapul. A vízkémiai mérések, az a-klorofill vizsgálatok Felföldy (1987) módszerei alapján történtek, (kivéve ammónium-ion meghatározás: MSZ ISO 7150-1:1992) 0,45 (j.m pórusméretü szűrőn való szűrés után. A kémiai oxigénigényt savas, permanganátos módszerrel határoztuk meg. A lebegőanyag (l.a.) KOI Mn értékének meghatározásához a szüretien és a szűrt víz KOI_Mn értékének különbségét vonatkoztattuk egységnyi lebegőanyag tömegre (mg 0

2 (mg l.a.)"

1). A hőmérséklet, vezetőképesség mérését WTW terepi műszerrel végeztük, a víz zavarosságát terepi, Lovibond tip. zavarosságmérő műszerrel mértük meg. Eredmények és megbeszélésük A 2008-ban elkezdett heti mintavételi sorozat eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy mind a mellékág mind a főág Zooplankton közösségének szerveződését nagymértékben befolyásolta a vízjárás. A mellékág vizének hőmérséklete a vizsgált időszakban átlagosan 19,3± 1,4 °C volt, a napi hőingás kb. 1-1,5 °C -ra tehető. A víz fajlagos elektromos vezetőképességének átlagértéke 406 ±45 pScm"

1 volt, ami közel 10 %-kal volt magasabb, mint a főágban mért értékek átlaga (370±5,6 (iSctrf'). Ez részben a betöményedésnek, részben a parti településről esetlegesen bejutott diffúz szennyezésnek tudható be.